A NÉPVEZÉR NÉPDROGON ÉL
Morell az első években rendkívül eredményesen kezelte Hitler bélgörcseit, aki folyamatosan nagy adag vitaminokat is kapott, és így makkegészségesnek és energikusnak érezte magát. Egyre jobban bízott a népében, ami elsősorban azzal függött össze, hogy a német gazdaság fellendülni látszott. A nagyvállalatokkal való kiegyezésre, az önellátás erőltetésére és a grandiózus állami programokra épülő náci gazdaságpolitikának kétségtelenül voltak pozitív hozadékai, de a távlati cél egyáltalán nem csak gazdaságpolitikai volt. Az elszigetelődéssel és a külkereskedelemtől való függetlenedéssel igyekeztek magas életszínvonalat teremteni, de elsősorban megfelelő gazdasági hátteret biztosítani a háború kitörésének idejére. A hódítások katonai tervei már ki voltak dolgozva és a fiókok mélyén lapultak.
Az, hogy Németország túl kevés természetes nyersanyaggal rendelkezik egy háború megvívásához, az már az I. világháborúban is kiderült, ezért a hiányzó nyersanyagokat vegyi úton kellett pótolni: az IG Farben például szintetikus benzint és gumit állított elő szénből. A vállalat súlya a náci Németországban tovább nőtt, és nemzetközi gazdasági szereplővé vált.{56} Felügyelőbizottsága nemes egyszerűséggel az „Istenek Tanácsának” nevezte magát. Göring védnöksége alatt a gazdaságot négyéves tervek keretében irányították, hogy a birodalmat függetleníthessék minden olyan terméktől vagy nyersanyagtól, amit az országon belül is elő tudtak állítani. Ez természetesen vonatkozott a kábítószerekre is, melyek gyártása terén Németország akkor a világ élvonalát jelentette. A nácik kábítószer elleni harca a morfium és a kokain fogyasztását ugyan drasztikusan csökkentette, de a szintetikus stimulánsok kifejlesztésének nagy lökést adott, és a német gyógyszeripar jelentős fejlődését eredményezte. A Darmstadtban található Merck, a Rajna-vidéki Bayer és az ingelheimi székhelyű Boehringer alkalmazottainak száma növekedésnek indult, és a bérek is emelkedtek.
A Temmlernél is az expanzió irányába mutattak a jelek. Vezető vegyészmérnökük, dr. Fritz Hauschild{57} megtudta, hogy az 1936-os berlini olimpia eredményeit a Benzedrin{58} nevű gyógyszer, egy az Egyesült Államokban kifejlesztett amfetamin befolyásolta, ami akkoriban még legális doppingszer volt. A Temmler ennek hatására fejlesztéseit teljesen ebbe az irányba fókuszálta, mivel meg voltak győződve arról, hogy egy „ütős” teljesítményfokozó szernek nagy piaca lehet egy felívelő korszakban.
Hauschild tanulmányozni kezdte japán kutatók munkáit, akik már 1887-ban szintetizáltak, majd 1919-ben vegytiszta kristályos formában is előállítottak egy N-Metilamfetaminnak nevezett, serkentő hatású molekulát.{59} Ezt a serkentőszert egy efedrin nevű természetes anyagból állították elő, mely tágítja a hörgőket, stimulálja a szívet, és fokozza az étvágyat. Európa, Amerika és Ázsia népi gyógyászatában az efedrint, mint a leplesmagvúak törzsébe tartozó csikófark nevű növényben található egyik hatóanyagot, már régóta ismerték és fel is használták többek között a csikófarkból főzött, úgynevezett „mormon teá”-ban.
