A MERÉNYLET ÉS FARMAKOLÓGIAI KÖVETKEZMÉNYEI
A Farkasodú körül minden buján zöldellt, forró volt a nyár, és az erdő csupa zümmögés; a kellemetlen szúnyogok ellen Morell szúnyoghálót erősített fantázia szülte uniformisához viselt tányérsapkájára. A Führer főhadiszállásának fabarakkjait a repeszeket távoltartó erős fallal vették körül, Goebbels újra dohányzott, és 1944. július 20-án „11 óra 15 perckor A páciens megkapta a szokásos injekciót”.{359} Az egészségügyi adatlapon a történteket egy x jelöli.
Hitler immár vegyileg feltuningolva odasietett a földszintes barakkhoz, melyben ezen a napon a katonai helyzetértékelést tartották. Néhány tiszt már az ajtó előtt várakozott. A diktátor összevonta dús szemöldökét, amitől még jobban kidudorodott a homloka, és mindenkivel kezet rázott. Belépett a barakkba, melynek mind a tíz sarkig tárt ablakán tódult be a hőség. Miközben a megbeszélés mind a 24 résztvevője helyet foglalt a nagy tölgyfaasztal körül, ő egy külön álló, támla nélküli székre ült le, és játszani kezdett a nagyítójával. A tőle jobbra álló Heussinger altábornagy komor színekkel ecsetelte a kétségbeejtő helyzetet a keleti fronton. Claus Schenk von Stauffenberg gróf, aki egy kicsit később érkezett, kezet nyújtott Hitlernek, és barna aktatáskáját az asztal alá csúsztatta – lehetőleg minél közelebb a célponthoz. Nem sokkal később feltűnésmentesen elhagyta a helyiséget. 12 óra 41 perckor egy admirális felállt és odament az egyik ablakhoz, hogy friss levegőt szívjon. Hitler mélyen előrehajolt, hogy jobban lássa a kiterített katonai térképet, és állát a kezére támasztva rákönyökölt az asztalra. 12 óra 42 perc volt. A tábornok beszédében éppen ott tartott, hogy „ha most aztán már tényleg nem vonjuk vissza a Peipusse hadseregcsoportot, akkor katasztrófa…”, amikor egy félelmetes csattanás hallatszott.
„Jól láttam a pokolian fényes szúrólángot, és rögtön arra gondoltam, hogy csak angol robbanóanyag lehet, mert a német robbanóanyagoknak nincs ilyen erős sárga és vakító lángja.”{360} Furcsán távolságtartónak tűnik Hitler saját beszámolója az eseményről, mintha kívülállóként beszélne róla. A lökéshullám a terem közepéről egészen a kijárati ajtóig röpítette. Elképzelhető, hogy az x által leszedált diktátor csak letompítva érzékelte a robbanást, és Siegfriedhez hasonlóan sebezhetetlennek érezte magát, miközben körülötte a súlyosan sebesült tisztek, akiknek lángot fogott a hajuk, az életükért küzdöttek. Nem sokkal később meglepően józanul így fogalmazott: „Utána már nem láttam jól semmit a sűrű füstben. Csak annyit tudtam kivenni, hogy néhányan a földön feküdtek és mozogtak. Én a bal oldali ajtófélfánál feküdtem, néhány deszka és gerenda borult rám. Magamtól fel tudtam azonban kelni és járni is képes voltam. Csak egy kicsit szédültem és kábult voltam.{361}
Morell a dolgozószobájában hallotta a robbanást, és rögtön azt gondolta, hogy ez csak egy bomba lehetett. Pillanatokkal később berontott Linge, Hitler szolgája: a professzor azonnal menjen a Führerhez. A doktor gyorsan vette a fekete táskáját, és kilépett a rekkenő hőségbe. Ott kint hevert a földön egy tábornok, akinek a robbanás letépte az egyik lábát, és az egyik szemére is megvakult. Morell meg akart állni, hogy elsősegélyben részesítse, de Linge továbbvonszolta: a Führer most fontosabb.
Nem telt sok időbe és megtalálták Hitlert, aki az ágyán ült mosolyogva – groteszk látványt nyújtott, mivel közben a homloka vérzett, a tarkójáról leégett a haj, és a lábszárán egy tenyérnyi nagyságú másodfokú égési seb éktelenkedett. „Keitel és Warlimont hoztak ide át a bunkerembe – mesélte a diktátor élénk és szinte vidám arccal. – Útközben vettem észre, hogy a nadrágom szétszakadt és mindenhol kilátszott a nyers hús Megmosakodtam, mert olyan volt az arcom, mint egy szerecsené, és aztán át is öltöztem.”{362}
Hitler kérésére Morell aznap másodszor is elővette injekciós tűjét, és beadta az x-et, minthogy két órán belül várható volt Mussolini érkezése, aki államfői minőségében egy fontos találkozóra jött Németországba. Igen valószínű, hogy ez alkalommal a Führer nemcsak szőlőcukrot kapott a vénájába, hanem erős fájdalomcsillapító szert is. A páciens testéből ugyanis fájdalmas sebészi procedúra során több tucat repeszdarabot kellett eltávolítani. Hitlert azonban ez nem nagyon izgatta. A két megrepedt dobhártyájából vér szivárgott, de emiatt sem panaszkodott, és általában véve is mindenkire mély benyomást tett állítólagos férfias viselkedése és bátorsága.
A páciens beteglapjára azt írta rá Morell, hogy szemmel láthatólag nem is izgatták fel különösebben az események. A pulzusa is szabályos volt, mint mindig, a doktor azonban ennek ellenére ágyban való pihenést írt elő neki. Az injekciók által felspannolt Hitler azonban már újra a saját lábára állt a Linge által frissen kifényesített csizmájában, és közölte, hogy nevetséges volna, ha egészséges ember létére vendégeit ágyban fekve fogadná. Bő fekete köpenyében elindult a Farkasodú vasútállomására, és türelmetlenül várt Mussolinire, aki Hitler látszólagos sértetlenségén megdöbbenve így szólt: „Ez égi jel!”{363}
A látszat azonban csalt, mert a merénylet Hitlernek különböző maradandó károsodásokat okozott. A hallása nagyon megromlott, éles fájdalmakat érzett a karjában és a lábában is, mikor esténként az x hatása már alábbhagyott. Továbbra is időnként vérzett mind a két füle. Pszichésen is nagyon megviselte a merénylet. A szokásos kétnapos ritmusban kapta ezután is A az x-et a fájdalmai és az őt ért lelki sokk utóhatásának csillapítására. Mindenképpen el akarta kerülni annak még a látszatát is, hogy az államcsíny-kísérlet miatti kritikus időszakban nem tudja maradéktalanul ellátni államfői feladatát. A legyőzhetetlen és sebezhetetlen hős alakítása azonban nem ment mindig zökkenőmentesen. Mikor Hitler egy héttel később katonatisztek egy csoportját fogadta, hamar elhalt az ajkukon a lelkes „Heil Hitler” kiáltás, mert a belépő Führer annyira ijesztő látványt nyújtott. Egy csapásra ráébredtek, mekkora szakadék tátong a birodalom-szerte terjesztett Führer-imázs és a valóságos Hitler között.
A merénylettől a Farkasodúból való kivonulásig: A páciens drogfogyasztása egyre csak nő
