Bevezetés

Könyvünk azt a célt tűzte maga elé, hogy a történettudomány jelenlegi eredményeinek alapján egy kötetben foglalja össze az emberiség történetét a kezdetektől a 20. század végéig. Mivel Európából szemléljük a világot, kontinensünk történetét részletesebben tárgyaltuk, mint például a Távol-Keletét vagy Fekete-Afrikáét. Igyekeztünk azonban e hatalmas anyagot úgy tömöríteni, hogy az egyetemes történet minden fontos eseményével megismerkedhessenek az olvasók. Elsősorban a politikatörténet bemutatására törekedtünk, mert ebből vonható le a legtöbb tanulság, de az egyes fejezetek bevezetőiben áttekintést adtunk az adott korszak tudományáról, művészetéről, gazdaságáról s az akkor élt emberek életmódjáról.

Az egyes témák könnyű megtalálása érdekében sok fejezetre és alfejezetre osztottuk a kötetet, így a részletes tartalomjegyzék, valamint a mutató és a kronológia segíti az olvasót az eligazodásban.

Az utóbbi időkben megnőtt a múlt kérdéseivel, a történelemmel foglalkozó könyvek iránti érdeklődés. Ez azonban csak részben örvendetes, mert miközben egyre több kötet jelenik meg, egyes történelmi tárgyú könyveknek semmi közük a történettudományhoz. Mások pedig azzal érnek el zajos sikert, hogy az egyes történelmi események kapcsán csupán egy meghökkentő véleményt fogalmaznak meg, s a piacon a botrányos mindig keresett cikk. Ennek ellenére bíznunk kell abban, hogy egyre több olvasó lesz kíváncsi a történelmi múltat a valóságnak megfelelően bemutató könyvekre, azokra az egyszerű, de legfontosabb kérdésekre keresve a választ, hogy mi mikor és miért történt?

A jó válaszok pedig azért nélkülözhetetlenek, mert amint Cicero óta tudjuk, a történelem az idők tanúja és az élet tanítómestere. A jövőjét alakító ember a múlt tapasztalataira támaszkodva cselekszik, tehát a múlt tanulságainak és a mindenkori jelen lehetőségeinek jó megértése alapján biztosíthatja a minél kevesebb tévedés és áldozat árán elérhető jövőt.

Ugyanakkor a múltban megfogalmazott örök érvényű, illetve korszakos jelentőségű igazságok, törvények, szabályok ismerete és követése tartja meg embernek a lét- és fajfenntartás ösztöne által meghatározott embert. Ezek a munka és a társadalom, illetve a szerelem és a család. E keretek különböző változatai között zajlott és zajlik az emberi történelem. Ha egy közösség nem tudja az életét ezen a szabályok szerint élni és szervezni, biztosan veszteségeket szenved, sőt akár el is pusztulhat. Így a sokat emlegetett reálpolitika nem más, mint az adott közösség jövőjének biztosítása.

A történelmet tehát nem azért tanuljuk, mert egyes múltbeli dolgokat illik ismerni, hanem hogy a múlt tapasztalatai segítsék a napjaink körülményei közti eligazodást, továbbá hogy megőrizzük emberi önazonosságunkat családi, nemzeti és egyetemes szinten egyaránt. Arról már gyakran esik szó, hogy a nemzeti önazonosság megőrzésének előfeltétele az adott közösség múltjának, hagyományainak ismerete és továbbvitele, hiszen csak addig vagyunk az adott nemzet tagjai, amíg ismerjük és hordozzuk annak múltját.

A családi, illetve az egyetemes emberi szintre viszont még kevés figyelmet fordítunk. Pedig az euroamerikai civilizáció demográfiai válsága mutatja, hogy a családdal kapcsolatos kérdésekkel is foglalkozni kell. Ahol ugyanis nem születnek meg az új nemzedékek, ott nincs jövő, melyet csak a család valamilyen formájával lehet biztosítani: mert a jövő a családokban és a szülőszobákban dől el.

Napjainkban válik egyre időszerűbbé az egész emberiségben való gondolkodás. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha az egyes emberek a saját hagyományaik mellett tisztában lesznek a tőlük távolabb élő embercsoportokéival is. A sokat emlegetett globalizáció következtében ugyanis a Föld bármely részén élők sorsának jó vagy rossz irányú változása egyrészt függ az emberiség egészének vagy egy részének cselekedeteitől, másrészt visszahat ezeknek a sorsára is. A mindenkinek érdekében álló jó és sikeres együttműködés előfeltétele pedig, hogy ismerjük a tőlünk legtávolabb élő emberek történetét, hagyományait szokásait. S ha jól megértjük ezt a Földön egymás mellett élő sokféle múltat és hagyományt s az ebből következő mai viselkedést, akkor lesz remény a szót értésre.

Budapest, 2006.

SALAMON KONRÁD