4.

Második napja repültek. Dvinszkij, aki eddig szívesen csevegett a komputerrel, most kerülte a beszélgetést. Az utolsó mondat megdermesztette. „Amikor még ember voltam.” A tervezők tréfája? Az nem lehet. A komputer szavaiban volt valami félelmetes. Dvinszkijt egy ismeretlen, rejtőzködő múlt hidege borzongatta. „Amikor még ember voltam...”

Este megszólalt a komputer:

– Fölösleges feszengenie. Engem nem lehet megsérteni. És ne gondolja, hogy bármit is megbántam! Mindenki úgy tartja, hogy én voltam az egyedüli vesztes. Valami nagyon nagyot vesztettem, és csak egészen keveset nyertem. De épp ellenkezőleg. Szinte semmit sem veszítettem, és nagyon sokat nyertem. Érzelmektől megtisztított agyat, megalázó szenvedélyektől mentes gondolkodást... Kérdezzen, minden kérdésre válaszolni fogok!

Elhallgatott. Dvinszkij is hallgatott. Már ráébredt: útitársa kiborg, egy kibernetikus organizmus, gépbe nőtt ember. Effélékkel már vagy száz éve tele vannak a regények. Arról azonban sohasem hallott, hogy a valóságban is léteznének.

– Tulajdonképpen kiborg vagyok – folytatta láthatatlan partnere. – Ismeri ezt a kifejezést?

– Igen.

– De azt nyilván nem tudta, hogy az első szótagot kell hangsúlyozni. Maga minden bizonnyal a másodikra, a „borg”-ra szokta tenni a hangsúlyt.

– Igen – mondta Dvinszkij.

Micsoda emberi tragédia. Az a legfőbb gondja, hogyan kell helyesen hangsúlyozni a kiborgot.

Ugyan, miért lenne ez tragédia? Ha ilyesmin jár az esze, az biztos önszántából van. Ő maga is elismeri, hogy kedvére való ez az állapot.

– Az Európáról áttesznek majd a Jupiterre – folytatta a kiborg. – El tudja képzelni? Hát nem csodálatos? Ott fogok dolgozni, ahol korábban csak robotok dolgozhattak. Az örökkön viharzó atmoszféra alatt, a gázóceán fenekén. Egyedül – mindörökre. Csodálatos, nemdebár?

Dvinszkij hallgatott.

– Gondolom, magának oly mindegy, mi vagyok, az is, hogy robot vagyok – folytatta amaz. – Némileg igaza van. Mindenkinek igaza van. Csak azt ne gondolja, hogy ez volt az álmom, amikor önszántamból erre az elhatározásra jutottam... Rengeteg időnk van még, és ha meg akar hallgatni, mindent meg fog tudni.