NEGYEDIK JELENET

Éjkirályné - föld alól jelenik meg -, Dorka.

KIRÁLYNÉ.
Ki vagy, te sármagzatja a parányi földnek, ki álmunkat zavarni mered?

DORKA.
Legalázatosabb szolgálód Magyarországból, Tóti Dorka, géci boszorkány, itt Szatmár megyében.

KIRÁLYNÉ.
Magyarország? Miféle föld az, előttünk ismeretlen.

DORKA.
Felséges asszonyom, nem ismernéd ezt a földet? pedig roppant birodalmad első tartományai közé tartozik. Magyarország szép föld, melyen mindenféle nemzetek laknak, még magyarok is, mindenféle nyelveken beszélnek; még magyarul is.

KIRÁLYNÉ.
Mi panaszod?

DORKA.
Vidékemen eddig céhünk uralkodék; de most a peleskei nótárius hitetni kezdi a néppel, hogy boszorkányok nincsenek, s ezen hit semmivé tenné hatalmunkat; engedd meg, sötétség királyné, hogy kiirthassam ezt a kártékony férget.

KIRÁLYNÉ.
Legyen meg. Három próbára fölhatalmazlak ellene, s ismét elalszom. Elsüllyed.

DORKA.
Elaludt! Hadd aludjék, kezembe adta ellenségemet, s bosszút állok rajta, oly igazán, mint hogy apám vasas német volt. El.

Változás

Utca Nagy-Peleskén, a nótárius háza előtt.