A Trent nővérek, akik Amerikában egy tyúkfarm jövedelméből próbálnak megélni, egy nagyobb összeghez jutva Franciaországba utaznak nyaralni. Terry olyan élményt akar, amelyre egész életében emlékszik majd, nővére, Jo abban reménykedik, hogy egy milliomoshoz megy feleségül, a legidősebb lány, a földhözragadt Kate pedig vonakodva bár, de elkíséri őket. Ám Franciaországban, a divatos nyaralóhelyeken nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy várták…

Bár Wodehouse regényében egyetlen angol szereplő sincs, a jól ismert karaktereket nem kell nélkülözniük a mester rajongóinak. A kötetben szerepel a léha arisztokrata, a lassú eszű milliomos, a gonosz nagynéni, a szorgalmas, ám sikertelen író s végül, de nem utolsósorban a rendőrség korrupt képviselője.

A címben szereplő életművész, Stanley Featherstonehaugh Ukridge, ellentétben Wodehouse léhűtő és ütődött ijfú arisztokratáival, agyafúrt észkombájn – de nem kevésbé léhűtő. Szervezőképességét és egyéb zseniális adottságait fantasztikusnál fantasztikusabb tervekre pazarolja – kutyaiskolát nyit; vasöklű, ám hitbuzgó rakodómunkásból igyekszik profi bokszolót nevelni; bajba jutott leánykák hosszú sorának nyújt baráti segítséget, és így tovább – és, amikor minden kötél szakad, mit tehet mást: jobb sorsra érdemes író barátjától, Jummy Corcorantől kölcsönöz (annak tudatával és beleegyezésével vagy anélkül) pénzt, paripát, fegyvert – vagy amire történetesen szüksége van az éppen aktuális kutyaszorítóban…

Az életművésznek és barátjának kalandjairól szóló összefüggő elbeszéléssorozatot Révbíró Tamás fordította.

Dahlia néni súlyos pénzzavarában zálogba csapja értékes gyöngysorát, melyet férjétől, Tom bácsitól kapott ajándékba. Mikor a bácsi arra készül, hogy egy szakértővel vizsgáltassa meg az ékszert, a botrány elkerülése végett Dahlia néni azonnal a helyszínre rendeli unokaöccsét, Bertie- t, és rábeszéli, hogy színlelt betörés során lopja el az ékszert. Ám Bertie – tőle korántsem meglepő módon – a sötétben eltéveszti a szobát, és rossz helyre tör be... Már-már úgy tűnik, hogy hősünk – aki bajuszt növesztett, miáltal túlságosan is szívdöglesztővé vált –, ezúttal nem kerülheti el a sorsát, ami a halálnál is rosszabb, a nősülést. A zseniális Jeeves azonban most sem okoz csalódást, és számos bonyodalom után sikerül szerencsésen megoldania a helyzetet...

Dahlia néni súlyos pénzzavarában zálogba csapja értékes gyöngysorát, melyet férjétől, Tom bácsitól kapott ajándékba. Mikor a bácsi arra készül, hogy egy szakértővel vizsgáltassa meg az ékszert, a botrány elkerülése végett Dahlia néni azonnal a helyszínre rendeli unokaöccsét, Bertie- t, és rábeszéli, hogy színlelt betörés során lopja el az ékszert. Ám Bertie – tőle korántsem meglepő módon – a sötétben eltéveszti a szobát, és rossz helyre tör be... Már-már úgy tűnik, hogy hősünk – aki bajuszt növesztett, miáltal túlságosan is szívdöglesztővé vált –, ezúttal nem kerülheti el a sorsát, ami a halálnál is rosszabb, a nősülést. A zseniális Jeeves azonban most sem okoz csalódást, és számos bonyodalom után sikerül szerencsésen megoldania a helyzetet...

