EGY KIS KITÉRŐ:
SZÖVETSÉGI LEVÉLTÁR,
WASHINGTON, D.C.

A monumentális antik templomra emlékeztető levéltár épülete a Pennsylvania Avenue-n található, a II. világháború győztes hatalmának kormányzati negyedében. A Fehér Ház ugyanazon az úton, csak egy ugrásnyira van. What is past is prologue – olvasható a fehér kőbe vésve, nem messze a bejárattól: A múlt csak előjáték.

Bent a raktárhelyiségekben első látásra áttekinthetetlennek tűnik a helyzet, még ha az előre kialakított működési rend szerinti pályákon halad is minden. Nem könnyű megtalálni az iratokat – egyszerűen túl sok van belőlük. Az Egyesült Államok hadserege és hírszerző szolgálatai a legyőzött Német Birodalom aktahegyeit úgy felszívták, mint egy hatalmas porszívó, és Washingtonban, valamint a Szövetségi Levéltár egyik lerakatában, a közeli marylandi College Parkban – a világ legnagyobb levéltárában – helyezték el az utókor számára. Az állományok átkutatásában számítógépek, gép- vagy kézírásos regiszterek és nem utolsósorban készséges levéltárosok nyújtanak segítséget, akik fáradhatatlanul próbálják amerikai akcentusukkal kiejteni az olyan komplikált német szakkifejezéseket, mint például a Reichsicherheitshauptamt (Birodalmi Biztonsági Főhivatal).

Paul Brown, aki segíti Morell-kutatásaimat, kezdettől fogva igyekszik visszafogni azzal kapcsolatos reményeimet, hogy itt mindent megtalálok Hitler személyi orvosáról. Kutatásaim azokra a lapos kavicsokra emlékeztetnek, melyeket elhajítunk, és a víz felszínén pattognak tova a távolba, ahelyett hogy rögtön elmerülnének. Az adatokhoz teljesen hozzáférni, bennük teljesen elmerülni nem lehetséges; a National Archives-ot, ezt a végtelen adattengert az ember nem képes igazán átlátni. A történelem – mondja Brown – mindig is csak a lehetőleg releváns tényekre építő spekuláció marad. A történelmi igazságban a maga részéről nem hisz.

Annyi azonban gyorsan kiderül, hogy az USA titkosszolgálatai Theo Morellt a háború után azonnal alapos vizsgálatoknak vetették alá, melyek eredményei közül néhányat csak nemrégiben tettek hozzáférhetővé a náci háborús bűnökhöz kapcsolható, korábban titkosított dokumentumokat a nyilvánosság elé táró, 1998-ban elfogadott Nazi War Crimes Disclosure Act rendelkezéseinek értelmében.^{227}  Az amerikaiak megpróbálták kideríteni, hogy Morell milyen szerepet játszott, volt-e felelőssége abban, hogy Hitler egészségi állapota 1941 őszétől hanyatlásnak indult, esetleg tett-e kísérletet Hitler megmérgezésére. A vizsgálatok középpontjában a függőséget okozó szerek álltak. Van netán egyszerű magyarázat az egyébként olyan bonyolultnak tűnő jelenségekre? Vagy esetleg Morell maga is bűnös abban, hogy Hitlert ajzószerekkel mesterségesen harcképes állapotban tartotta?

1945 nyarától Morellt két éven át kihallgatták – saját állítása szerint megkínozták, lábujjairól állítólag letépték a körmeit, hogy titkait kisajtolják belőle. Sokra azonban nem mentek vele. Morell egészségügyi állapotfelmérő aktájában az alábbiak olvashatóak: „Közlékeny természetű, de a válaszai során gyakran elvész a jelentéktelen részletekben, és emlékezetkieséseit rögtönzésekkel igyekszik pótolni, ami által gyakran ellentmondásokba keveredik. (…) A páciens pszichéje eltérő időpontokban egészen különböző képet mutat. (…) Morell professzor esetében nyilvánvalóan az exogén pszichózis enyhe lefolyású változatáról van szó, melynek oka a fogságban tartás lehet. Teljes mértékben beszámítható. Szavahihetősége viszont erőteljesen megkérdőjelezhető, mert emlékezetkieséseit konfabulálással igyekszik ellensúlyozni.”^{228}  A végső következtetés szerint Morell vagy nem volt hajlandó, vagy nem volt képes tevékenységének a szerepét és a jelentőségét feltárni.