Hauschild tökéletesítette a terméket, és 1937-ben kidolgozott egy új eljárást a metamfetamin szintetizálására.{60} Nem sokkal később, 1937. október 31-én a Temmler Művek szabadalmaztatta az első német, az amerikai Benzedrint hatásában messze felülmúló metamfetamin-terméket a berlini Birodalmi Szabadalmi Hivatalban A márkaneve Pervitin lett.{61}
A forradalmi újdonság molekulaszerkezete hasonlít az adrenalinéhoz, így könnyűszerrel áthalad a vér-agy gáton. Az adrenalinnal ellentétben azonban a metamfetamin nem okoz hirtelen vérnyomás-emelkedést, mert a drog az agyi idegsejtekből felszabadítja a dopamint és noradrenalint, és ezeket az ingerületátvivő anyagokat az idegsejteket egymástól elválasztó szinaptikus résbe önti. Az idegsejtek egymás között élénk kommunikációba lépnek, és egyfajta láncreakció indul be az agyban. Beindul a neuronok tűzijátéka, és egy biokémiai gépfegyver ingerület-sorozatlövéseket ad le az agyban. A drog fogyasztója egy csapásra ébernek érzi magát, szétárad benne az energia, és érzékeinek tompultsága megszűnik. Úgy érzi, hogy elevenebb már nem is lehetne, az energia az ujja begyéig minden testrészét átjárja. Megnő az önbizalma, száguldanak a gondolatai, eufória keríti hatalmába, üdének és frissnek érzi magát. A szervezet valós ok nélkül olyan kivételesen tettrekész állapotba kerül, amit egyébként csak a vészreakciók szoktak kiváltani Az egész egy hatalmas mesterséges energialöket.
A Temmler Művek tablettázó üzemegysége
A metamfetamin azonban nemcsak beleüríti a neurotranszmittereket a szinaptikus résbe, hanem egyúttal megakadályozza a visszavételüket is. Hatása ezért hosszú ideig tart, gyakran több mint tizenkét órán át, ami nagyobb dózis esetén akár károsíthatja is az idegsejteket, mert súlyos terhet ró a sejtek energia-háztartására. A neuronok egyre csak dolgoznak és az agy működése nem hagy alább, mintha folyamatosan egy rádió szólna a fejben, amit nem lehet kikapcsolni. Az idegsejtek feladják a harcot és elpusztulnak. Az ember már nem képes a figyelmét összpontosítani, hosszabb ideig koncentrálni, nem találja a megfelelő szavakat. Bekövetkezhet az emlékezőképesség, az érzelmi szféra és az agyi jutalmazó-rendszer leépülése. Ha a drog hatásának megszűnése után már hiányzik a mesterséges stimuláns, az arra utal, hogy kiürült az agyban a hormontároló lebeny, ami természetes módon csak néhány hét alatt töltődik fel újra. Ebben az időszakban kevesebb neurotranszmitter áll az idegrendszer rendelkezésére, aminek kedvetlenség, depresszió, örömtelenség és kognitív zavarok lehetnek a következményei.
Ezeket a lehetséges mellékhatásokat, melyeket azóta már részletesen feltártak, a Temmler Műveknél nem vizsgálták különösebben – ehhez túlságosan büszkék voltak új termékükre. A cég bombaüzletet szimatolt, és egy olyan volumenű kampány lebonyolításával bízta meg Berlin legeredményesebb reklámügynökségét, a Matthes & Sohn-t, amire Németországban még nem volt példa. A Coca Cola Company nyomdokaiba léptek, mely szintén egy serkentő hatású terméket vezetett be a piacra, és a jéghideg szó köré épített marketingstratégiájával óriási sikerre vitte a barna színű szénsavas üdítőitalt.
