61.

Cleo fehérszőke hajában halványlila és első látásra fekete csíkok voltak, ám ahogy a nap megcsillant rajta, kiderült, hogy inkább egészen mélykék az a fekete, hogy egyből Jean-Claude szemét juttatta az eszembe. Hosszabb fazonra számítottam, elvégre a nagy családi titkot volt hivatott leplezni, de alig a válláig ért, viszont tömötten sűrű és egyenes. A szemét és a száját feketére és lilára sminkelte, hogy passzoljon a frizurához, és vagy szisztematikusan kerülte a napot, vagy neki volt a világon a legtutibb fehér alapozója, mert totálisan láthatatlanul fedte a bőrét.

Igyekeztem barátságos lenni, elvégre ott volt velem Edward és Olaf rossz zsarunak, nyugodtan hozhattam én a jót, csakhogy ő minden áldott kérdésemre az „a többi zsarunak már elmondtam, amit tudok” mondat valamilyen verziójával jött.

– Ügyesebben kerüli a válaszadást, mint amilyen ügyesen én kérdezek – panaszkodtam, amikor négyen összedugtuk pár szóra a fejünket. Addig Tyburn pátyolgatta Cleót, mély basszusa dörmögve nyugtatgatta.

– Bármit titkol is, lényeges lehet, különben nem feszülne be ennyire – jegyezte meg Olaf.

– Nem lehet, hogy túlbonyolítjuk? – nézett körbe Bernardo.

– Vagyis? – tettem fel én a kérdést, amely mindannyiunk fejében izzóként villant fel.

– Mi van, ha csak a nagy családi titkot rejtegeti?

– Ezt fejtsd ki – intett a fejével Edward.

– Talán ezért csinálja olyan jól. Elvégre egész életében titkolnia kellett valami fontosat.

Ezt mindenki alaposan megforgatta a fejében.

– Neked tényleg van ész is a helyes fejedben, Bernardo – mondtam végül.

– Alapesetben feldobna a bók, de most csak az izgat, hogy még egy lányt ne kelljen úgy megtalálnunk, ahogy Bettinát.

– Hazudjunk – vetettem fel.

– Mire gondolsz? – kérdezte Edward.

– Tyburnt kénytelenek leszünk beavatni – folytattam a gondolatomat.

– De mibe?

– Mi vagyunk a Négy Lovas, amerre megyünk, tőlünk reszket a világ összes természetfelettije, aki csak rossz fát tett a tűzre.

– De most nincs érvényes kivégzési parancsunk – kezdte kapiskálni Olaf.

– Ő ezt nem tudja.

– Jó lehet – bólintott Bernardo.

– Egyszerű terv – csatlakozott hozzá Edward.

– És rémisztő – hagyta jóvá Olaf is.

– Pontosan.

– Tehát mi leszünk a rossz zsaru.

– Ahogy mondod.

– Nekem bejön – biccentett Bernardo.

– Nekem is – toldotta meg Olaf.

– Vágjunk bele – összegezte Edward.