39

Kinyújtottam a kezemet. Felemeltem a könyvet.

Kinyitottam. Nem csaptak fel lángok belőle.

Sok fehér lap volt a belsejében, azokon pedig sok jel. Olyanok, mint megannyi apró rovar, fekete, összetört rovarok sorokba rendezve, akár a hangyák. Rémlett, hogy a jelek hangokkal és jelentéssel bírnak, de arra nem emlékeztem, mi módon.

– Először nagyon nehéz – szólalt meg egy hang a hátam mögött.

Nem hallottam, hogy nyílt volna az ajtó. Riadtan fordultam hátra.

– Becka! – kiáltottam fel. Utoljára Lise néni virágkötészet-óráján láttam őt, amikor vér spriccelt felvágott csuklójából. Az arca akkor halálsápadt volt, elszánt és kétségbeesett. Most sokkal jobban nézett ki. Felül bő, a derekán övvel összefogott barna ruhát viselt, a haját középen választotta el, és hátul copfba kötötte.

– Már nem Becka a nevem – felelte. – Most már Immortelle néni vagyok, Novícia. De szólíthatsz Beckának, ha kettesben vagyunk.

– Akkor végül mégsem mentél férjhez – jegyeztem meg. – Lydia néni azt mondta, magasabb rendű elhivatottságot érzel.

– Így van – felelte. – Soha nem kell férjhez mennem senkihez. De veled mi van? Azt hallottam, hogy egy nagyon fontos személyhez mentél volna feleségül.

– Ezt várják el tőlem – feleltem. Elsírtam magam. – De képtelen vagyok rá. Egyszerűen képtelen! – A ruhám ujjába töröltem az orromat.

– Tudom – válaszolta. – Én azt mondtam nekik, hogy inkább meghalok. Nyilván te is ugyanezt mondtad. – Bólintottam. – Azt mondtad, elhivatottságot érzel? Hogy Néni legyél? – Megint bólintottam. – És ez igaz?

– Nem tudom – feleltem.

– Én sem – jegyezte meg Becka. – De letelt a hathónapos próbaidőm. Kilenc év múlva, ha már elég idős leszek hozzá, jelentkezhetek a Gyöngyleányok misszionárius munkájára, és ha azt is elvégeztem, akkor teljes jogú Néni leszek. Talán akkor igazi elhivatottságot érzek majd. Imádkozom érte.

Addigra már abbahagytam a sírást.

– Mit kell tennem? Hogy kiálljam a próbát?

– Először mosogatni kell, padlót súrolni, vécét tisztítani, besegíteni a mosásban és a főzésben úgy, ahogy a Márták – felelte Becka. – És el kell kezdened olvasni tanulni. Az olvasás sokkal nehezebb a vécépucolásnál. De én már valamennyire tudok.

A kezébe nyomtam a könyvet.

– Mutasd meg! – kértem. – Ez a könyv gonosz? Tele van tiltott dolgokkal, ahogy Vidala néni mondta?

– Ez itt? – kérdezte Becka. Elmosolyodott. – Dehogy. Ez csak Az Ardua Hall szabálygyűjteménye, benne van a hely története, az eskük és a zsolozsmák is. Meg a heti mosodabeosztás.

– Rajta! Olvasd el! – Látni akartam, tényleg képes-e szavakká alakítani a fekete rovarnyomokat. Igaz, honnét tudhatnám, hogy valóban az van odaírva, ha egyszer én magam nem tudom elolvasni?

Kinyitotta a könyvet.

– Itt áll az első oldalon. „Ardua Hall. Elmélet és gyakorlat, előírások és ügymenet, Per Ardua Cum Estrus. – Megmutatta. – Látod ezt? Ez itt egy A.

– Mi az az A?

Felsóhajtott.

– Ma nem érek rá, mert át kell mennem a Hildegard Könyvtárba, éjszakás vagyok, de ígérem, hogy később segítek neked, ha megengedik, hogy itt maradj. Megkérdezhetjük Lydia nénitől, hogy lakhatsz-e itt velem. Két üres hálószoba is van.

– Szerinted megengedi?

– Nem tudom biztosan – felelte Becka halkabban. – De soha ne mondj rá semmi rosszat még akkor sem, ha úgy gondolod, biztonságos helyen vagy, mint például itt. Megvannak a módszerei arra, hogy tudjon róla. – Suttogva folytatta. – Tényleg ő a legijesztőbb az összes Néni közül!

– Vidala néninél is ijesztőbb? – súgtam vissza.

– Vidala néni csak arra vár, hogy hibát kövess el – felelte Becka. – De Lydia néni… nehéz ezt szavakba önteni. Az az érzésed, hogy ő azt akarja, legyél jobb, mint amilyen vagy.

– Ez inspirálónak hangzik – jegyeztem meg. Az inspiráló Lise néni kedvenc szava volt: ő a virágcsokrokra használta.

– Úgy néz rád, mintha a lényegedet látná.

Annyian néztek már át rajtam.

– Azt hiszem, nekem ez tetszene – feleltem.

– Nem – válaszolta Becka. – Ezért olyan ijesztő.