1938 elején, amikor a Pervitin diadalútját megkezdte, mindenhol plakátok tűntek fel Berlinben a hirdetőoszlopokon, a villamosok és a buszok oldalán, a városi gyorsvasutak és a földalattik belsejében. Modern és minimalista képi eszközeikkel csak a márkanevet emelték ki és az egészségügyi indikációkat: a keringési elégtelenséget, a kedvtelenséget és a depressziót. A plakáton látható volt a narancsvörös és kék színű Pervitin fiola, rajta lendületes írással a szer neve. Ezzel egy időben – ez is egy bevált szakmai fogás – minden berlini orvos kapott egy levelet a Temmler cégtől, melyben kendőzetlenül megfogalmazták, hogy szeretnék meggyőzni őket: ami rájuk jó hatást tesz, azt ajánlják tovább a betegeiknek. Ennek nyomatékosítása végett 3 mg hatóanyagot tartalmazó ingyen tablettákat mellékeltek a küldeménybe, valamint egy előre felbélyegzett válaszlevelezőlapot. A levél szövege így hangzott: „Nagyon Tisztelt Doktor Úr! A Pervitinnel szerzett tapasztalatai rendkívül értékesek a számunkra a gyógyszerindikáció pontosítása céljából, még abban az esetben is, ha Önnek fenntartásai vannak. Nagyon hálásak lennénk Önnek, ha a mellékelt levelezőlapon visszaküldené nekünk a véleményét.”{62} Ez a legolcsóbb módja a gyógyszervizsgálatnak és a visszajelzésnek, de egyúttal a dílerek ősrégi trükkjeként is működik: az első adag mindig ingyen van.
A Temmler Művek ügynökei felkeresték a nagy magánpraxisokat, a kórházakat és az egyetemi klinikákat szerte az országban, előadásokat tartottak és osztogatták az új önbizalomnövelő ajzószert. A cég kampányszövege szerint „a Pervitin legnagyobb jótéteménye az (…), hogy a rezignált embereket új életerővel tölti el”. Sőt „a nők frigiditásán is segíthetünk a Pervitin tabletták segítségével. A kezelés rendkívül egyszerű: szedjen a hölgy naponta 4 × ½ tablettát (de ne az esti órákban), havonta 10 napon keresztül 3 hónapig. Ettől nagyon jó eredmények várhatóak: erősödni fog a libidója és szexuális aktivitása”.{63} A gyógyszertájékoztatón továbbá az volt olvasható, hogy a Pervitin ellensúlyozza az alkohol, a kokain és az ópiátok megvonási tüneteit is. Tehát egy olyan szer, amit a cég az illegális kábítószerek fogyasztása helyett ajánl. Ennek a hatóanyagnak a fogyasztását a törvény ugyanis nem szankcionálta, a metamfetamint eleinte csodaszernek tekintették.
A metamfetaminnak egyfajta általános roboráló, azaz a szervezetet megerősítő hatást is tulajdonítottak: „Hajszolt korban élünk, amikor mindenkitől többet várnak el és jobban kell teljesítenie, mint egy emberöltővel ezelőtt” – írta egy kórházi főorvos. A laboratóriumi körülmények között változatlan és kiváló minőségben gyártott tablettáknak kompenzálniuk kellett a teljesítménycsökkenést, és munkára fogható állapotba kellett hozniuk „a szimulánsokat, a munkakerülőket, a nyavalygókat és zsörtölődőket”.{64} Felix Haffner tübingeni gyógyszerész ennél is tovább ment: javasolta, hogy az orvosok a „közjó érdekében” írják föl a szert, egyfajta „vegyi parancsolatként”.{65}
Az állítólagos csodaszer reklámja
