ÖTÖDIK JELENET

Hermann. Később Sándor.

HERMANN.
Mi volt ez? Engem így fogadni. Ez valóságos kosár, mégpedig igen érthető. - A mennykő üssön belé, ha ezen nagy utat menyasszonyomért hiában tettem, s ha szégyennel kell visszatérnem.

SÁNDOR.
Kérem, nincs itt Fanni kisasszony?

HERMANN.
Nincs, hiszen ő a városban betegen fekszik, ínlázban.

SÁNDOR.
Beteg a manót, ő itt van a Svábhegyen, egészségesen, de búsan, hanem mindjárt felvidítom én.

HERMANN.
De ha mondom, hogy beteg, nekem csak tudnom kell, én vőlegénye vagyok.

SÁNDOR.
Hahaha! vőlegénye? De hiszen hegedült arról Szent Dávid. - Adieu, édes exvőlegény uram! alázatos szolgája. El.

Változás

Levélszín a Svábhegyen, a színpadon muzsika.