A Jedi gyógyító technikák és a Templom csodálatos főzeteinek segítségével Obi-van Kenobi horzsolásai és égett sebei reggelre begyógyultak. A szívét marcangoló kín azonban nem csökkent. Keveset aludt, már jócskán hajnal előtt talpon volt.

Elköszönt Garen Mulntól és Reeftől, a galaxis két átellenes pontjáról érkezett fiútól, akiktől a Jedi Templomban eltöltött évek során elválaszthatatlanná vált.

A reggeli során Reeft, a lehetetlenül ráncos képű dresszéliai az asztalnál ülők egyikét sem hagyta ki, hogy meg ne kérdezze: – Nem akarok önzőnek tűnni, de… – és azzal látványosan rábámult az illető előtt lévő kelt tésztára vagy italra. Habár Obi-van előző este nem vacsorázott, mindenét megosztotta vele. Bant is szívélyesen átnyújtotta a fele süteményét. Áttetsző szürke bőrével és a ráncaival együtt a dresszéliai szörnyen bánatos arckifejezést tudott ölteni, ha nem kapott meg mindent, amit enni szeretett volna.

– Nem lesz annyira borzasztó – mondta Garen Muln Obi-vannak. – Te legalább csinálsz valamit. – Garen Muln mindig is nyughatatlan volt, Yoda ezért gyakran külön nyugtató gyakorlatokat írt elő számára.

– És legalább kaja is lesz bőven – tette hozzá Reeft kedélyesen.

– Ki tudja, velünk, többiekkel aztán mi lesz? – mondta Bant. – Egyikünk élete sem lesz egyszerű.

– Sem pedig kiszámítható – bólintott rá Garen Muln. –Yoda is mindig ezt mondja. Nem mindenkiből lesz tanuló.

Obi-van bólintott. Nem bánta, hogy Reeftnek adta minden ételét, úgysem volt étvágya. Tudta, hogy a barátai csak vigasztalni akarják. De nekik még megmaradt a lehetőségük, hogy Jedik legyenek. Ez volt az a legmagasabb elismerés, amit mindannyian el akartak érni, amiért mindannyian küzdöttek. Bármit mondtak is azonban, mind tisztában voltak vele, hogy az elszalasztott lehetőség szörnyű csapás Obi-van számára.

Obi-van hallotta a többi asztalnál ülők beszélgetésének duruzsolását. Néhány növendék őt nézte, majd elkapták a tekintetüket. A legtöbb szempárból együttérzést olvasott ki, néhányan rámosolyogtak. Azonban nem tudta lerázni magáról az érzést, hogy a teremben lévők mindegyike boldog, amiért nem vele történt meg az, ami Obi-fannal.

Bruck asztalától harsány hangok hallatszottak. Mindig tudtam, hogy nem viszi semmire – harsogta Bruck barátja, Aalto. Obi-van beleremegett, amikor meghallotta Bruck nyerítését. Megfordult, és látta, hogy Bruck dl nézi, tekintetével újabb küzdelemre akarja hergelni. Ne is törődj vele! – súgta Bant. – Idióta.

Obi-van elfordult, és éppen befejezte a reggelijét, amikor egy megtermett fekete barabel gyümölcs csapódott mellette az asztalra. A gyümölcs szétfröccsenő leve elérte Bantot és Garen Mulnt is. Obi-van ismét ránézett Bruckra, aki a dobáshoz kijött az asztalok közé.

Ültesd el, Suta! – mondta Bruck. – Azt hallottam, mindenhol megterem.

Obi-van már éppen felállni készült a székéről, de Bant megfogta a kezét, és nem engedte el. Ibi van önuralmat erőltetve magára rámosolygott Bruckra. Fel akar idegesíteni – gondolta. – Szeretne dühösnek látni. A múltban hányszor játszották már velem ezt a játékot, hogy aztán elszalasszam a lehetőséget, hogy padavan lehessek.

Megőrizte a nyugalmát, és rámosolygott Bruckra. Belül azonban egy kitörni készülő tűzhányóhoz hasonlított.

És akkor Reeft megszólalt: – Nem akarok önzőnek tűnni, de megeszed azt a barabelt? Obi-van alig tudta elfojtani a nevetését.

– Köszönöm Bruck – mondta, miközben lekaparta a gyümölcsöt az asztalról, és egy tányérra tette. – Bandomir népe hálás lesz, amikor megosztom velük az ajándékodat… egyik farmer ajándékát a másiknak.

A Jedi Templom egyik felső szobájában Yoda mester a Jedi Tanács rangidős tagjaival vitatkozott éppen. Egy hatalmas üvegházban, az Ezer Szökőkút Termében meditáltak, ahol szökőkutak és vízesések vegyültek a smaragdszínű lombok közé.

Kint, a Coruscant felszínét fekete viharfelhők árnyékolták.

– Meg kell engednünk az ifjú Obi-van Kenobinak, hogy harcolhasson ma Qui-gon Jinn előtt – mondta Yoda mester, közben egy villám tört át éppen az alattuk lévő felhőkön. – így kell lennie, megéreztem.

– Micsoda? – kérdezte Mace Windu főtanácsnok. Erős, sötét bőrű férfi volt simára borotvált koponyával. Ahogy Yodát végigmérté, tekintetének intenzitása egy ólomlemezt is megolvasztott volna. – Mi értelme lenne annak? Obi-van egyszer már bebizonyította, hogy nem tudja kordában tartani a dühét és a türelmetlenségét. Qui-gon Jinnek nincs szüksége még egy türelmetlen padavanra.

– Egyetértek, barátom – mondta Yoda. – Sem Obi-van, sem Qui-gon nem készek még rá, de nem ám. Azonban az Erő egyszer még talán összehozza a mestert és a tanítványt.

– Mi van a múlt éjszakával, a veréssel, amit Bruck kapott Obi-vantól?

Yoda intett egyet a kezével, és azon nyomban egy bíródroid bukkant elő a bokrok közül.

– Hatos számú Jedi-képző bíródroid, számolj be a harcról, amit tegnap éjszaka láttál! – utasította Yoda.

Obi-van szíve hatvannyolcat vert percenként-jelentette a droid. – A törzse huszonhét fokkal északkeletnek nézett, jobb kezét leengedte. Kezében gyakorlókard volt. Testhőmérséklete…

Mace Windu felhorkant. Ha hagyja, hogy a robot folytassa, egy órába telik, amíg Obi-van egyáltalán egy lépést is tesz.

Csak azt mondd el, ki kezdeményezte a harcot! – szakította félbe. – Ki mit mondott, és aztán mi történt?

A JKBD 6-os méltatlankodva felnyikkant, hogy megzavarták. Windu egyetlen szemöldökráncolása láttán azonban belekezdett a történetbe, hogy Bruck hogyan provokálta ki a küzdelmet Obi-vannal. A végén Windu felsóhajtott. Tehát van egy csalárd és egy ostoba fiunk – mondta.

Ránézett Yoda mesterre. – Mit tanácsolsz?

Yoda pislantott egyet. Mindkettőjüknek adjunk még egy esélyt, hogy elbukjanak – mondta végül.