A németeknek azonban egyáltalán nem kellett parancsba adni a csodaszer szedését, az eufória iránti vágy eleve adott volt. A drog fogyasztását nem fölülről – top down – rendelték el, ahogy egy diktatúra esetében gondolnánk, hanem lentről fölfelé – bottom up – terjedt.{66} Az új serkentőszer robbant, mint egy bomba, terjedt, mint egy vírus, úgy hatolt be az emberek életébe, mint kés a vajba, és fogyasztása olyan természetessé vált, mint egy csésze kávéé. „A Pervitin fogadtatása szenzációs volt – írta egy pszichológus –, gyorsan utat tört magának a legszélesebb körökbe. A diákok vizsgaidőszakban, vizsgadrukk miatt szedték, a telefonos kisasszonyok és az ápolónők pedig azért, hogy bírják az éjszakázást. A nehéz testi és szellemi munkát végzők egyaránt fogyasztották, hogy kihozzák magukból a legtöbbet.”{67}
A Pervitin minden társadalmi rétegben népszerűvé vált: szedték a titkárnők, hogy gyorsabban tudjanak gépelni a színészek, hogy az előadás előtt egy kissé feldobják magukat az írók, hogy világos fejjel végig tudják dolgozni az éjszakát de a nagyüzemek futószalag mellett dolgozó munkásai is, hogy még nagyobb munkateljesítményt csiholjanak ki magukból. A bútorszállítók több bútort tudtak elszállítani, a tűzoltók gyorsabban oltották el a tüzet, az éjjeliőrök már nem bóbiskoltak el feladatuk közben, a mozdonyvezetők zokszó nélkül vezették hosszú órákon át a mozdonyokat, és a teherautósofőrök is beletapostak a gázba és pihenő nélkül száguldottak terhükkel a rekordidő alatt megépített autópályákon. Az ebéd utáni szunyókálásnak egyszer s mindenkorra vége lett. Az orvosok saját magukat gyógyították Pervitinnel, az üzletemberek pedig, akik egyik tárgyalásról a másikra siettek, menet közben gyorsan felfrissítették magukat. A pártemberek ugyanígy tettek, az SS-tagok is.{68} A stresszt csökkentették, a nemi vágyukat felfokozták, motiváltabbá váltak.
Egy orvos így fogalmazott: „A magamon elvégzett kísérlet során is megfigyeltem, hogy testi és szellemi energiám megnőtt, ami már egy fél éve arra ösztönöz, hogy kollégáimnak, fizikai és szellemi dolgozóknak, kiváltképpen pedig időlegesen megfeszített munkát végző honfitársaimnak, de szónokoknak, lámpalázzal küszködő énekeseknek és vizsgára készülőknek is ajánljam a Pervitint. (…) Egy hölgy előszeretettel szedi a szert, mielőtt nagyobb társaságba megy (általában napi 2 × 2 tablettát); egy másiknak pedig különösen sokat segít a megerőltető hétköznapokon (naponta 3 × 2 tabletta).”{69}
A Pervitin a gyorsan fejlődő társadalom tünetévé vált. Még metamfetamint tartalmazó pralinét is piacra dobtak. Egy darabba 14 mg metamfetamit kevertek, ami elég komoly adag, csaknem az ötszöröse annak, amennyit egy Pervitin-tabletta tartalmazott. A Hildebrand praliné mindig feldob – hangzott a reklámszlogen: Mother’s little helper.{70} Nem aprózták el a dolgot: napi 3–9 darabot javasoltak belőle, azzal a megjegyzéssel, hogy a koffeinnel szemben ez teljesen ártalmatlan az egészségre.{71} Könnyebben megy a házimunka, és ettől a különleges édességtől még a kilók is gyorsabban leolvadnak, mert a Pervitin étvágycsökkentő hatása révén kiváló fogyókúrás szer is.
A hatékony reklámkampány részét alkotta dr. Fritz Hauschild tanulmánya is, mely a tekintélyes Klinische Wochenschrift című szaklapban jelent meg E cikkében és a három hónappal később ugyanitt közzétett Új speciális tulajdonságok{72} című írásában beszámolt a Pervitin erősen stimuláló hatásáról, az önbizalom és a belső energia megnövekedéséről, valamint a döntési képesség javulásáról. Az új szer hatására gyorsulnak a gondolattársítások, könnyebben megy a fizikai munka. Széles spektrumú gyógyszer, mely jól hasznosítható a belgyógyászatban, a sebészetben és a pszichiátrián, és egyúttal új tudományos kutatásokra is ösztönöz.
