DROGELLENES POLITIKA
AZ ANTISZEMITIZMUS SZOLGÁLATÁBAN
„A zsidó a legrafináltabb módokon próbálja a német ember lelkét és szellemét megmérgezni, valamint gondolkodását egy olyan nem-német irányba terelni, mely romlásba vinné. (…) Ezt a zsidó fertőzést, mely népbetegséggé válva a nép pusztulását eredményezhetné, teljes mértékben el kell távolítani a nép szervezetéből és ez egyúttal az egészségügyi vezetés kötelessége is. ”{43}
Alsó-Szászországi Orvosi Lap, 1939
A nemzetiszocializmus rasszista terminológiáját kezdettől fogva átszőtték a fertőzéssel és a méreggel, mérgezéssel kapcsolatos nyelvi képek. A zsidók bacilusok vagy kórokozók voltak, és mérgező idegen testként ékelődtek a birodalomba, beteggé tették a társadalom egészséges szervezetét, és ezért ki kellett őket metszeni és gyökeresen eltávolítani. Hitler kijelentette: „Nem kötünk kompromisszumot, mert az maga volna a méreg számunkra.”{44}
Valójában azonban éppen az a nyelvhasználat volt mérgező, mely emberi mivoltuktól megfosztotta a zsidókat és ezzel előkészítette későbbi megsemmisítésüket. Az 1935. évi nürnbergi faji törvények és az árja ősöket tanúsító igazolvány (Ahnenpaß) követelménnyé tették a vér tisztaságát, mint a nép egyik legnagyobb, de leginkább védelemre is szoruló értékét. Így jött létre a kapcsolat a kábítószerellenes küzdelem és az antiszemita hecckampány között Nem a dózis nagysága miatt válhatott valami mérgezővé, hanem idegensége miatt, ahogy ezt az akkoriban sokat forgatott alapműnek számító Magische Gifte (Mágikus mérgek) című könyv központi tétele megfogalmazta: „Legerősebb méregként az országunktól és fajunktól idegen kábítószerek hatnak.”{45} A zsidók és a drogok fertőző és toxikus egységbe olvadtak, ami fenyegetést jelentett Németország számára: „Évtizedeken át sulykolták népünkbe azt a marxista-zsidó mérget, hogy a ’tested a te tulajdonod’. Ezen azt értették, hogy a férfiak férfitársaságban vagy nőkkel való együttlétük során korlátlanul fogyaszthatnak alkoholt még akkor is, ha az egészségük megsínyli. Ezzel a marxista-zsidó felfogással összeegyeztethetetlen a germánnémet mentalitás, mely arra épül, hogy mi továbbvisszük őseink örökségét és ennek szellemében testünkre is népünk és fajunk formálhat igényt.”{46}
Erwin Kosmehl SS-százados és bűnügyi nyomozó, aki 1941-től a Birodalmi Kábítószer-ellenes Központ vezetője volt, maga is a hivatalos vonalat képviselte, amikor azt állította, hogy a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben „a zsidók központi szerepet játszanak”. Az ő feladata abban áll, hogy „ártalmatlanná tegye azokat a nemzetközi bűnözőket, akik gyakran zsidó gyökerekkel rendelkeznek”.{47} A nemzetiszocialista párt Fajtisztasági Hivatala úgy foglalt állást, hogy a zsidó természet eleve hajlik a drogfüggőségre: a nagyvárosban élő értelmiségi zsidó előszeretettel fogyaszt kokaint vagy morfiumot, hogy „hajszolt idegeit” megnyugtassa és biztonságban érezze magát. A zsidó orvosokról pedig azt híresztelték, hogy „közülük rendkívül sokan morfinisták”.{48}
A mérges gomba (Der Giftpilz){49} című antiszemita gyermekkönyvben a nemzetiszocialisták egymásba olvasztják két ellenségképüket a fajhigiéniai propaganda jegyében, ami utat is talált a birodalom iskoláiba és gyerekszobáiba. A történetet példaértékűnek szánták, üzente egyértelmű volt: a veszélyes mérges gombát el kell különíteni a többitől.
A kábítószer elleni harc során az ellenségkép a fenyegető idegen volt, aki nem felel meg a társadalmi normáknak, és így szinte automatikusan kialakult az antiszemita konnotáció A kábítószer-élvező a „külföldet majmolja”.{50} A kábítószer-kereskedők gátlástalanok, mohók és külföldiek, idegen származásúak, a kábítószer fogyasztása „fajilag alsóbbrendű dolog”, és az úgynevezett kábítószeres bűnözés jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a társadalomra.
A kábítószer elleni harc és antiszemitizmus egymásba olvad, még a gyermekkönyvekben is
Ijesztő, hogy ezek közül egyes kifejezések mennyire ismerősen csengenek a fülünkben ma is. Miközben más náci szószörnyetegeket teljesen kiirtottunk a nyelvünkből, a kábítószer elleni küzdelem terminológiája mélyen belénk ivódott. Zsidó-német mellékzöngéje ma már nincs ugyan a szóhasználatnak, de a veszedelmes dílert ma is más kultúrkörökben véljük megtalálni. És az a politikailag felettébb kényes kérdés, hogy a testünk a mi tulajdonunk-e vagy szociálpolitikai és egészségügyi érdekek jogi-társadalmi szövedékének a fogságában van, újra és újra előkerül.