48. fejezet

A szorítás Titus mellkasán egyre gyötrelmesebbé vált, ahogy repültek. Az ajándékát már elővette, most a tenyerét égette. Elvezette magukat a falutól és át Lumia őrein, arra repült, ahol egyedül lehettek a csillagfényes sötétben.

Ehhez, amire készült, nem volt szüksége hallgatóságra.

Ha a nő összetöri a szívét, akkor egyedül szeretné bekapni az ütést. Ennek semmi köze nem volt a büszkeséghez, csak a fájdalomhoz, tudta, hogy nem lesz képes elrejteni, nem az első érzésnél. Az emberei megviseltek és sérültek voltak. Nem kellett látniuk arkangyaluk szenvedését.

Mikor leszállt a lakatlan területen, hosszú arany fű ért a vádlijáig és a táj üresen csendes volt mindenfelé, a távolban csak egy tó látszott sötét foltként. Sharine pár méterre szállt le, a fű ott rövidebb volt és kevésbé akadt a ruhájába. A nő felé sétált az arany tengeren, ehhez a lenyűgöző nőhöz, aki elkapta hálójával, pedig ki sem dobta azt.

Attól még ugyanúgy elkapták.

Mikor kezét felemelte, hogy megfogja az arcát, Sharine az érintésbe hajolt, de csodás és átható szemei továbbra is az övébe kulcsolódtak.

– Hiányoztál – mondta Titus, a szavak érdesek voltak. – Egy lukat ütöttél a szívemen és mindig fáj, mikor nem vagy ott, hogy betöltsd.

– Elmúlik. – Szavai rekedtek voltak. – Nem ilyen volt korábban mindig?

– Nem. – Lelkének legmélyéről tudta. – Soha nem volt bennem luk. Ez állandó és fáj.

– Mi van a világ pillangóival? Mi van a szeretőkkel, akik a tieid lehetnek?

A válasz pofonegyszerű volt. – Ők nem te lennének. – Többször puhatolóztak már tőle mióta szétváltak, mind harcosok és civilek, tele mosollyal és szeretettel.

Nem vágyott egyikkel sem táncolni.

A szívében lévő luk speciális alakú volt és csak egy személy tölthette ki. – Azt veszem észre, hogy feléd fordulok egy-egy okos gondolattal, de nem vagy ott. Arra kelek, hogy meg akarlak csókolni és néha arra, hogy azt akarom hallani, ahogy felém repülsz, hogy felszabdalj a nyelveddel.

Nem volt szavaiban nevetés, sem ész, amivel a nő sikeresen megsemmisítette Aegaeont. A pezsgő tekintet semmit nem árult el. – Arra kérsz, hogy hosszabb ideig legyek a szeretőd, ne csak most?

Titus a fejét rázta, kezét leejtette az arcától, hogy fél térdre ereszkedjen a fűben. A szíve zakatolt, szája kiszáradt, az érzése, hogy pontosan ott van, ahol lennie kellett annyira egybehangzó volt, mintha magától az univerzumtól érkezett volna.

– Nem Shari – mondta. – Bár annyi ideig lennék a szeretőd, amennyi időre kéred, amit én szeretnék, hogy légy a hitvesem. – Kinyitotta kezét, amiben egy finom aranylánc lapult, a végén egy borostyán medál, aminek repülő kolibri formája volt.

***

… légy a hitvesem.

Sharine elméje kiürült, Titus volt univerzumának közepe. Az ő Titusa lenyűgöző, erős, hűséges és olyan nagy szívű volt, hogy belefért az egész területe.

Egyben elismerte ha hibázott.

És pont most kérte, hogy legyen a hitvese.

Térdre esett mellette a fűben. – Titus. – Megfogta a férfi arcát, szenvedélyesen és igen, szívének minden szerelmével megcsókolta. Minden tervével ellentétben beleesett ebbe a nyers, nagy kalapács arkangyalba, és erről nem fog magának hazudni.

Titus a karjaiba vonta, közel ölelte, felfalta a száját. Utána Sharine levegőért kapkodott, de a fejét rázta, mikor a férfi mosolyával ragyogott, ami betakarta szerelmébe, és a nyakláncot a nyakára akarta tenni.

– Shari, nem csókolhatsz meg egy férfit, hogy utána dobd. – Nyílt gyötrelem volt benne.

– Ez nem dobás. – Ujjait a férfi állához érintette, képtelen volt elviselni a hatalmas szíven ejtett sérülést, ami szerette őt. – Viselni fogom a borostyánod, így a világ tudni fogja, hogy a szívem foglalt.

A szorítás Titus mellkasán kissé felengedett. – Szeretsz? Akkor mond meg.

Csodás szemei ragyogtak, mikor nem lett volna szabad. – Szeretlek Titus, Afrika Arkangyala. – A hangjában olyan hangszín volt, amit Titus korábban még nem hallott, a szerelem rétegei tekerődtek rá, ősi, érzéki intimitással.

– Soha senkivel nem használhatod ezt a hangot – morogta – vagy összetöröd a szívem és én összetöröm őket.

Sharine nevetett, ami érzéki és függőséget okozó volt. – Mindig megvédem a szívedet, mert már hozzám tartozik. – Egy karcsú kéz a szerven, hangja hajthatatlan volt következő szavainál. – Te is a borostyánomat fogod viselni, egy darabot, amit a mellvértedbe ágyaznak bele.