Jobb kedvvel végzi a házimunkát metamfetamin tartalmú pralinéval
E felvetésekre számos reakció érkezett az ország egyetemeiről. A lipcsei egyetemi klinikán dolgozó Schoen professzoré volt az első, aki „órákon át tartó pszichés stimulációról, az alvásigény és a fáradtságérzet csökkenéséről, és a helyükbe lépő beszédességről és eufóriáról” számolt be.{73} A Pervitin egyszerűen divatba jött a kutatók körében – talán azért is, mert szedése eleinte csak pozitív élményekkel járt. Természetes dolognak számított az önkísérlet: „Önkísérlet során szerzett személyes tapasztalatokról csak napi 3–5 (9–15 mg-os) Pervitin tabletta ismételt szedése esetén beszélhetünk, csak ennek alapján tudunk egyáltalán értékelhető benyomásokra szert tenni a pszichés hatások tekintetében.”{74}, {75} Újabbnál újabb pozitívumok derültek ki a csodaszerről, az esetleges mellékhatások pedig nem kerültek szóba. A Königsbergi Egyetemen dolgozó Lemmel és Hartwig professzorok a figyelem és a koncentráló képesség élénkülésére figyeltek fel és a következőket tanácsolták: „Konfliktusokkal terhes és felgyorsult korunkban az orvos egyik legfőbb feladata az, hogy elősegítse az emberi teljesítőképesség megőrzését és lehetőség szerinti fokozását.”{76} Két tübingeni agykutató tanulmányában, állítása szerint, tudományosan igazolta a Pervitin gondolkodást serkentő és energiával feltöltő hatását. Csökkentette döntéshozatal során a gátlásokat, és mérsékelte a depressziót. Kimutatták azt is, hogy növeli az intelligenciát. A müncheni Püllen professzor „több száz eset” vizsgálatával támasztotta alá ezeket a kijelentéseket. Kimutatta, hogy a szer serkenti a nagyagy, a keringési rendszer és a vegetatív idegrendszer működését. Arra is rájött, hogy egyszeri 20 mg-os túladagolással jelentősen csökkenthető a félelemérzet.{77} Nem meglepő, hogy a Temmler Művek az orvosokat levelezés útján folyamatosan értesítette ezekről a pozitív tapasztalatokról és a legújabb kutatási eredményekről.
A Pervitin éppen jókor jött, nagyszerűen rá tudott hangolódni a korszellemre. A szer térhódításának idején tényleg úgy tűnhetett, hogy egyszer s mindenkorra vége mindenféle gazdasági vagy lelki depressziónak. Legalábbis így érezték azok a németek, akik gazdaságilag profitáltak a náci önkényuralomból, és ők alkották a többséget. Míg 1933-ban még sokan gondolták, hogy az új kancellár hamarosan megbukik és nem igazán hittek benne, néhány évvel később a helyzet már egészen más volt. Látszólag gazdasági és katonai téren is csoda történt, és ez megoldotta a harmincas évek német társadalmának legfőbb problémáit. A nácik hatalomátvételekor még hatmillió munkanélküli és csak százezer rosszul felfegyverzett katona volt az országban, 1936-ra a folytatódó nemzetközi válság ellenére is sikerült elérni a lényegében véve teljes foglalkoztatottságot, a Wehrmacht pedig ütőképes hadsereggé vált.{78} Az pedig ennyi idő alatt még nem derülhetett ki, hogy a „csoda” mögött leginkább fenntarthatatlan modellek és üres propaganda van csupán.
Szaporodtak a külpolitikai sikerek: megtörtént a Rajna-vidék militarizálása, Ausztria annektálása, és sikerült „hazahozni a szudétanémeteket a birodalomba”, azaz kikényszeríteni a Csehszlovákia feldarabolását jelentő müncheni egyezményt. A nyugati hatalmak nem szankcionálták a versailles-i békeszerződés folyamatos megszegését, sőt további engedményeket tettek, mert azt remélték, hogy így elkerülhetik az újabb európai háborút. Hitlert azonban nem elégítették ki a diplomáciai sikerek. „Mint egy morfinista, aki nem tud elszakadni a drogtól, mániákusan tervezte az újabb hatalomátvételeket, lerohanásokat, titkos csapatindítási parancsokat és a látványos felvonulásokat” – ábrázolja Golo Mann történész az ausztriai Braunau-ból származó imperátor jellemét.{79} A későbbi szövetségesek vezetői félreismerték: Hitler sosem elégedett meg azzal, amit elért. Folyamatosan semmibe vette a határokat. A teljesítményfokozás, a dózis állandó növelése a nemzetiszocialista mentalitás lényegi eleme volt, amint az állandó területszerzési vágy is: a Német Birodalomból a Nagynémet Birodalmon át a Germán Világbirodalomig vezetett volna az út. Ezt a szellemiséget legpontosabban a „Haza a Birodalomba” és a „Nép élettér nélkül” jelmondatok fejezik ki.