A háború után közvetlenül kikérdeztek három német gyógyszerészt és orvost,^{229}  de az ő vallomásuk sem vitte előre a dolgot, és így a Morellnek szentelt vizsgálatok, melyeket 53-as különleges jelentés – Hitler állítólagos megmérgezése címen foglaltak össze, arra az eredményre vezettek, hogy a doktor páciensének sem mérget nem adott, sem akkora mennyiségű kábítószert, ami az egészségét károsította volna. A tanulmány szerint Hitler fizikai és szellemi állapotának meglepő gyorsaságú leépülése a nagy stresszel és a vegetáriánus táplálkozással magyarázható.

Vajon korrektnek tekinthető ez az értékelés? Vagy esetleg némi óvatossággal kell kezelnünk, hiszen talán még nem a megfelelő történelmi távlat, sem bizonyos dokumentumok sem álltak rendelkezésre a hiteles kép megalkotásához? Az amerikai hatóságok célja az volt, hogy a Hitlert körülvevő mítoszokat eloszlassák.^{230}  Ezt a törekvésüket Morell tevékenységének ellentmondásos megítélése nem segítette elő.

Pedig a feltett kérdésekre ott vannak a válaszok a hátrahagyott feljegyzésekben, bár sokszor homályosan megfogalmazva és nem mindig könnyen érthető formában. Morell hagyatéka recepttömbjének telefirkált oldalaiból, titkos rövidítésektől hemzsegő kartotéklapokból, nehezen olvasható kézírású jegyzetekből, telis-tele írt határidőnaplókból, szedett-vedett cédulákból, valamint üzleti és magánjellegű levelekből áll. Bizonyos bejegyzések ismétlődnek, mások némileg módosított formában kerülnek újra elő füzetekbe, borítékokra vagy telefoncetlikre írva.

1941 augusztusától 1944 őszéig Morell szinte napi rendszerességgel találkozott páciensével. Ebben az időszakban – ez összesen 1349 nap – 885 napról állnak rendelkezésünkre feljegyzések. Ezeregyszáz bejegyzés utal gyógyszer adására, és mintegy nyolcszáz injekció beadásáról esik szó, azaz erre gyakorlatilag minden olyan napon sor került, amelyről csak feljegyzés készült. Olykor még a felhasznált tűket is beragasztotta a feljegyzések közé, mintha ezzel is egyfajta transzparenciát akart volna biztosítani és a lelkiismeretes dokumentáció látszatát akarta volna kelteni. Utaltunk már rá, hogy Morell félt a Gestapótól; tudta, hogy a Führer személyi orvosának lenni nem éppen veszélytelen állás.

Végső soron egy olyan kaotikus dokumentumhalmaz gyűlt össze, melynek feldolgozása kívülállók számára – főleg, ha nem értik a német nyelv finomságait – nagy nehézségeket okozhat. Éppen a túlzott precizitásra való törekvés miatt maradt meg sok feljegyzés vázlatos vagy lerövidített formában, és a figyelmes olvasás során az is kiderül, hogy nem minden kezelésről készült (vagy áll rendelkezésre) dokumentáció. Lehetséges, hogy a papírjai között egyébként kínosan rendet tartó Morell ezzel a – teljesség látszatát keltő – kuszasággal, összevisszasággal valamit el akart rejteni? Meg akart magának őrizni esetleg egy olyan titkot, amiről talán még a páciense sem tudott? Mi zajlott le a valóságban Hitler és kezelőorvosa között, amikor a Harmadik Birodalom sorsa kezdett végzetes irányba fordulni?