B PÁCIENS
„Vagy abbahagyod a dohányzást, vagy elvesztesz engem. ”{336}
Adolf Hitler Eva Braunnak
Amikor von Manstein vezértábornagy 1944. január 4-én egy katonai helyzetértékelés során kijelentette, hogy a német csapatokat vissza kell vonni a Dnyeper kanyarulatánál levő frontszakaszról, különben katasztrofális vereséget szenvednek, Hitler annyira feldühödött, hogy „görcsei miatt” Morellt hívatta, aki azon nyomban beadott neki egy megnyugtató és minden rosszra fátylat borító Eukodal injekciót.{337} Még aznap átlépte a Vörös Hadsereg Lengyelország 1939-es egykori keleti határát, és feltartóztathatatlanul közeledett Németország felé. Öt nappal később Hitler ismét az erős opioidot követelte „az izgatottsága miatt kialakult erős felfúvódására” hivatkozva, ahogy Morell feljegyezte{338} – és amikor nem sokkal ezután a diktátor rádióbeszédben fordult a néphez, a következőket jegyezte fel: „Délután, 17 óra 40 perc: a nagy beszéd előtt (szereplés holnap a rádióban) a szokásos injekció.”{339}
1944 februárjának végén, amikor már tudvalevő volt, hogy a Wehrmachtnak fel kell adnia ukrajnai állásait és vissza kell vonulnia, Hitler is visszavonult az Obersalzbergen található, a világtól elzárt kakukkfészkébe, ahol tizenkilenc évvel fiatalabb élettársa, Eva Braun tartózkodott, ahol kedvére megfigyelhette a hollókat, és ahol már melegen illatozott a Morell felesége, Hanni receptje szerint készült kedvenc pitéje, „a legjobb pite a világon”.{340}
Nagy pelyhekben hullott a hó a nagy szalon óriási panorámaablakai előtt. A téli fényben fehéren csillogott szemben a misztikus Untersberg, melynek mélyén a monda szerint Barbarossa császár alussza álmát, aki majd egyszer feltámad és megteremt egy boldog birodalmat. A hó látványa azonban a sztálingrádi vereség óta nyomasztóan hatott Hitlerre, szinte fizikai undort keltett benne, és csak a hegy halotti leplének nevezte. A Führer ezért már alig-alig ment ki az ajtó elé, a szabadba.
A kinti világ ugyanis már nagyon zorddá vált a németek számára: a hideget nyilvánvalóan jobban tűrő oroszok éppen a Krím visszavételét készítették elő, a módszeres angolszászok pedig kitartóan bombázták Berlint és a sarokba szorult Német Birodalom más városait. Az egykori szövetségesek, Bulgária, Románia és Magyarország eltökéltsége megingott, miközben egymást követték a katonai vereségek is. Az amerikaiak új frontot nyitottak Olaszországban, Rómától délre, és itt is visszaszorították a Wehrmachtot. Hitler felmentette tehetséges katonai vezetőit is, mint például von Mansteint{341} és von Kleistet{342},{343} mert egyszerűen képtelenek voltak leszokni az önálló gondolkodásról.
Személyi orvosát viszont nem rúgta ki Hitler, sőt épp ellenkezőleg: kitüntette a háborús érdemrendek közül a lovagkereszti címmel. A magas kitüntetés átadásakor a páciens doktorát istenáldotta orvosnak, megmentőjének nevezte, aki jelentős érdemeket szerzett a hormonok és vitaminok kutatása terén.{344} A frissen kidekorált Morell nem sokkal később hálából beadott páciensének „első ízben egy Vitamultin forte injekciót (hogy legyőzze a fáradtságát és frissebbnek érezze magát). Az injekció előtt fáradt volt, kimerült és kialvatlan, utána pedig élénk. Két órával később megbeszélést folytatott a birodalmi külügyminiszterrel. Vacsora közben sokkal frissebb volt, mint délelőtt, és élénken társalgott. A Führer rendkívül elégedett!”{345}
Most már Eva Braunt is gyakrabban kezelte Morell: B páciens egyszerűen csak azért kérte ugyanazokat az injekciókat, hogy egy hullámhosszra kerülhessen szerelmével. Csak a hormonkészítmények beadása során tért el Morell a teljes szinkronizációtól: Hitler libidója fokozása céljából tesztoszteront kapott, Eva Braun pedig a havi ciklusát visszaszorító szert kapott, hogy a szó legszorosabb értelmében stimmeljen a kémia kettőjük között, és hogy a mind hosszabbra nyúló katonai megbeszélések között könnyebben összejöjjön némi szexuális sikerélmény is. Hitler erre – minden ellenkező híreszteléssel szemben – törekedett