TIZENEGYEDIK JELENET

Előbbiek, Sándor.

SÁNDOR.
Jó estét, barátim!

MIND.
Hozott isten!

GAZSI.
Éppen jókor.

SÁNDOR.
Mit látok? Uramatyám! Ölelés. Isten hozta.

ZAJTAY.
Én vagyok, rossz fiú, hol jársz ily későn?

SÁNDOR.
A színházból jövök.

ZAJTAY.
Hiszen a játék rég elvégződött.

SÁNDOR.
Éppen most.

ZAJTAY.
Hazudsz, hisz én is ott voltam - nem láttál?

GAZSI.
Mégpedig Othellót majd agyonvertük.

SÁNDOR.
Hát uramatyám a magyar színházban volt?

ZAJTAY.
S te a németben?

SÁNDOR.
Ott.

ZAJTAY.
S miért nem a magyarban?

HALMI.
Mert az úrfi szerelmes.

ZAJTAY.
S aki szerelmes, annak a német teátrumba kell járni?

KECSEI.
Igen, mert a kedves is oda jár.

ZAJTAY.
És te elfajult nemzetség, hogy bírsz olyan lyányba szerelmes lenni, ki csak a német színházba jár - vedd inkább rá, hogy a magyarba járjon.

KECSEI.
Hisz aki nobel ember, annak többet kell a német teátrumba járni, mint a magyarba.

ZAJTAY.
S az úr is azt teszi?

KECSEI.
Nobel ember létemre azt kell tennem.

SÁNDOR.
Hát még nem is ismeri őt, uramatyám? hiszen ez igen nevezetes ember, Kecsei Péter, Chevalier d’industrie.

ZAJTAY.
Mit tesz az?

SÁNDOR.
Iparlovag.

KECSEI.
Sándor pajtás, téged ismét elért a humorizálás.

ZAJTAY.
Mit tesz az, humorizálni?

PAZARDI.
Humorizálni annyit tesz, mint humorral írni.

ZAJTAY.
Humorral írni? Hiszen tenta is humor, hát aki tentával ír, az humorizál?

SÁNDOR.
Uramatyám? Kérdezze inkább tőle; mi az obligatio, záloglevél, zálogházcédula, azt praktice is meg tudná mutatni.

PAZARDI.
Hallgass már, hiszen ez Beleidigung.

SÁNDOR.
Na hisz én híres embert akarok belőled tenni.

PAZARDI.
Úgy van, úgy - ganz natürlich! Beleidigung.

SÁNDOR.
No látja, uramatyám, milyen kölcsönző zseni, még magyar beszédbe is német szavakat vesz kölcsön.

ZAJTAY.
Pedig a szűz magyar nyelvet megkímélhetné afféle kölcsönzésektől, mert annak rendszerint a hallgató füle fizeti kamatját.

PAZARDI.
De ha - ha - nincsenek, ha nem tudok magyar szavakat - ich kann ja nicht dafür.

ZAJTAY.
Az nem a magyar nyelv hibája, hanem az úré, ahelyett, hogy annyit foglalkoznék az obligátiókkal, olvasott volna magyar könyveket. - De igaz, én mégsem tudom, mi az a humor.

SÁNDOR.
A humor, atyus, egy bizonyos vidám írásmód, a humor az írásban az, mi a komédiában a bajazzo, ki ügyetlenül kiparódiázza azt, mit a művészek a kötélen és lovakon véghez visznek. Leginkább háromféle, tudniillik angol, német és magyar humor. Az angol humor végtelen és mély, mint a tenger, s néha olyan keserű is, benne a gondolatok, mint gyöngyök, vagy mint roppant nagyságú állatok úszkálnak, rendszerint csöndes, de ha szélvész ragadja meg, óriási habokkal ostorozza a világot. A német humor pompásan ered, mint a Rajna, szirtekről omlik, viruló partok között foly; de benne a gondolatok már galócák és pisztrángok, vagy éppen nehéz harcsák és pontyok, végtére az egész iszap között enyészik el; a magyar humor pedig -

GAZSI.
A magyar humor az a magyar bor.

SÁNDOR.
Az igaz; itt-ott már nemesen pezsegni kezd, mint a székelyhídi - de része még egy alföldi mocsár, mely rothadó gőzeivel vesztegeti a levegőt, s belőle csak kuruttyolás hallik. Hohó, de már közel az éjfél, mennem kell. Halmit és Savit félrehúzza. Barátim! vezessétek atyámat haza, nekem éjfélkor rendezvousom van, mennem kell.

HALMI.
Kivel?

SAVI.
Talán a gazdag serfőző Fannival?

SÁNDOR.
Ne kérdezzetek, csak menjetek.

HALMI.
Bizonyosan Fanni. Bajtárs! még Hausherr lesz belőled a Dorottya utcában.

SAVI.
Hogy jutottál ahhoz a lyányhoz?

SÁNDOR.
Hja, barátim! vicc, vicc, csak vicc kell, és minden megy; csak siessetek.

HALMI.
Nótárius uram, most menjünk a kávéházba egy pohár puncsot inni.

SÁNDOR.
Igen, igen, uramatyám; a puncs használni fog fáradtságának; én hazamegyek készülni, mert holnap censurát adok.

ZAJTAY.
No, fiam, csak igyekezzél, hogy praeclarumot kapj.

SÁNDOR.
Praeclarumot, mindenesetre. Hiszen az a vicc a censurában, a praeclarum.

SAVI.
Holnap este ismét a magyar színházba megyünk. Normát adják.

ZAJTAY.
Normalistákat játszanak!

SAVI.
Dehogy, daljáték az, a halhatatlan Bellinitől.

ZAJTAY.
De már azt csak megnézem.

GAZSI.
Hát menjünk puncsozni.

MIND.
Menjünk!

El.

Változás

Hopfen pincéje.