HÉT

Mikor Charlie fölért a dombon a hajóhoz, azt látta, hogy Henderson föl-alá járkál, széles válla előregörbül, keze ökölbe szorul, az arca pedig csupa aggodalom.

– Üdv – Charlie nem várt válaszra. Meglökte a kart, amely feszesre húzta a háta mögött a műanyag fóliát, és figyelte, amint a hegesztőpofák kiszabadítják a függöny öleléséből, miközben össze is forrasztják a bejáratot borító függönyt. Gondosan végigsimította új fóliáját, ellenőrizve, hogy az teljesen takarja-e az előző réteget, amelyet kint viselt. Minden kinti baktériumnak és pornak steril fólia két rétege közé kellett kerülnie, és vele együtt megsemmisülnie.

Lágy mozdulatokkal simogatta-egyengette a fóliát, és csupán a tekintete legmélyén bujkált az érdeklődés egy szikrája, ahogy Hendersonra nézett. Úgy tudta korlátozni a figyelmét, hogy a mellette dolgozó ember azt érezhette, nem is figyeli – mintha egy láthatatlanná tevő köpeny borulna rá. A jó modorú Charlie udvariasságának ez is része volt.

– Hogy állnak a dolgok? – kérdezte mintegy mellékesen, miközben széthasította műanyag gubóját, és kilépett belőle.

Henderson abbahagyta a járkálást, és türelmetlen mozdulattal kivett egy szivart az asztalon levő dobozból.

– Nagyon rosszul – mondta. – Wintonnak igaza volt.

– Hogyan? – Charlie összetekerte a műanyagot, és a hulladékemésztőbe dobta.

– A bennszülöttek elkezdték. – Henderson a fogni közé dugta a szivart, és görcsös mozdulattal rágyújtott. – Megkérdeztem Spetet. A tolmácsgép most nem hibázott. Azt mondta: igaz, a fiatalembereket valóban fölakasztják az erdőben a lábuknál fogva, az első tavaszi eső után. Az is igaz, hogy ez fájdalmas, és az is, hogy egyesek belehalnak, de nem, ő nem tudja, hogy ezt miért teszik és mire jó. – Henderson eldobta a szivart, és morogva ismét járkálni kezdett. – Ó, igen, a tolmácsgép kitűnően működött! Nemzedékek hosszú sora kínozta így a fiúkat, már a felnőttek sem emlékeznek rá, hogy hogyan is kezdődött, de egyre folytatják…

Charlie hátradőlt, és tekintetével követte a járkáló Hendersont.

– Talán – mondta szelíden – a szokásnak mégis van valami elfogadható oka.

– Hogy valakit fölakasszanak egy hétre fejjel lefelé? Csak egy okot mondj!

Charlie nem válaszolt.

– Most jövök a faluból – mondta csevegő hangnemben, mint aki el akarja kerülni a kellemetlen témát. – Winton hozzálátott. A gépet a falu közepén állította föl, ül a tetején, és arról beszél nekik, hogy Isten figyeli őket, és így tovább. Megpróbáltam beszélni vele, erre rám fogta a pisztolyát. Azt mondta, meg fogja akadályozni az akasztási szertartást, még akkor is, ha meg kell ölnie mindkettőnket, meg a bennszülöttek felét.

– Hát csak próbálja puszta szóval megakadályozni őket! – Míg Charlie beszélt, Henderson megállt, de most ismét járkálni kezdett, a padlót bámulta. – Az a fecsegőgép! A beszéd nem fog használni. A beszéd önmagában sohasem használ. Én a könnyebb utat választom. Elrabolom Spetet, és nem engedem, hogy fölakasszák. Charlie, a törzsek mindig mindent akkor tesznek, amikor itt az ideje, vagyis amikor szerintük itt az ideje. Egy hét múlva Spetet szabadon engedjük, akkor már egy ujjal sem fognak hozzányúlni. Várni fognak jövő évig. Közben pedig látni fogják, hogy a fák nem haragszanak rájuk, vagy mit tudom én, miben hisznek. Ha látni fogják, hogy Spet megúszta a dolgot, akkor végre látnak majd egy fiatal hímet, akiből egészséges felnőtt válik anélkül, hogy megnyúlna, és fizikailag tönkremenne. És jövőre Spet talán maga fog elbújni az akasztás idejére. És ha összehasonlítják Spetet a fölakasztott felnőttekkel, akkor talán néhány kölyök, akikre jövőre kerülne sor, el fog rejtőzni az erdőben, amikor itt lesz az ideje.

– Szép álom. – Charlie kényelmesen hátradőlve ült, és a tekintetével követte Hendersont. – Nem akarlak emlékeztetni, hogy esküt tettünk: nem fogunk álmodozni. De részemről benne vagyok a buliban, haver. Hogyan találjuk meg Spetet?

Henderson leült, mosolygott.

– Holnap találkozunk vele a folyónál. Addig semmit sem kell tennünk, míg el nem ered az eső.

Charlie felpattant, és a szerszámos szekrényhez ugrott. – Zseblámpára lesz szükségünk. Sietnünk kell. Rohanvást meg kell találnunk Spetet. Már esik az eső, majdnem egy órája.