is, sőt azt állította, hogy a házasságon kívüli kapcsolat sok szempontból magasabb rendű, mert csupán két ember egymás iránti természetes vonzalmából fakad. Szexualitás nélkül nem létezne művészet, nem volna sem festészet, sem zene. A kultúrnemzetekre – beleértve ebbe a mélyen vallásos Itáliát is – mindig jellemző volt a házasságon kívüli kapcsolat is. A Berghofon zajló közösülések jellegéről indirekt módon megint csak Morell tanúskodott, amikor a háború után a jegyzőkönyv tanúsága szerint azt vallotta, hogy Hitler olykor későbbre halasztotta a szokásos orvosi kezelést, mert titkolni akarta a testén az állítólag Eva Braun agresszív szexuális viselkedése miatt keletkezett kisebb sérüléseket.{346}
Kifelé még mindig az optimista Führer-képet mutatták 1944 tavaszán – a katasztrofális katonai helyzet ellenére is. A Berghof, melynek falait régi mesterek festményei díszítették, fontos szerepet kapott a propaganda terjesztésében, a Führer-kultusz kialakításában. Ha a kalapos úr kutyájával a tavasz ébredésekor az erdő szélén megállt és a távolba tekintett, a Heinrich Hoffmann birodalmi fényképész által személyesen kiképzett Eva mindig éppen ott volt, eligazította a jelenetet (előzőleg még a Führer nyakkendőjét is kiválasztotta), és elkattintotta Agfa Movex fényképezőgépét. Még ma is megtalálhatóak az interneten az ifjú hölgy által készített fotók. Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy Hitler volt a világon a legaszkétikusabb, a leglelkiismeretesebb és a legerényesebb ember. Ezeken a képeken a Führer nem kemény drogokat tartalmazó injekciókat kap, hanem felváltva őzgidákat és kisgyerekeket simogat, esetleg húsvéti tojásokat rejt el, miközben Albert Speer, a későbbi nagy önigazoló éppen a teraszon sétál. A doktort is látjuk, amint éppen tortát majszol és mindenhez jó képet vág.
Eva Braun Leni Riefenstahl helyébe lépett a drámai jelenetek rendezése terén
Amikor azonban Eva Braun kikapcsolta a fényképezőgépet, lehullottak az álarcok, ő újra a karjába vájta a körmét és véresre harapdálta az ajkát, az almateát ivó Hitler keze pedig úgy remegett, hogy csörömpölt a csésze, amikor a csészealjra tette, ami igen kínosan érintette a jelenlévőket. Morell pedig már annyira le volt strapálva, hogy alig tudott felmenni a lépcsőn. Pihennie nem volt szabad, mindenkinek szüksége volt rá ezekben a napokban. Ő kezelte már a birodalom legfontosabb embereit, sőt fontos szövetséges politikusokat is: foglalkozott Mussolinivel, aki a D páciens kódnevet kapta, és olyan nagyiparosokkal is, mint például Alfried Krupp vagy August Thyssen (a kezelés díja: 20 ezer birodalmi márka{347}). A páciensei közé tartozott számos körzetvezető és vezető beosztású tábornok, Leni Riefenstahl (aki morfintartalmú cseppeket kapott), Himmler, az SS vezetője, von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, Hiroshi Oshima tábornok, a japán nagykövet, de Göring felesége is, aki kétnaponta „Vitamultin forte”-t adatott be magának (bár azt már homály fedi, milyen okból).{348}
Egyre több nemzetiszocialista vezető zarándokolt el Morellhez – ha másért nem, hát azért, hogy ezzel is kifejezze közelállását Hitlerhez, és pozícióját megszilárdítsa. Elsősorban természetesen a Führer foglalta le az idejét, és állandó igénybevétele miatt Funk gazdasági miniszter feleségének az időközben már szintén betegeskedő Morell így panaszkodott: „A nap minden órájában magasabb helyről érkező utasításokat követek. Most 12-kor megyek fel a Führerhez, akinek esetleg szüksége van valamilyen kezelésre, aztán – mint csaknem mindig – 14 órakor visszatérek a hotelbe, ahol az egész napot ágyban töltöm, hogy utána képes legyek a Führert az útjára elkísérni.” Ekkorra már maga a doktor is injekciókon élt, és a berlini rendelőjében a praxisát átvevő Weber doktornak a távoli Berghofra kellett utaznia, mert „mindenki közül ő adja be legjobban az injekciót, és ő az egyetlen, aki biztosan megtalálja a vénámat”.{349} Arról egyébként nem szól a fáma, hogy Morell mit adatott be magának.