Titus kidüllesztette mellkasát, kezei a derekán voltak és ajkai mosolyra húzódtak. – Annyi borostyánt tetethetsz bele, amennyit akarsz. – Soha nem tagadja le szerelmét a nő iránt.

Sharine kezének hátoldalával végigsimított a férfi állán, azt mondta: – Nem állok készen, hogy hitves legyek. – Ujját a férfi ajkaira nyomta. –A hitveseknek tudatában kell lennie a politikának, bizonyos feladatokat kell vállalniuk. Nem tehetem, egyszer mert én vigyázok Lumiára, és mert még csak most ébredek fel. Nem lehetek a hitvesed, mielőtt teljesen nem leszek magam, mint Sharine.

– Shari, ha még ragyogóbb leszel, akkor elégek a fényedben. – Homlokát a nőéhez nyomta. – De ha ezer vagy háromezer év kell, hogy hivatalosan is mellettem legyél, akkor legyen.

Ameddig viseli a borostyánját.

Ameddig viselteti vele a sajátját.

– Most megmondom neked, így később nem vádolhatsz csalfasággal – mondta a férfi, mert soha nem hazudna neki – de úgy foglak kezelni, mintha a hitvesem lennél és bár nem veszed fel a címet, a világ tudni fogja, hogy az enyém vagy. – Nem tudná elrejteni, nem így épült fel.

Sharine az arcát kutatta. – Nem okoz majd fájdalmat, hogy az angyalok megkérdezik miért nem vettem fel a Hitves címet?

– Nem. Minden, ami számít az a szerelmed. – A büszkesége, hogy a nő szerette olyan hatalmas dolog volt, ellen fog állni a felvont szemöldököknek és célzott kérdéseknek. – Ameddig az én Sharim vagy és én a te Titusod, olyan arkangyal leszek, aki parádézik, mint egy díszkakas.

Szerelme örömtelin nevetett, csókja puha, nedves és mély volt.

Titus nyögött, megengedte, hogy magára húzza, így megtámaszkodott felette, míg Sharine a fűben feküdt.

– Elfogadom a szándékodat – mondta privát hangján, ami csak a férfié volt. – Nem tudom mikor vagy hogy valaha is készen állok a hitvesednek lenni, és határozottan visszautasítok mindenkit, aki be akarja töltetni velem a szerepet, de mindig a te Sharid leszek.

Titus szíve felrobbant, olyan hangos volt, mint a mennydörgés.

Mikor ez alkalommal a nyakába tette a láncot, Sharine felemelte a fejét, hogy megkönnyítse neki. A kolibri tökéletesen illett a nyakára. Titus önelégült és boldog volt, a medált felemelte, hogy megcsókolhassa nyakát.

Sharine keze Titus nyakán volt, azt mormogta – Tudod ugye, hogy a mellvértedben lévő borostyán egy kolibri formájú lesz?

Titus felnyögött, de ez legjobb esetben is félszívű volt, öröme annyira nyilvánvaló volt. Sharine szemei táncoltak és ezt ő is tudta. Addig nyomta Titus mellkasát, míg arrébb nem mozdult, Sharine felállt és felnyúlt a vállához, hogy köntösét kikapcsolja.

Egy pillanattal később a lábához esett a csillagfényes estén, testét csak egy fátyolnyi anyag borította nemi szervénél. Kilépett az anyagból, megtartotta a férfi szemeit, mikor testéről a férfi pillantása alatt megszabadult az utolsó védelemtől is.

Majd kinyújtózott, egy kis istennő puha ívekkel és arany végű fekete hajjal, ami esőként folyt végig a hátán, szemei ragyogtak, oly módon ami azt mutatta, hogy ritka és erőteljes lény volt. Titus nem volt tudatában mikor kelt fel és kezdett levetkőzni. De bőre égett, mikor a nőé hozzáért, mikor megfogta derekát és lehajolva megcsókolta a torkát.

Sharine megremegett, karjait a férfi nyaka köré fonta. – Táncolj velem Titus.

Titus ragyogásba borította őket, ahogy felemelkedett az égbe, a ragyogás az arkangyalok ajándéka volt. Ezzel elszigetelte magukat a kíváncsi szemek elől, ahogy végtagjaik összegabalyodtak, csókolták, érintették és követelték egymást. Azt mondta, hogy együtt égni fognak, és ezt is tették, de volt ott csodás öröm, mély boldogság is, hogy elolvasztotta csontjait.

Sharine szárnyai angyalportól csillogtak, ami fakó arany volt és beborította Titus bőrét, bekerült a szájába. Cserébe Titus is angyalporral borította be a nőt, míg a hold és csillagok fényében nem ragyogott, szemének ragyogása visszhangzott a tompa ragyogásban, ami szárnyaiból eredt. Titus megfogta Sharine szárnyának ívét, intim birtoklással simított végig rajta.

Sharine megismételte a cirógatást.

És táncoltak.

Afrika Arkangyala és egy angyal, aki annyira különleges, hogy nem tudta más bekategorizálni, csak önmaga: Sharine, Lumia Őrzője, és reptében a Kolibri.

Testük összekapcsolódott a bársonyos éjszakában, estek és estek… a tó hideg vizébe, ami azúrkék volt a napfényben. Most már tudatában volt a nő erejével, Titus nem rejtette őt el a víztől, és ez sokk volt forró testük számára, de egyre mélyebbre és mélyebbre estek, míg a gyönyör napfényként robbant fel az ereikben.

Titus vele együtt emelkedett fel, és a nő egy tündér volt, aki haját kisimította az arcából és a férfira mosolygott. Titus újra belézúgott.