„Így adódott, hogy Aranykéz Ghotagrom, a Legfőbb Kerítő, az „extravagáns nagyúr", ki tivornyáiról, kéjenc és piperkőc mivoltáról, nagyzási hóbortjáról ismeretes a Kondor Birodalomban, sereget szervezett az északi ork törzsekből. Soldron Seliar, az Átokúr, a nagyratörő Káoszpüspök szabta ki rá ezt a feladatot, és a kezdeti nehézségek után kiderült, hogy Ghotagrom valóban alkalmas erre a célra. A Legfőbb Kerítő sorra járta a széthúzó északi törzseket, és sorra rávette őket, hogy egyesítsék erőiket, és fogjanak össze Kerangor nagykodó és a gyűlöletes déliek ellen. Az északi sereg fővezérének megnyerte a Bélkiontók legendás hadurát, Könyörtelen Raghma'vant, aki erős, értő kézzel fogta össze és formálta erővé a különböző törzsbéli harcosokat.

 Valami rendkívül szerencsés véletlen folytán Ghotagrom kezébe került egy ősrégi Grooms ereklye, a Csatabot, ami – bár a működésének nyitjára ekkor még nem jöttünk rá – még inkább valószerűbbé tette, hogy a kezdetben lehetetlennek látszó vállalkozás sikerre vihető.

 Ghotagrom szempontjából minden a lehető legjobban alakult, amíg meg nem jelentek a Fekete Karmok, hogy csatlakozzanak a sereghez. Nem kannibál mivoltukkal volt a baj, azt a problémát Raghma'van tudta kezelni – viszont jött velük egy különös ork, Mennydörgőszavú, a Próféta. Ő vette rá a Fekete Karom klánokat, hogy egyesüljenek és csatlakozzanak a szövetséghez. Ghotagrom csupán kényelmetlenül érezte magát miatta, ám Soldron Seliar értésére adta, hogy az öreg Próféta a nagyszabású terv útjában áll: el kell őt pusztítani.

 A gondosan megtervezett merénylet azonban kudarcot vallott, és Ghotagromnak minden ügyességére szüksége volt, hogy szorult helyzetéből kikerüljön, de bár az életét sikerült megmentenie, súlyos árat fizetett hibájáért. Tekintélye, amit nagy munkával alapozott meg, hirtelen szertefoszlott, és a sereg szellemi vezéréből gyanús, megbízhatatlan alakká vált, akit csak kényszerből tűrnek meg.

 Így jutott el az északi sereg az első ütközetig. Az önhitt Véreskezűek egymagukban akarták megállítani a támadókat, de csúfos kudarcot vallottak: az északiak könnyedén legázolták őket.

 Ghotagrom nem tudott tiszta szívből örülni a győzelemnek, ugyanis a csata után fény derült rá, hogy Soldron Seliar nem vette még le róla a szemét. Nem akárkit bízott meg azzal, hogy tartsa szemmel a sereget és a Kerítőt, és képviselje érdekeit. Kárhozat, a lélekorzó lidérc figyelte Ghotagrom minden lépését, de az rejtve maradt, hogy kinek a bőrébe bújva végezte feladatát. Bárki lehetett, bármelyik ork vezér... a Legfőbb Kerítő most talán még nagyobb kutyaszorítóban érezte magát, mint előtte.

 A Kisharnál ismét megütköztek a déliekkel, és hősies csatát követően sikerült hídfőállást verniük a folyó túlpartján. Ám ott oly erős mágikus ellenállásba ütköztek – Kerangor, a nagykodó egymaga állította meg őket Rubinszem nevezetű varázsszerével –, hogy az előrenyomulás megrekedt.

 Patthelyzetbe kerültek.”