Betegségek, gyógyszerek és tömeggyilkosságok határozták meg 1944 első felében a mindennapi életet a Berghofon. A harmincas években még attrakciónak számító tekepályát már alig használták. A híres panorámaablakokat a várható légitámadások miatt álcaháló fedte, minden félhomályba burkolózott, mindenki a kályha melletti padon vagy az értékes fotelekben ült és a porosodó gobelinekre meredt: vámpírszerű lények, akik irtóztak a természetes fénytől. Bent akkor is fel volt kapcsolva a világítás, amikor kint havazott. A vastag szőnyegekből dohszag áradt.{350}
A Führer ötvenötödik születésnapjára hivatalos volt a haditengerészet főparancsnoka is: Dönitz admirális arról számolt be, hogy a csodafegyverrel bevetésre készen áll egy különleges alakulat: az új kis méretű tengeralattjáró modelljét hozta el ajándékba, és arra kérte főparancsnokát, hogy a balti-tengeri kikötőket feltétlenül tartsák szabadon az új harci eszközök számára. Hitler, aki bolondult a hajókért, mint egy kisgyerek, erre vakon ígéretet is tett a merész tengerésznek. Az ünnepelt születésnapján egy Vitamultin fortét, kámfort és a szívinfarktus megelőzésére szolgáló Strofantint tartalmazó koktélt kapott orvosától, másnap reggel pedig egy Prostrophanta injekciót, egy olyan – Morell cége által kifejlesztett – szert, mellyel a szívelégtelenséget próbálták kompenzálni. Ezt követte még szőlőcukor, újra Vitamultin és egy igen kétes, „élősködőmájból” kivont házilagos készítmény,{351} melynek intravénás beadását ma minden magára valamit is adó orvos azonnal kuruzslásként bélyegezné meg és az akció végrehajtóját rács mögé juttatná. A páciens őszinte köszönetet mondott a beadott szerekért orvosának, az egyetlen embernek, aki rajta még segíteni tudott.
A születésnapi ünnepséget végül egy légiriadó zavarta meg. Felvijjogtak a szirénák, gyorsan bekapcsolták a ködgyártó gépet, és a Berghof nevű lidércálom úgy elmerült a mesterséges fehérségben, mint egykor Artúr misztikus szigete, az Avalon, és láthatatlanná vált a külvilág számára. Gyenge szívét féltve és a kiáramló gázoktól{352} fuldokolva Morell gyorsan lemenekült szállására, a völgyben található hotelbe.
A vacsora alatt aztán már minden újra a legnagyobb rendben volt. Hitler vendégeivel szembeni morális fölényét éreztetve a marhahúslevest „hulla-lé”-nek nevezte, és a Harz-hegységből származó sajtot evett spenótpudinggal, valamint töltött uborkát, árpalevest, karalábészeleteket, továbbá hat kis Vitamultin-szeletet, felfúvódás elleni tablettákat és – általános erősítőszerként – egy disznószívizom-kivonatot és foszforsavat tartalmazó szert. Az étkezés után a látszólag vegetáriánus Führer – a még a kését markoló – kezét hasára ejtve kis időre elbóbiskolt, miközben a terített asztalnál legendásan gusztustalanul viselkedő csodadoktora foteljében hátradőlve kedvenc portóiját vizsgálgatta vastag szemüvegén át, mindig lentről fölfelé nézve, ami valahogy félelmetes jelleget kölcsönzött neki. Mindkét embernek egyre gyengébb volt a szíve, mindketten lassan öregedni kezdtek.
