HATODIK JELENET

Fanni. Sándor középről. Dorka a kárpit mögött.

Később Nina, János, Palkó.

SÁNDOR.
Édes Fannim! hála az égnek, hogy láthatom! Itthon-e atyja?

FANNI.
Nincs.

SÁNDOR.
Oh, én boldog, tehát egy pillanatig szerelmemnek élhetek.

FANNI.
Vigyázzon, mert atyám minden percben visszatérhet, s e fölött nem tudhatom, melyik cselédünk léphet egyszerre be kém gyanánt.

SÁNDOR.
De hát ugyan mikor szólhatok már önnel szívemből, s aggodalom nélkül?

FANNI.
Annak megjő az ideje! s talán előbb, mint reménylené? Tudja-e mit?

SÁNDOR.
Mit?

FANNI.
Egész házunkban nincs biztos hely, hol beszélhetnék önnel, azért írni fogok, s levelemet ma éjfélkor Sebestyéntől megkaphatja, ha a pincébe lemegy, hol ő dolgozni fog.

SÁNDOR
bámulva. S mi lesz a levélben?

FANNI.
Csak jőjjön - meg fog jelenni?

SÁNDOR.
Kételkedhetik rajta?

FANNI
titkon. Mindenesetre jőjjön el! - Ezen írásokat úgyis atyám szobájába kell vinni, jőjjön, megmondom okát. Elmennek.

NINA
a másik oldalról jő, félre. Egy kis előleges bosszút mindjárt állok! Fenn. De ni, ezen spanyolfal milyen poros! - János, Palkó! Bejönnek. Vigyétek ki ezt a kárpitot, s tisztítsátok meg. El.

János és Palkó a spanyolfalat megragadják, s midőn összeteszik, a közbeszorult Dorka kiált.

DORKA.
Vigyázzanak, összelapulok! jaj!

JÁNOS.
Mi az ördög van itt? Dorka kiugrik.

PALKÓ.
Nem ördög, csak boszorkány.

DORKA.
Jaj, szinte ropognak csontjaim.

JÁNOS.
Ha kásává törtek volna, sem lenne kár.

DORKA.
Hogy is lehetnek olyan vakok?

PALKÓ.
Hát a madám mit leskelődött a kárpit mögött?

JÁNOS.
Talán Luciferrel volt randevúja?

DORKA.
Ahhoz kenteknek semmi közük, csak lóduljanak a fallal.

János, Palkó a kárpittal el.

DORKA.
Szép kisasszony! Hiszen majd adok én szerelmeskedést a pincében. No várj, nótárius úrfi, hálóba kerülsz te még filozófus apáddal együtt, olyan igazán, minthogy atyám vasas német volt, éspedig trombitás. El.

Változás

A magyar színház belseje, Othello adatik; a szín Desdemona hálószobája.