TIZENÖTÖDIK JELENET

Sötétség királynéja négy szellemmel megjelenik a föld alól. Előbbiek.

KIRÁLYNÉ.
Mit kívánsz, vakmerő?

DORKA.
Szabadíts meg, hatalmas királyné!

KIRÁLYNÉ.
Már késő, harmadik próbád sem sült el, büntetést érdemelsz. Vigyétek őt a Szent Gellért hegyére, tüstént tartok ítéletet fölötte. Szellemek a hordót elviszik.

DORKA.
Jaj nekem!

KIRÁLYNÉ.
Sándorhoz. Te pedig, ifjú, menj és mondd meg apádnak, hogy ellenségétől, Tóti Dorka géci boszorkánytól, ki eddig útjában üldözé, már ne féljen, mert az hatalmam alá került. Elsüllyed.

SÁNDOR.
Álom-e ez? Nem gondolnám, hogy apám még boszorkányokkal is viszonyokban van, még nótárius lesz a Szent Gellért hegyén. De ezt a boszorkányt hordóba zárni valóban serfőzői vicc volt. Eh, mit, ne gondoljunk vele, holnap censurát adok, aztán még csak Fannim keze kell, s boldog ember vagyok. Gyorsan el.