AZ ELBOCSÁTÁS

„A történelemben mindenkit magam mögé fogok utasítani. Én leszek a legnagyobb, még ha belepusztul is ebbe az egész német nép!”^{487}

Adolf Hitler Theo Morellnek

Másnap, amikor a szovjetek már sztálinorgonákkal lőtték a belvárost, Hitler elbocsátotta kezelőorvosát. Mi szükség van az olyan dílerre, aki már nem tudja szállítani az anyagot és annyira maga alatt van, hogy már egy injekciót sem tud beadni? „Azt hiszi, hogy megbolondultam?!” – vágta Hitler az elképedt doktor szemébe, mikor az megjelent nála egy tálcával, melyen egy valahonnan még felhajtott koffeininjekció hevert. „Maga valószínűleg morfint akar nekem beadni” – dühöngött Hitler. Amikor Morell tiltakozni próbált, megragadta a gallérját és ráförmedt: „Menjen haza, vegye le a doktori uniformisát, és felejtse el, hogy valaha is látott engem!”^{488}

Nagyon jó tanács, hiszen a schwanenwerderi házat már szétbombázták, a rendelő ablakaira a Kurfürstendammon kartonpapír volt szögezve, és a váróterem választófala is beomlott. A kövér doktor, aki könyörögve Hitler lábai elé omlott, mikor az megfenyegette, hogy agyonlöveti, amennyire csak termete engedte, sietősen elhagyta a bunkert: lihegve-fújtatva sietett föl a 37 lépcsőfokon ki a szabadba, és ott egy még éppen elcsípett szolgálati kocsiba vágta magát, miközben sírt, mint egy gyerek. Délután kettőkor felszállt egy Condor típusú repülőgép, fedélzetén a még mindig teljesen feldúlt doktorral. A gép áthaladt a szovjetek által megszállt területek és égő falvak fölött, majd Partenkirchennél fényszórópászmák és légvédelmi tűz közepette átrepült az amerikai frontvonalon, és még használható leszállópályák után kutatva végül leereszkedett a München déli részén található neubibergi légitámaszpontra

Morell úticélja a Berchtesgaden környékén található Bayerisch Gmain nevű falu volt, ahova kutatólaborját a háború elől áthelyezte. Pár nappal később ott már úgy viselkedett, mintha minden a legnagyobb rendben volna: intenzív levelezésbe kezdett, tetszhalott állapotban lévő gyógyszerérdekeltségeivel foglalkozott, félig kész – Hitlertől ajándékba kapott – elektronmikroszkópját próbálta üzembe helyezni, találkozót beszélt meg egyik utolsó, még elérhető munkatársával és – valószínűleg már az őrület határán egyensúlyozva – az adóhivataltól haladékot kért forgalmi, társasági és iparűzési adójának bevallásához, „mivel a háború folytán előállt személyzeti nehézségek miatt üzleti évünket nem tudtuk időben lezárni”.^{489}