Szerzőinkről
Arkagyij és Borisz Sztrugackij
Apjuk újságíró, művészettörténész volt, anyjuk tanítónő. Arkagyij 1925-ben született, Borisz 1933-ban. Az idősebb testvér katonai akadémiára járt, japán szakon végzett és ezt később is sűrűn kamatoztatta tolmácsként és műfordítóként. Öccse matematikát, majd csillagászatot tanult. Arkagyij már a második világháború előtt írogatott, de első próbálkozásai elvesztek Leningrád ostromakor. Borisz csak később, az '50-es években kezdett érdeklődni az írói pálya iránt. Első közös novellájuk, „A jövevények” 1958-ban jelent meg a Tyehnyika malagyozsi című lapban (magyarul: Univerzum 1958/19.) -ezt később kisregénnyé dolgozták át (nálunk a Metagalaktika 6 közölte le, mint „Kívülről”). Egy év múlva már regénnyel jelentkeztek: A bíborszínű felhők bolygója (magyarul: Robur 9-11.) igazi űrkaland, ráadásul csírája annak, ami később Delelő-univerzumként vált híressé. Ez a világ a 22. századi emberiség életét mutatja be, különös figyelmet fordítva a világűr felfedezésére, a Naprendszer meghódítására, majd a kirajzásra a csillagok közé. Műveik kezdetben az ifjúságnak szóló kalandtörténetek voltak, de hamar megjelentek bennük a társadalombírálat és a szatíra motívumai, amelyek nem tették kedvessé a testvéreket a kor cenzorainak szemében. Számos regényük csak alaposan átdolgozva, kilúgozva jelenhetett meg, közülük egyik-másik évtizedes késéssel. Mindez azonban nem szegte munkakedvüket, sőt a '70-es évek végén még a világhír felé is nagy lépést tettek előre angol nyelvre lefordított köteteikkel, valamint kisregényükkel, a „Piknik az árokparton”-nal, amelyből Andrej Tarkovszkij filmet forgatott Stalker címmel. A lendületet csupán Arkagyij 1991-ben bekövetkezett halála törte meg, Borisz az azóta eltelt közel húsz évben mindössze két regényt írt.
[1] „törekvéseiben eltökélt férfiú” – Horatius
[2] Egy 2009 májusában készült internetes interjúban megkérdezték Borisz Sztrugackijt, mi az a korióla. Ezt válaszolta: „Nem tudom, soha nem is tudtam, mi az, de olyan jól, »zeneien« hangzott…”
[3] A 12. században élt grúz költő, Sota Rusztaveli A tigrisbőrös lovag c. eposzának hőse. A grúz nemzeti eposzhoz Zichy Mihály készített illusztrációkat.
[4] Ilf és Petrov regényére, az Aranyborjúra vonatkozó utalás.
[5] Lucullus (kb. i. e. 109-kb. 59), római hadvezér, bőkezű mecénás, aki ínyenc lakomáiról vált nevezetessé. Triclinium: az ókori római villák ebédlőterme.
[6] Pterokar: csapkodó szárnyakkal repülő gépkocsi.
[7] Tahorg: a Pandora bolygón élő, nagy testű, veszélyes, emberevő ragadozó.
[8] A. I. Kuprin (1870-1938) orosz író, 1917 után emigrált.
[9] Ássátok meg síromat, hosszú és keskeny legyen, /Koporsómat erősre, tisztára és kényelmesre csináljátok…. amerikai népdal
[10] Tropopauza: a troposzféra és sztratoszféra közti átmeneti réteg.
[11] Kaljam: Borisz Sztrugackij kandúrját hívták így.
[12] Angol kiszámolós gyerekdal.
[13] A szövegben Szamuil Marsak (1887-1964) versei szerepelnek.
[14] Baalbek: Ókori romváros a mai Libanon területén. Ősi vallási központ volt, a római korban a korábbi épületek romjain hatalmas magasított teraszt emeltek, többek között gigantikus méretű monolitokból, többnek a tömege kb. 400 tonna.
[15] 14 Nyevszkij: Pétervár főutcája.
[16] Palotatér: Pétervárnak a Téli Palota előtti híres tere.
[17] Angol szó, jelentése: rettenthetetlen.
[18] Efemeridák: keringő égitesteknek a Földhöz viszonyított napi állását előzetes számítások alapján megadó táblázat.
[19] Vagyim itt két különböző szólást kever össze: az egyik úgy szól: ragad, mint a fürdőben a levél (jelentése: lerázhatatlan, mint a kullancs). Az orosz fürdőben (mint a szaunában is) vesszőnyalábbal csapkodták magukat az emberek, és megesett, hogy egy-egy levél hozzátapadt az izzadt bőrhöz. A másik szólás: reszket, mint a nyárfalevél.
[20] Olvasói kérdésre válaszolva Borisz Sztrugackij elmondta, hogy az itt említett Rumata nem azonos Nehéz istennek lenni c. regényük szereplőjével.
[21] Az orosz népmesék állandó fordulata: ha jobbra mész – lovadat veszted, ha balra mész – fejedet veszted.
[22] A második világháborúban használt német géppisztoly.
[23] Stanley Kramer (1913-2001) amerikai filmrendező. Az utolsó part c. filmje 1959-ben készült.
[24] Szinte népdallá vált ausztráliai dal. Népszerűségére jellemző, hogy sokan követelik, hogy a hivatalos himnuszt ezzel a dallal váltsák fel.
[25] Arkagyij Natanovicsnak
[26] Orosz népdal.
[27] Arkagyij és Borisz Sztrugackij
[28] AN: Arkagyij Natanovics; BN: Borisz Natanovics