ELSŐ JELENET

KAR
Fogva van már a boszorkány,
Bár lovagla villám hátán
Szent Gellért felé,

Képe mint a fonnyadt alma,
Készen itt a borsószalma,
Vessük hát belé.

ASSZONYOK
Ő rontja régen már
A tehenünket,
Véresre szinezte
Tiszta tejünket.

DORKA.
Óh, ne legyen kőbül durva szívetek. Irgalmazzatok, peleskeiek!

FÉRFIAK
Bűn lánya, kegyet
Kérj a pokoltól,
Megmentjük a földet
Rút babonádtól.

KAR
Fogva van már a boszorkány stb. Mint fönnebb.

BÍRÓ.
Tegyétek le a katlant, de vigyázzatok, hogy a boszorkány lába ne érje a földet, különben tüstént megszabadul a sátán.

DORKA.
De bíró uram, hogy gondolhat engem boszorkánynak, hiszen ha boszorkány volnék, mindjárt megnyergelném bíró uramat, s az ecsedi várba lovagolnék rajta.

BÍRÓ.
Tudom, hogy megtennéd, pokolbeli fajzat; de a katlanba szorítottunk, s lábod a földet nem érhetvén, minden hatalmad elveszett, értek én az efféléhez, meg nem csalsz, ha tíz ördög volna is benned.

NÉP.
A lángba vele.

DORKA.
Vigyenek legalább a téns szolgabíró úrhoz, vagy hívassák ide. A vármegye ítélete nélkül senkit sem szabad bántani.

BÍRÓ.
Ily boszorkány után a varjú sem károg.

NÉP.
Égessük meg!

DORKA.
Lakolni fogtok.

BÍRÓ.
Vessétek a szalmára, de hogy a lába a földet ne érje.

KISBÍRÓ.
A katlanból kiborítjuk a szalma tetejére.

BÍRÓ.
A cigányok pedig tüstént gyújtsák meg a szalmát.

DORKA.
Megbünteti kenteket a felsőség.

BÍRÓ.
Azt mi jobban tudjuk. Vigyétek!

A katlant ismét felveszik, s hátra a szalma felé viszik.

DORKA.
Úgy fogtok a pokolba égni, mint engem most igazságtalanul megégettek.