1.

Evan nyolcadik születésnapjára nagynénjétől megkapta a legfrissebb játékslágert, a Csinálj magad alsóbbrendű értelmes lényeket nevű biokészletet. A doboz tetején egy idegen világ mocsara látszott, s benne hemzsegtek a különösebbnél különösebb életformák, a sarokban pedig egy kémcsőből kettős spirál tekeredett elő. Apád nehogy meglássa, mondta az anyja, úgyhogy Evan az egészet kivitte a régi csűrbe, egy poros munkapadon állítva föl a műanyag kultúranevelő tálkákat, valamint a vegyszerekkel és retrovírusokkal töltött fiolákat, a letakart kombájn árnyékában.

Apja két nappal később nyitott rá. Az általa teremtett nyúlós masszában addigra már milliónyi amőba hemzsegett egy csöpp ciklikus AMP körül, a retrovírussal beoltott kultúrák pedig apró, kék bundás bimbókat hoztak. Apja az összes petricsésze és az összes fiola tartalmát kiöntötte az udvaron, aztán Evannel még egy liter ipari hipót is ráöntetett. Nem is annyira az ijedség vagy a méreg, mint inkább a fojtogató szag csalt könnyeket a fiú szemébe.

Azon a nyáron a bérbe adó cég lefoglalta az állatállományt. A férfi, aki szupertehenek elszállítását irányította, egy nagy kocsival hajtott el, melynek oldalán ott díszelgett a kémcsövek-kettős spirálos jel. A következő évben nem termett a búza, elpusztította egy különösen virulens rozsdajárvány. Evan apja nem engedhette meg magának, hogy egy ellenállóbb fajtát vegyen, így aztán a farm befuccsolt.