Csehszlovákia szétverésében dr. Morell, Hitler személyi orvosa közvetlenül is szerepet játszott. 1939. március 15-ére virradó éjszaka Emil Hácha, a gyenge egészségi állapotú csehszlovák elnök egy többé-kevésbé kikényszerített hivatalos látogatás során az új berlini Birodalmi Kancellárián tartózkodott. Az elébe tolt papírt azonban, mely a Wehrmacht csapatai előtti azonnali fegyverletételről szólt, nem akarta aláírni, váratlanul rosszul lett és kommunikációképtelenné vált. Hitler azonnal hívatta Morellt, aki hamarosan meg is jelent és serkentőszerei közül valamit beadott az alélt cseh államfőnek, aki másodperceken belül magához tért és aláírta a papírt, ami által átmenetileg megpecsételődött hazájának a sorsa. Hitler már másnap reggel minden ellenállás nélkül bevonult Prágába. Az ezt követő években, mikor Hácha – tudomásul véve hazája jelentős területi veszteségeit – a Cseh-Morva Protektorátus élén állt, mindvégig dr. Morell páciense maradt. Íme a gyógyítás mint a politika folytatása más eszközökkel.
1939 első felében, a béke utolsó hónapjaiban, Hitler népszerűsége tetőfokára hágott. „Mi mindent elért ez ember!” – gyakran lehetett ezt hallani azokban a napokban, és sok honfitárs szintén szerette volna bebizonyítani, hogy milyen teljesítményekre képes. Ebben az időszakban ismét úgy tűnt, hogy az embernek érdemes kihoznia magából a maximumot. A társadalmi elvárások is nagyok voltak: az embernek oda kellett tartoznia és eredményesnek kellett lennie, már csak azért is, hogy ne ébresszen bizalmatlanságot maga iránt. Az általános fellendülés azonban fokozta az egyénre nehezedő nyomást is, hogy nem lesz képes a követelményekkel lépést tartani. A nagyüzemi munka monotóniája is nagy terhet jelentett: a dolgozók úgy érezték, egy gépezet apró fogaskerekévé váltak. Ilyen helyzetben az ember szívesen vesz mindenféle segítséget – akár a gyógyszerest is.
A Pervitin ily módon megkönnyítette az egyes ember számára a nagy össztársadalmi lendületbe és az „öngyógyulási folyamatba” való bekapcsolódást, ami a német népet állítólag áthatotta. A durva hatású szer a köztudatban hétköznapi élelmiszerként jelent meg, melynek fogyasztását maga a gyártó cég sem akarta kizárólag az egészségügyre korlátozni. „Németország, ébredj!” – követelték a nácik. A metamfetamin gondoskodott arról, hogy az ország ébren is maradjon. A propaganda és az ajzószer végzetes koktélja a feltüzelt embereket mindinkább függőségbe taszította.
A nemzetiszocialisták által propagált, a meggyőződésen alapuló össztársadalmi együttműködés utópisztikus elképzelése illúziónak bizonyult, mert a modern, teljesítményelvre épülő társadalomban a nyers egyéni érdekek által fűtött gazdasági verseny dominált. A metamfetamin segített áthidalni a nehézségeket, és a doppingmentalitás eljutott a birodalom legtávolabbi zugába is. A Pervitinnel elviselhetővé vált a diktatúra A nemzetiszocializmus egy tablettában.