6.

Leoh az Acquataine-halmaz új miniszterelnökének szobájában ült. Átengedték neki, mert Sir Harold Spencerrel akart beszélni. A dolgozószoba pillanatnyilag nagyméretű ikerhelyiséghez hasonlított. Az egyik felében sötét, meleg színű faburkolat, dús függönyök, a padlótól a mennyezetig érő könyvespolcok. A másikban, a tri-di képernyőn túl, egy csillagközi űrhajó kabinjának józan, fémesen csillogó célszerűsége.

– Egyszóval a bérgyilkos – összegezte éppen Spencer –, aki megölt négy embert és kis híján megbuktatott egy kormányt, háborítatlanul visszatérhetett hazájába.

Leoh bólintott.

– Őrizet alatt utazott. Feltehetően kegyvesztetté lett, ha ugyan le nem csukták.

– Ha valaki egy diktátor szolgálatába szegődik, sohasem tudhatja, mikor szolgáltatják ki mások... vagy szolgálják fel tálcán – Spencer nevetett. – És a Csillagfelügyelet embere, aki melletted volt, ez a fiatal Hector hadnagy, róla mit tudsz mondani?

– Pillanatnyilag nincs itt. Dulaq lányát kísérgeti valamerre. Nyilván sohasem volt még hős...

Spencer hatalmas termete megmozdult a széken.

– Régóta büszkélkedem azzal, hogy meggyőződésem szerint a Felügyelet akármelyik tisztje képes elhárítani akármilyen veszélyt, akárhol a Galaktikában. De az utóbbi hetekben, ha veled beszéltem, már-már kételyeim támadtak. És lám, Hector hadnagy a nap hőse... még ha jószerével önhibáján kívül is...

– Ne becsüld le azt a fiút – mondta mosolyogva Leoh. – Értékes ember Azt hiszem, nagyon jó tiszt válik belőle.

Spencer helyeslően dörmögött valamit az orra alatt.

– Nos – folytatta Leoh –, ezzel vége a történetnek... egyelőre. Meggyőződésem, hogy Odallal nem lesz több gondunk. De a Kerak-rendszer mégiscsak bekebelezte a Sarno Államszövetséget, és az Acquataine-halmaz eléggé ingatag lábakon áll, politikai szempontból legalábbis. Kanus még alighanem hallat magáról, ha nem most, hát később bizonyosan.

Spencer felhúzta egyik busa szemöldökét.

– Csakhogy addig még ő is hallhat egyet és mást rólunk.

Mészáros Klára fordítása