Qui-gon Jinn nem tudta kiverni a fejéből Obi-van kétségbeesett arcát. A fiú mindent megtett, hogy palástolja érzelmeit, de végig az arcára voltak írva.

Qui-gon csendesen üldögélt a csillagtérképszobában. A Templom összes szobája közül ezt szerette a legjobban. A kupolás mennyezet bársonyos kék színben játszott. Az egyetlen fényforrás az őt körülvevő csillagok és bolygók ragyogása volt, ahogy a kék háttér előtt a szivárvány minden színében játszottak. Csak ki kellett nyújtania a kezét és megérintenie egy bolygót, hogy egy hologram keljen életre, rajta az adott bolygó fizikai jellemzőivel, keringő holdjaival és államformájával.

A tudás itt szabadon áradt. Amikor azonban a lélekről van szó, annyi mindent homály fed.

Qui-gon azt mondogatta magában, hogy a jó megoldást választotta. Az egyetlen megoldást. A fiú remekül küzdött, de túl hevesen. Ez veszélyeket rejt magában.

– A fiú sorsa nem tartozik rám – mondta Qui-gon hangosan. –Biztos vagy benne? – kérdezte Yoda a háta mögül. Qui-gon meghökkenve hátrafordult.

– Nem hallottalak – mondta udvariasan. Yoda beljebb lépett a csillagtérképszobába.

– Egy tucat fiú harcolt most érted, egy tucat. Ha ma nem választasz padavant, közülük legalább egynek szertefoszlanak az álmai.

Qui-gon nagyot sóhajtott, közben egy fénylő vörös csillagot tanulmányozott éppen.

– Jövőre még több fiú lesz. Talán majd akkor választok magamnak padavant. – Ha a Templomba jött, Qui-gon mindig szívesen időzött Yodával, most azonban azt kívánta, bárcsak ne lenne itt. Erről nem akart beszélni. Tudta azonban, hogy Yoda addig nem fog távozni, míg tárgyra nem tér.

Talán – bólintott Yoda. – De talán majd akkor is ugyanígy lógsz vonakodni. Mi van az ifjú Obi-vannal? Jól harcolt.

– Inkább… vadul harcolt – mondta Qui-gon.

Igen – felelte Yoda. – Mint az a fiú, akit valaha ismertem… valaha réges-régen.

– Ne! – szakította félbe Qui-gon. – Xanatos nincs többé. Nem akarok emlékezni rá.

– Nem is róla beszéltem, fiam – mondta Yoda. – Annál inkább rólad.

Qui-gon nem válaszolt. Yoda túl jól ismerte. Nem tudott mit válaszolni neki.

– Jól bánik az Erővel – jegyezte meg Yoda.

És dühösen, féktelenül is. – Qui-gon hangjába ingerültség kezdett vegyülni. – Lehet, hogy rossz irányba változik.

– Nem minden heves fiatalember fordul a sötét oldal felé, de nem ám – mondta Yoda nyugodtan. – Nem, ha megfelelő tanítója van.

– Nem viszem magammal, Yoda mester – mondta Qui-gon színtelenül. Tudta, hogy Yoda kihallja a szavaiban rejlő véglegességét.

– Hát jól van – válaszolta Yoda. – De tudd, az életünket nem csak a véletlenek irányítják. Ha most nem választasz tanítványt magadnak, lehet, hogy idővel a sors fogja megtenni helyetted.

– Lehet – egyezett bele Qui-gon. Egy pillanatig tétovázott. – Mi történik a fiúval?

– A Mezőgazdasági Testületnél fog dolgozni. Qui-gon felnyögött.

– Farmer lesz? – Így elpocsékolni egy tehetséget. –Mondd meg neki, hogy… sok szerencsét kívánok!

– Már késő – felelte Yoda. – Úton van a Bandomir felé.

– Bandomir? – kérdezte meglepetten Qui-gon.

– Ismered talán a helyet?

– Hogy ismerem-e? A Szenátus megkért, hogy menjek oda. Most indulok. Előre tudtad, ugye? – Qui-gon gyanakodva méregette az apró Jedi-mestert.

– Hmm… Nem, nem tudtam. De ez már több mint véletlen. Az Erő útjai kifürkészhetetlenek.

– De miért külditek a fiút a Bandomirra? – kérdezte Qui-gon. – Kegyetlen világ. Ha az időjárás nem öli meg, majd a ragadozók megteszik. Minden erejére szüksége lesz, hogy életben maradjon… nem is beszélve a Farmer Osztagról.

– Bizony, bizony. A Tanács is így gondolta – válaszolta Yoda. – A Bandomir nem a legjobb hely a földművelésre. De jó hely egy fiatal Jedi számára, hogy felnőjön.

– Ha megéli – mordult fel Qui-gon. – Te, gondolom, jobban bízol benne, mint én.

– Igen, épp erről beszéltem, fiam – mondta kuncogva Yoda mester. – Jobban is figyelhetnél.

Bosszús sóhajtással Qui-gon ismét a csillagoknak szentelte a figyelmét.

– Tanulmányozd csak a csillagokat, Qui-gon – vetette oda távozóban. – Sokat, nagyon sokat tanulhatsz belőlük. De vajon ilyesfajta tudásra van szükséged?