A Blandings-kastély repkényes falai ritkán szikráznak olyan fényesen, mint ezekben a csodálatos történetekben - de a hullámzó parkokban kígyók lapulnak, és csak azt várják, hogy bokán harapják Clarence-t, Emsworth szórakozott, kilencedik grófját, akkor, amikor a legkevésbé számít rá.
Például Blandings Császárnője, aki a Hízó kategória első díjáért indul a Shropshire-i Mezőgazdasági Vásáron, elveszti étvágyát… aztán ott a vita a főkertésszel, MacAllisterrel… de mindkét problémát megoldja egy bájosan lázadó kislány érkezése Londonból. Legelőször azonban az úritök őrzőjének kínos problémájával kell megbirkózni.
Végül átugorva egy óceánt és egy kontinenst, Wodehouse és Mr. Mulliner megismertet minket néhány elképesztő történettel Hollywood aranykorából.

„Hosszú, elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek elottem az elmúlt események. És most pohárköszönto kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megorizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szereto szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsu krónikásának ebben a szívvidító regényben. A fedélrajzot és az illusztrációkat Hegedus István készítette.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Eddigi visszaemlékezéseim során átszaladva, bizonyára fel-tűnt már önöknek, hogy az események színhelyét időnként New York és környékére helyeztem át.

– Hát ez is lehetséges, – kérdezhetik ilyenkor csodálkozva – hogy Bertram ilyen messzire elkóboroljon szeretett szülőhazájától?

Bizony, lehetséges, de ennek hosszú meséje van. Minden-esetre nem akarom hosszú lére ereszteni a dolgot és rögtön elárulom, hogy hőn szeretett Agatha néném küldött át New Yorkba egy halálosan komoly családi megbízatásban. A feladat meglehetősen nehéznek ígérkezett. Minden eszközzel meg kellett akadályoznom Gussie unokaöcsémet abban, hogy feleségül vegyen egy kis tinglitangli táncosnőt, akibe a vészhírek szerint fülig belehabarodott a szerencsétlen.

Bertie Wooster sok tekintetben átlagon felüli angol fiatalember: felveti a pénz, azt sem tudja, mit kezdjen temérdek szabad idejével; bővelkedik barátokban és rokonokban – csak épp észbeli képességek dolgában nem bánt vele nagyon bőkezűen a természet. No de Bertie-nek több a szerencséje, mint az esze – a sors kifürkészhetetlen akaratából elszegődik hozzá minden inasok legtökéletesebbike: a felülmúlhatatlan Jeeves. És ettől fogva nincs olyan bonyodalom – holott a jó Bertie mintha vonzaná a zűrösnél zűrösebb kalamajkákat –, amelyből a feddhetetlen modorú, ám ördögien leleményes Jeeves ki ne szabadítaná kenyéradó gazdáját (akit egyébként a szellemi képességeinek és ízlésbeli fogyatékosságainak kijáró leereszkedéssel kezel).

Psmith és a többi Wodehouse-hős méltó társa a kitűnő urasági inas, és mi is csak azt kívánhatjuk, amit hálás gazdája, Bertie Wooster; Folytassa, Jeeves!

Psmith Majd Segít!

Psmith Mindent Elintéz!

Valakire, Aki Eljár Peres Ügyiben?

Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit?

Valakire, Aki Sétálni Viszi A Kutyáját?

Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét?

Bármilyen Megbízása Van

(Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni),

Ajánlatok: R. Psmith, Postafiók 365

Ez a hirdetés jelent meg a
című tekintélyes napilap első oldalán, egy verőfényes nyári reggelen. S ez a hirdetés keltette fel Freddie Threepwood őméltóságának, e makulátlanul elegáns, ám értelmi képességekkel meglehetős szerényen megáldott ifjúnak figyelmét. Freddie ugyanis merész terveken töri a fejét, csak azt nem tudja, hogyan fogjon hozzá a megvalósításukhoz. De – forduljon Psmithhez, Psmith majd segít!!! És valóban: a rendíthetetlen kedélyű, találékony, monoklis férfiú, R. Psmith (a „P” néma marad!) mindent elintéz.
Ütődött arisztokraták, állástalan széplányok, valódi és ál-költők, hivatásos és amatőr ékszerrablók nyüzsögnek az ősi Blandings-kastély mohlepte fala között. Halmozódnak a bonyodalmak, ám Psmith minden elintéz!
Minderről pedig P.G. Wodehouse rendkívül mulatságos, kitűnően megszerkesztett és mélyen emberséges szemléletű regényt írt, amely méltán lett világhírű.