3.

A gyorsulásnál a terhelés nem volt nagy, és egyáltalán nem volt kellemetlen. Ez a nagyszerű abban, ha orbitális pályáról startolnak. A terhelés gyengébb, viszont hosszabb ideig tart. Ha az űrhajó a Földről startol, éppen ellenkezőleg áll a dolog. Enyhe lökés adta tudtára, hogy a gyorsítóegység levált, és röppályáját megváltoztatva visszatér a fogadóbázisra.

– A gyorsítóegység levált. Készüljön tel a súlytalanságra!

– Készen vagyok – mondta Dvinszkij.

– Remek. Hogyan viseli egyébként?

– Megjárja.

– Pompás – mondta a komputer. – Olvastam, hogy sokan félnek tőle. Jómagam ezeket az érzéseket nem élem meg. Jut eszembe, tetszik magának ez a kifejezés, hogy „megélni az érzéseket”? Szóval, hogy az ember különféle érzéseket él meg. Ebben az értelemben mindnyájan megélők vagyunk...

Dvinszkij alól kiszaladt az ülés. Leesett a padlóra.

Az esés azonban lassú volt, és Dvinszkij rájött, hogy az ülés továbbra is a helyén van, és ő még mindig hozzá van szíjazva. Semmi és sehova nem esett le. Beállt a súlytalanság.

– Szó, ami szó, különös érzés lehet – mondta a komputer. – Azt olvastam, hogy mintha kirántanák az ember alól az ülést. De hamar elmúlik, ha edzésben van.

Annak idején Dvinszkij lelkiismeretesen edzett.

Az ülés karfáján lenyomott egy gombot, az övek visszacsúsztak. Jól megmarkolta a karfát, nehogy elsodródjon. Szokatlan, annyi szent.

– Semmi komfort, nemdebár? – Így a komputer.

– Ebédelni sajnos még korai. Nem inna valamit? Van tea, kávé, üdítő többféle is...

– Én a kávéra szavazok – mondta Dvinszkij.

– Helyes. Amikor még ember voltam – mondta a komputer –, én is mindig a kávéra szavaztam.