1.

– Most pedig térjünk rá a fizetségedre – szólt a Legfőbb Felderítő, s tenyerén megcsillant az Élet Mogyorója.

Ric lélegzete elakadt a meglepetéstől.

Aranyszínű héját villogtatva a Mogyoró máris feléje gurult az asztal égszínkék üveglapján. Egy szempillantás alatt elsüllyesztette a titkos zseb legmélyére, amely zseb ugyan mindenkinek van, ám többnyire üres. Az Élet Mogyorója, amely visszaadja mindazt, amitől megfosztották az évek – immár az övé.

– Az előleg – fűzte hozzá a Legfőbb Felderítő. – A honorárium másik felét, a Csipeszről beszélek, majd csak utána kapod meg. Már úgy értve, ha eleget teszel a várakozásainknak.

A mesés ízek, melyek már-már valósággá váltak Ríc nyelvén, hirtelen keserűre fordultak. A Mogyorót kizárólag ezzel az egyszeri használatra alkalmas Csipesszel lehet feltörni. Ha nincs Csipeszed – hiába van Mogyoród. Másmilyen módon nem férsz hozzá. Egy kalapácsütés, például, maga a biztos halál, mert a Mogyoró azon nyomban felrobban, akár egy gránát. Elméletileg, persze, foggal is fel lehetne törni. Az ősök éppen így is csinálták, a mesterséges táplálkozás évszázadai azonban megfosztották az állkapcsot az ehhez szükséges erőtől.

A Mogyoró melegségét a ruhán keresztül is érezni lehetett. Ric – a Szabályzatnak megfelelően – nyugodtan és hűségteljes odaadással nézett a Legfőbb Felderítőre. A kihallgatás véget ért. A Legfőbb Felderítő felállt.

– Sok sikert kívánok!

Ezek a sablonos szavak nem álltak összhangban a teljes életet kitöltő előírásokkal. Az élet jelképekből áll. Ezek pedig néha súlyosabbak a hagyományos frázisoknál.

Nyugodtan és hűségteljes odaadással – a Szabályzatnak megfelelően – követte szemmel Ric, amint a Legfőbb Felderítő megkerülte az égszínkék asztalt, és meglendítette az öklét. Ütés – a fogak csattanása – és Ric rongyként repült a folyosóra, a jó előre kitárt bejárathoz. A forgósorompótól újabb lökést kapva, egy pillanat múlva Ric máris a mozgójárdán, a járókelők lábai közt tápászkodhatott fel. Kevesen fordítottak rá figyelmet, akik azonban mégis, megértve, hogy miről van szó, irigykedő pillantásokkal méregették. Világos, hogy aki most és itt az állat tapogatja, az egy állami hivatalnál vizitált, méghozzá titkos ügyben. Ez pedig csak a kiválasztottak számára lehetséges. A mozgójárda a csillagkikötő felé vitte Ricet. A kikötő felett csillagbuszok cikáztak. A magasban, a felhők mögül a Külső Állomások derengtek át. Néhanapján – talán havonta egyszer – egy fényes csillag gyullad ki abban az irányban: startol egy FHCS – vagyis foton-hipertér csillaghajó, a Világmindenség általánosan elterjedt űrközlekedési eszköze. Alapjában véve az egész egy kolosszális méretű parabolatükör, melynek hátoldalán helyezték el az utasteret és a raktárakat. A FHCS fotonmeghajtással startol, csaknem a fénysebességig felgyorsul, ekkor áttér a hipertérbe, a cél előtt pedig ismét a fotonhajtómű lép üzembe a fékezéshez. Egy ilyen FHCS várta Ricet, hogy elröpítse a világűr távoli pusztaságaiba, a Nagy Titok felderítésére.