Obi-van úgy tervezte, hogy visszatér a kabinjába, de tudta, hogy előbb még Qui-gon szemébe kell néznie. Felajánlotta az arkónainak, hogy menjen aludni, de az visszautasította.

– Együtt kell elébük állnunk – mondta Si Treemba, és kihúzta magát.

A Jedire és Clat'Hára az arkónai társalgóban leltek rá, ahol a fényeket éjszakát utánozva állandóan elsötétítették. A zenedroidok arkónai fuvolán játszottak halkan. Ilyen későn kevesen tartózkodtak a helyiségben. Azon néhány arkónai, aki ott volt, szemét becsukva szobormereven állt, ez felelt meg náluk az alvásnak.

Qui-gon a bárpultnál volt, és valamilyen kékes italt iszogatott. Clat'Ha mellette álldogált. Egy pohár érintetlen gyümölcslé volt előtte a pulton. Elég egy pillantást vetni rájuk, gondolta Obi-van, és mindketten tudni fogják, mi történt velük az Újvilág területén.

– Ezúttal legalább egyben vagy – nézett rá hidegen Qui-gon. – Találtál legalább valamit?

– Nem – ismerte be Obi-van. – Si Treemba fogságba esett, mielőtt megtaláltuk volna a termosztátokat.

– Obi-van megmentett minket – dicsérte Si Treemba. A földhöz láncoltak minket, de ő kiállt magával Grelbbel, a huttal…

– Aki önszántából keresi a veszélyt, megérdemli, hogy egyedül szálljon szembe vele – mondta lassan Qui-gon.

Obi-van bátorsága szemmel láthatóan nem hatotta meg. Si Treemba elhallgatott, és egy "mi megpróbáltuk" pillantást küldött Obi-van felé.

– Szándékosan megszegted az utasításomat – rótta meg Qui-gon színtelen hangon.

– Bár tisztellek, nem tartozom neked engedelmességgel, Qui-gon Jinn – felelte Obi-van halkan. – Ahogy arra számtalanszor emlékeztetsz is.

Qui-gon rámeredt. Obi-van nem tudhatta, mi rejtőzik az átható kék tekintet mögött. Qui-gon végül megszólalt:

– A játszadozásod csak tovább rontotta a helyzetet.

– Rontott a helyzeten? – kérdezte Obi-van. – Hogy érted ezt?

– Igen, rontott – biccentett Qui-gon. Az arca rezdületlen maradt, a hangját sem emelte fel. Obi-van azonban érezte a mélyben fortyogó bosszúságot. Valaha a Jedi tiszteletét szerette volna elnyerni. Most meg csak nyűgnek tekintik, aki még arra sem méltó, hogy megharagudjanak rá. – Belopakodtál az Újvilág területére, kikutattad a titkaikat, elfogtak és fegyverrel kellett kitörnöd onnan. Biztos, hogy meg fogják torolni.

– De megérte a kockázatot – próbálkozott Obi-van. – Ha megtaláljuk a termosztátokat…

Clat'Ha közbevágott.

– A termosztátokat egy órája megtalálták, egy hordó gépolajba voltak elrejtve. Bárki dobta be oda őket, nem hitte, hogy előkerülnek.

Obi-van összeszorította a száját. Qui-gonnak igaza volt. A semmiért kockáztatta a hajó törékeny békéjét.

– Hát nem érted, hogy ez az egész nem a termosztátokról szól? – kérdezte Qui-gon erőltetetten nyugodt hangon. – Egy Jedinek globálisan kell szemlélnie a dolgokat. Azért utasítottalak maradásra, hogy próbáljam megnyugtatni a kedélyeket. Kölcsönös bizalmat akartam ébreszteni.

Hogyan bízhatna az Újvilág egy Jediben, ha rád találnak, amint éppen az ő területükön szaglászol. Hogyan…

A szoba hirtelen megrázkódott, és valami hangos dörejjel felrobbant. Qui-gon itala leszánkázott a pultról, és a pohár darabokra tört a padlón. Si Treemba hasra vágódott. Jelzőszirénák visítottak fel.

– Valami eltalált bennünket! – kiáltotta Clat'Ha. Obi-van azonban tudta, hogy ha a hiperűrben ütköznek neki egy hajónak vagy egy aszteroidának, a hajó elemeire szakad. Távolról meghallotta a hajó ágyúinak puffanását. Pfuff, pfuff, pfuff.

Qui-gon odalépett az ablakhoz. Kezét a fénykardja markolatán tartotta.

– Kalózok – jelentette be.