1940. augusztus

– Jobb lenne, ha fedezékbe vonulna, uram. Minden eshetőségre.

Thomas Lloyd meglepődött a közvetlen mellette megszólaló hang hallatán, és hátrafordult. Egy légvédelmi őr volt az, idősebb férfi, sötét egyenruhában. Váll-lapján és fémsisakján az A. R. P. betők voltak olvashatók, és udvarias hangvétele ellenére gyanakvó pillantással méregette Thomast. A részmunkaidős foglalkozás, amelyet Lloyd Richmondban űzött, alig hozott élelemre és lakbérre elegendőt, ami kevés fölös pénze maradt néha, az pedig rendszerint italra ment el. Lényegében ugyanazt a ruházatot viselte, mint öt évvel azelőtt, s amely aligha felelt meg az alkalomnak.

– Talán légitámadás várható? – kérdezte.

– Sose tudhatja az ember. A fritzek még mindig a kikötőket bombázzák, de bármelyik nap a városokra is sort keríthetnek.

Mindketten a délkeleti égbolt felé néztek. A kékséget néhány fehér kondenzcsík tarkította a magasban, de semmi más jele nem volt a mindenki által annyira rettegett német bombázóknak.

– Biztonságban leszek – mormolta Lloyd. – Csak sétálok egyet. Távol leszek már a házaktól, ha bekövetkezik a támadás.

– Rendben van, uram. Ha találkozik odakint másokkal, figyelmeztesse őket, hogy légiriadó van!

– Úgy teszek.

Az őr biccentett, és lassú léptekkel megindult a város felé. Lloyd egy pillanatra felpöckölte a napszemüvegét, és utánanézett.

Pár lépésnyire a helytől, ahol az imént álltak, megpillantotta a fagyasztók egy állóképét: két férfit és egy nőt. Amikor először észrevette őket, figyelmesen megvizsgálta a csoportot, és a ruházatuk alapján megállapította, hogy valamikor tizenkilencedik század közepén dermedhettek meg. A legrégibb csoport volt, amelyet eddig látott, és ezért különösen fölkeltette az érdeklődését. Arra már rájött, hogy az ilyen csoportképek eltűnésének pillanata előre kiszámíthatatlan. Némelyik több évig is fönnmarad, mások csupán egy-két napig. Az, hogy ez már legalább kilencven éve létezik, arra mutatott rá, milyen esetleges az eltűnésük.

A három fagyott emberalak közvetlenül az őr útjában állt, aki bicegve közeledett feléjük a kikövezett sétányon. Odaérvén semmi jelét nem mutatta, hogy észrevette őket, és egy pillanat törtrésze alatt egyszerűen keresztülhaladt rajtuk.

Lloyd visszabillentette a napszemüvegét, mire a három alak állóképe homályossá és határozatlanná vált.