Obi-van Kenobi a coruscanti Jedi Templomban nevelkedett. A Coruscanton, ahol csak úgy hemzsegtek az emberek és minden talpalatnyi földet felhőkarcolók borítottak.

Amikor a Behemót áttörte a Bandomir légkörét, lenyűgözték a hatalmas őserdők és síkságok, a puszta föld és a tengerek végtelensége. Eddig elképzelni sem tudta, hogy egy bolygón ennyi érintetlen terület létezzen.

A bandomiri kikötő apró épület volt csupán, a hangárba egy Behemóthoz hasonló szállítóhajó alig fért be. Obi-van óvatosan, Qui-gon után lépett ki a hajóból.

Egy csillagközi rendőrtiszt várt rájuk. Amikor meglátta Qui-gont, odasietett.

– Üdvözöllek. Az irodám természetesen a rendelkezésedre áll.

Qui-gon bólintott.

– Meg tudnád magyarázni, mi ez az egész? A Főkancellár szerint az én… kifejezetten az én… segítségemet kértétek.

– Talán ez majd megmagyarázza – felelte a tiszt. Egy borítékot nyújtott át Qui-gonnak. A Jedi feltépte, és egy összehajtott lapot húzott ki belőle. Ahogy olvasta, arcából kifutott a vér, lélegzete elakadt.

Obi-van Qui-gon válla fölött beleolvasott a levélbe. Ennyi volt csupán: Nagyon vártam már erre a napra.

Aláírásként pedig az állt: Xanatos.