HATODIK JELENET

Zajtayné, Orgonista, Bíróné, Rektor, Férfiak, Asszonyok, Gazsi. Később Zajtay.

GAZSI
előlép.
Hah be szép volt hajdanában,
A fokosnak fénykorában,
Pesten életünk;
Míg a könyvek nem valának
S bor között vígan folyának
Éjünk, reggelünk.
Már e szép kor elvégződött,
Elfajúlt, elművelődött
Mind az ifjúság;
Hugó Viktor, Göthe, Börne,
Bár az oldalok kitörne,
Nékik a világ;
S aki velök nem haladtam,
Már talán magam maradtam,
Gúnyok tárgya én.
Hogyha látnak, kinevetnek,
Ám de meg nem szelidítnek,
Erre esküvém.

REKTOR.
Domine perillustris, hát ki az a göthe bőre?

GAZSI.
Ki az a Börne, azt én nem tudom, s ki az a Göthe, azt kentek nem tudják, s így kvittek vagyunk.

BÍRÓNÉ.
De bizony, mi tudjuk, mi az göthe, hát vízibogár.

GAZSI.
Vízibogár? - Az könnyen meglehet, mert mióta annyira divatba jött a magyar ifjak között, azóta mind vizet isznak - de hol van gazdánk, a nótárius úr?

KLÁRA.
Levelet kapott a szatmári postáról, azt olvassa: mindjárt bejő.

GAZSI.
Tehát minekutána gyülekezetünk oly fényes és tündöklő, illik tehát, hogy nótárius urat is fényes és tündöklő beszéddel köszöntsük meg. Én e végre készíték egy cifra beszédet, ritmusokkal, mint azt ama híres pesti poétától, Hódmezei Cserei Berei Farkas András[1] barátomtól tanultam. Én tehát ezen orációt, ha nótárius uram kilép, elmondom, s ha végeztem, vivátot kiáltanak.

BÍRÓNÉ.
Csak kitetszik, hogy Pestről jött a lelkem.

KLÁRA.
De már jő az uram.

GAZSI.
Richteuch! Zajtay oldalról belép.
Erőltesd magadat oh múzsám dallásra,
Egy híres embernek születő napjára,
Akit én éneklek, az nem szegény pára,
Mert Nagy-Peleskének ő a kancellárja.

Oh! pillants le tehát ég Nagy-Peleskére,
Nagy-Peleskén pedig a helység telkére,
A helység telkében nótárius lelkére,
Nótáriusoknak akadsz ott tükrére!

Mert a mint Nagy Sándor vezette hadait,
Columbus tengeren vitte hajójait,
Salamon kormányzá zsidók országait,
Oly bölcsen intézi Peleske dolgait.

Azért jégesőként érjen ég áldása,
Záporban hulljon rád jónak áradása,
Házad legyen mindig szerencse lakása,
Földön szerencsédnek soh’ se legyen mása.

MIND.
Éljen nótárius úr! Vivát!

ZAJTAY.
Köszönöm ezen solemnis megtiszteltetést, s azért minden kitelhető módon meg fogom hálálni; de most, miután már összejöttünk ünnepet ülni, mint a régi krónikában anonimus Belae regis notarius[2] mondja őseinkről “fecerunt magnum áldomás”,[3] tehát én is úgy tartom, üljünk a lakomához.

KLÁRA.
Tessék!

ZAJTAY
Gazsihoz. Barátom uram! én is Pestre megyek.

MIND.
Pestre?

ZAJTAY.
Igen, Pestre; most érkezett levelem a szatmári postától, melyben Matócsy Gyuri pesti prókátor, s hajdani tanítványom írja, hogy jőjjek fel, mert a nagyméltóságú királyi Curiánál a janitori, azaz ajtónállói hivatal megürülvén, azt nekem megszerezheti.

KLÁRA.
S elhagysz engem.

ZAJTAY.
Ha a janitorságot megnyertem, eljövök érted, addig is legalább meglátogatom Sándor fiunkat, ki Pesten jurástuskodik.

GAZSI.
Hát együtt utazunk?

ZAJTAY.
Nem mert uramöcsém a szatmári örményekkel megy, s már holnap, én pedig more patrio utazom, azaz lóháton.

GAZSI.
Lóháton? Hiszen az már kiment a divatból.

ZAJTAY.
Nem bánom; de atyáink is lóháton utaztak a rákosi országgyűlésekre, s mivel én is országos dologban járok, illő, hogy én is úgy menjek, azaz more patrio utazzam, s ha lassan is és későn, mégiscsak fölérek lóháton Pestre.

BÍRÓ.
De ki lesz aztán nótárius?

GAZSI.
Ha Zajtay úr janitor lesz, úgy én jövök Peleskére nótáriusnak.

BÍRÓNÉ.
Oh jöjjön el, hogy az isten áldja meg.

GAZSI.
Eljövök. Ha nótárius úr janitor lesz, búcsút veszek Pesttől s a Zrínyitől,[4] úgysincs többé nagy kedvem az ottani élethez.

BÍRÓ.
Hát nem is gondolkozunk más nótárius felől.

GAZSI.
Itt a kezem.

BÍRÓNÉ.
Bárcsak megnyerné nótárius uram azt a hivatalt.

GAZSI.
Hát fogjunk a lakomához.

Asztalhoz ülnek és isznak.

KAR
Még ma folyjon ünnepünk,
Holnap úgyis szétmegyünk.

KÁNTOR
Elhagy már a jurátus,
Pestre megy a nótárius.

KAR
A szerencse véle van,
Janitorrá lesz ottan.

GAZSI
Hej babám én elmegyek.

BÍRÓNÉ
Jaj a szívem megreped!

GAZSI
Asszonyi szív nem reped,
Benne sok jó s rossz fér meg.

KAR
Míg a búcsú nincs jelen,
Búslakodni esztelen.
Rajta pohárhoz!
Rajta igyunk!
E lakomához
Vigadjunk.
Aki Pestre nem megyen,
Jobbat az már mit tegyen,
Inni legjobb, enni jó,
Tudja azt, ki nem bohó.
Jól tudja Nagy-Peleske,
Hogy alunni kell este.
Boldog az, ki itt marad,
A szokástól nem szakad,
És nem bánva más baját,
Itthon velünk felkiált!

Rajta pohárhoz stb. mint fönn; táncba keverednek.