5.

Ursz a falnál guggolt, és arcát az istenek elől eltakarva, tenyerében szorongatta az apró gömböket. Az istenek becsapták Urszot. Legyőzték őt. Ültek a puha karosszékekben, és beszélgettek. Azt vitatták meg, hogyan büntethetnék meg a legjobban Urszot.

– Vége, jó utat! – szólt bele a mikrofonba Igor Gorin. – Köszönet a segítségért. A legjobbakat!

– Szerencsés leszállást! – hallatszott a hangszóróból.

– Lekapcsolok – figyelmeztette őket Baszkakov.

A szokásos csikorgás a szétváláskor, s az űrkomp zuhanni kezdett a bolygó légkörébe. A Luny rakétabusz egyre távolodott, tatján láng lobbant, s a jármű eltűnt az ablakban, folytatta útját a Dzéta felé.

– Semmit nem felejtettünk el? – kérdezte gondterhelten Baszkakov. – A rakományt, a postát átvettük...

A kajüt sarkában gubbasztó bennszülöttre pillantottak.

– Minden a helyén van. Most pedig meséld el, hogyan jutottál erre a megoldásra.

– Nem keresnem – mondta Igor Gorin. – Amikor szóba hoztad a gyöngysort, a kémlelőnyíláson át éppen a rakétát néztem. Egészen aprócska volt, s eszembe jutott, ahogy egy kisfiú a messzi útra mutatva így szólt: „Ott megy egy játékautó." Érted? A kerek konténerek távolról gyöngyszemeknek látszanak, ha pedig egybefűzünk tízet, alig tudod őket megkülönböztetni egy gyöngysortól. A gyerekeket a közvetlen gondolkodás jellemzi. Ha valami így néz ki – akkor az is.

– Világos. De miért nem reagált rá, amikor a robotok a „gyöngysort" a rakétához hurcolták?

– A bennszülött vágyott rá, hogy szert tegyen a hőn áhított gyöngysorra. Az űrhajó robotjai habozás nélkül nekiláttak, hogy teljesítsék parancsát, tartalmukkal együtt megragadták a konténereket, és az űrhajóhoz cipelték. Amikor a bennszülött rájött, hogy ez nem az, amire vágyott, szeretett volna megszabadulni a nemkívánatos tárgyaktól. Ám a fedélzeti lézerberendezések nem árthatnak az űrhajó robotjainak. Az ellentmondásos helyzetben működésbe lépett a blokkoló-berendezés, és az irányítópult egy időre kikapcsolt. A robotok a régi utasítást követve becipeltek bennünket a teheráruraktárba. A többit nálam is jobban tudod.

– Igen, derék fickó – dicsérte meg a bennszülöttet Baszkakov. – Elviselni a vereséget szintén művészet. Ám megkapta, amit akart.

Az űrkomp áttört a felhőkön, lebegni kezdett, megállt a tisztás felett, és lassan ereszkedni kezdett lefelé. Az ajtó szélesre tárult. A bennszülött kiugrott. Egy ideig a közelben álldogált, szagolt és fülelt.

– Szegényke, megkapta a magáét – sajnálkozott Baszkakov. – Egyhamar nem felejti el.

– Éppen ellenkezőleg, a friss élmények igen gyorsan kiszorítják tudatunkból a korábbiakat. Hiszen ő a természet gyermeke, gyermek, akire nagyszerű jövő vár.

Ursz ott állt az Égiek Pörzsölte Seb mellett, beszívta tüdejébe a szelet, és fejéből kiszellőztette az istenek barlangjának bűzét. Majd eltűnt a bozótban.

Vitte a kis gömböcskéket Laának.

Földeák Iván fordítása