Éva begyújtatott a kandallóba, és föltett egy amerikai jazzlemezt. Este ezredszer is meg akarta nézni az Elfújta a szél című filmet Clark Gable-lel, kedvenc színészével a főszerepben, de Bormann birodalmi vezető, akinek lopott zsidó aranyból készült fogai megcsillantak az esti fényben, mosolyogva és cinikusan leintette: „A Führernek (…) nem egy ilyen limonádé filmre van szüksége, hanem valamire, ami feldobja.”{353} Morell felriadt félálmából, azt hitte, róla van szó, kicsit elszégyellte magát, és gyorsan elmesélt egy régi – már mindenki által unt – anekdotát még azokból az időkből, amikor hajóorvosként szolgált Afrikában. Ezután almás pite került az asztalra – Hitler pedig a szobájában Eukodallal csillapította gyomorgörcseit: „Amikor a vénájába szúrom a tűt, kérem, kezdjen el lassan számolni. Mire tizenötig eljut, már nem is érzi a fájdalmat.”{354}
A születésnapja utáni hetekben – miközben a Vörös Hadsereg a Bagratyion-hadműveletet készítette elő, mely 1944 júniusának végétől megnyitotta az utat Kelet-Poroszország felé – Hitler egészségi állapota folyamatosan romlott. Eva, aki többnyire két fekete skót terrierje, Stázi és Négus kíséretében érkezett, egyre inkább aggódott gyorsan öregedő szerelme rossz kinézete és gyengülő fizikuma láttán, és amikor séta közben szóvá tette előregörnyedő tartását, Hitler tréfásan azzal próbálta elütni a dolgot, hogy súlyos kulcscsomó van a zsebében – így igyekezve leplezni súlyosbodó állapotát. Térde azonban pár perc elteltével remegni kezdett, ha kimentek az erkélyre és alkonyatkor tiszta időben a távoli München kigyúló fényeit nézték. Eva ekkor aggódva megkérdezte, hogy áll-e még az elegáns Bogenhausen negyedben található kis háza, melyet Adolfjától kapott. Hitler mentálisan és fizikailag is a végét járta – Goebbels valószínűleg ritkán hazudott szégyentelenebbül, mint mikor 1944. június 6-i naplóbejegyzésében, a szövetségesek normandiai partraszállásának a napján így fogalmazott: „Morell professzor igyekszik kissé legyengült egészségi állapotomat helyreállítani. Az utóbbi időben a Führernek is nagy segítségére volt. Találkozásunkkor úgy láttam, hogy remekül néz ki és jó a hangulata is.”{355}
Valójában a D-napon Hitler kedélyállapota erősen hullámzó volt, hiszen ez a nap mégiscsak egy újabb szöget ütött a nemzetiszocialista állam koporsójába. 9 órakor állítólag még üvöltve kérdezte a reggelizőhelyiségben, hogy „Ez most akkor a partraszállás vagy nem?!”{356} Amikor aztán Morell megjelent és beadott neki egy x-et, rögtön megnyugodott, váratlanul közlékennyé és barátságossá vált, élvezte a napot, a szép időt, és mindenkinek megveregette a vállát, akivel csak találkozott. A déli helyzetértékelésen – a felsejlő katasztrófa árnyékában – a diktátor mindenki csodálkozására ragyogó arccal jelent meg, és utána az ebédnél – grízgaluskaleves, csiperkegomba rizskörettel, almás rétes – egy végtelenbe nyúló, a valóságtól elszakadt monológot adott elő. Ezúttal az elefántról szólt a példabeszéd, mely hozzá hasonlóan a legerősebb állat, pedig egyáltalán nem eszik húst. Ezután részletesen lefestette a vágóhidak borzalmait, amit egy alkalommal a megszállt Lengyelországban volt alkalma megtekinteni. Az ott dolgozó lányok bokáig gázoltak a vérben. Morell ezenközben már készítette is elő a következő, levágott állatok mirigyeiből előállított injekciót.{357}
Június 6-án este Hitler még mindig nem hitte el, hogy az észak-atlanti partvidéken tényleg sor került a partraszállásra, hanem abban a reményben ringatta magát, hogy csupán egy elterelő manőverről, egy áltámadásról van szó, melynek célja az, hogy őt elsietett válaszreakciókra késztesse. Ez azonban nem volt igaz. A szövetségesek éjféltájban egy 50 kilométeres szakaszon áttörték a védelmi vonalat, a németek pedig visszavonulásra kényszerültek Mindazonáltal volt mégis valami, ami ezekben a napokban Hitlernek örömöt szerzett: Goebbels végre leszokott a dohányzásról.
1944. július 14-én a Führer végleg eltávozott a Berghofról. A Farkasodúba repült és útközben végig behúzva tartotta a függönyöket. A páciensnek „náthája és a bal szemén kötőhártya-gyulladása volt egyidejűleg”.{358} Adrenalint kapott és mellé jelentéseket a szövetségesek franciaországi előrenyomulásáról, a német városok bombázásáról, valamint arról, hogy a Vörös Hadsereg is közeledik keleti irányból az ország határához. Nehézkesen föltette olvasószemüvegét, hogy ki tudja betűzni a rossz híreket. Az ablakon kinézni már nem volt kedve.