33

Az égbolt keleten már derengeni kezdett, amikor Rasche
- mielőtt még feltette volna a maszkot - észrevette, hogy pár háztömbbel arrébb, a város irányában, a Chrysler Building tetején vibrál a levegő. Carr embereinek fele a parkolóház betonján elterülve, fegyverekkel körülbástyázva aludt.

Schaefer a járda mellett térdelt, a szovjet tankelhárító a keze ügyében. Rasche megfordult, és a Third Avenue felé pillantott.

- Gyerünk, Schaefer - mordult fel Carr. - Lőj már. Legalább tucatnyit közel engedtél már, az istenit. Ha ez baseball, már rég kiállítanak időhúzásért.
- Ha ez baseball, már régen lesétáltam volna a pályáról. Biztos célpontra várok. Ha elvétem, szétlövöm valamelyik üzletet.
- És ki nem szarja le?
-Én .
- Van biztosításuk. Lőjj már, az isten szerelmére!
- Itt jön - jelentette Rasche. - Alacsonyan és lassan. - Átnyújtotta a maszkot Schaefernek.

Amaz elvette, a szeméhez emelte és elvigyorodott. Azután felemelte a tankelhárítót.
- Most elkapom, Carr - mondta, és célzásra emelve a fegyvert mély lélegzetet vett.
Rasche Schaefer arca elé tartotta a maszkot, hogy az két kézzel tudjon célozni.
- Pontosan az utca középvonalában közeledik, épp ahogy szerettem volna - jelentette Schaefer. - És most oda küldöm, ahová én akarom, pontosan...
- Meghúzta a ravaszt, és a lövedék kiröppent.
- ...oda!
Egy töredék másodperccel később az RPG robbanása végigvisszhangzott az épületek során, és a Third Avenue-n parkoló járművek oldalán repeszdarabok kopogtak.
A robajra felébredtek Carr emberei. Első mozdulatukkal megragadták a fegyvereiket.
Egy perc múltán az utca felett kékes villámok cikáztak, alakjukból következtetni lehetett rá, hogy mit rejtenek. Azután megint minden láthatatlanná vált. Csak Schaefer számára nem.
- Éppen csak a festéket karcolta meg - mondta. - De ennél többet nem is vártam. Legalább tudják, hogy itt vagyunk!
- Levette a maszkot, és intett a többieknek. - Gyerünk, mozgás! Készüljünk fel a fogadásukra! Ide fognak jönni, hogy megnézzék, ki lőtt rájuk.
- Emeljétek fel a seggeteket! - kiáltotta Carr, és a New York legkétesebb elemeiből álló banda feltápászkodott.
Amint a New Yorkot védő kis csapat kiszivárgott az utcára, a Third két oldalán már gyülekeztek a bámészkodók korán kelők, az előző esti tivornya élőhalottal -, hogy megnézzék, ezúttal milyen meglepetést tartogat számukra a város.
- Tűnjenek el az utcáról! - ordított feléjük Schaefer. Gyorsan! - Carr önkéntesei felé fordult. - A csapat fele az egyik oldalra, a másik velem jön. Tisztítsuk meg az utcát, mielőtt ideérnek az idegenek!
- Hallottátok! - ordította Carr, és egy rövid sorozatot eresztett az égre. - Tűnjetek el!
Rasche nem túl nagy lelkesedéssel tartott velük. Az ilyen akció nem az ő asztala. Jóllehet zsaru, de nem a Mentőosztagnál dolgozik. Nézte, amint Carr emberei a kapuk mögé tuszkolják az embereket, és egyre kíváncsibb lett, hogy mi jön még - láthatatlan zöld emberkék elleni támadás nem szerepelt a kiképzési anyagban.
Azután az irdatlan mennyiségű arzenál csörömpölése közepette rádöbbent, hogy nála egy vacak pisztolyon kívül nincs semmi.
Megállt egy optikai szaküzlet kirakata előtt, és a reklámra pillantott: „CSAK EGYETLEN NAPIG! EDDIGI LEGNAGYOBB KIÁRUSÍTÁSUNK! Azután felpillantott az égre, de nem látott semmit: azok a nyavalyás űrhajók láthatatlanok.
A háta mögött egy biztonsági őr lépett ki az üzletből.
- Hé haver - szólt rá. - Mi folyik itt? Ki a franc vagy te?
- Rendőrség - mondta Rasche, felmutatva a jelvényét. Megtámadtak bennünket az idegenek.
- Rendben - felelte az őr rövid fontolgatás után. - Nagy zöldek, mi?
Rasche megfordult.
- Figyelj, majom, te kérdezted! Ez most történetesen igaz. Te most egy kibaszott háborús övezetben tartózkodsz!
Az őr továbbra is csak bámult rá.
- Csak tűnj el innen, oké? - mondta Rasche. - Akár hiszed, akár nem, ez a környék perceken belül a levegőbe fog repülni, úgy hogy húzd innen a beledet.
- Jézusom - mondta végre az őr. - Komolyan beszélsz? És mi lesz a kiárusítással?
Megfordult, berohant az üzletbe és kulcsra zárta az ajtót
- az üvegajtót.
Jó kis védelem lesz az, ha elkezdődik a lövöldözés, gondolta Rasche.
Mégis, talán jobb, mint idekint bóklászni.
Ez nem az az eset, amire életében vágyott. Schaefernek is megvolt az oka, amiért belépett a testületbe, talán éppen az ilyen nagy lövöldözések vonzották; de ő csak egy biztos állást akart, olyat, amivel jót cselekedhet. Carr egyik pribékjére pillantott, aki vadul rázott valami hatalmas gépfegyverfélét, és megborzongott.
De nem a nyugati szellőtől, sokkal inkább a félelemtől.
Neki felesége van, és két gyereke. Házat akar venni valahol a külvárosban. Le akar telepedni, és elnézni, hogyan nőnek a gyerekek, hallgatni a kacagásukat...
Meghalni egyáltalán nem akar, márpedig úgy néz ki a helyzet, hogy ennek fennáll a veszélye. Igaz, leszedte az idegenek egyikét, de az egyedül volt, ráadásul úgy lepte meg, és valamelyest túl volt fegyverkezve; nagyon kevés esélye van arra, hogy ugyanez a felállás megismétlődik, ha az idegenek kikászálódnak a Schaefer által meglőtt hajóból.
A pokolba is, ezek ha akarják, elsöpörhetik az egész városnegyedet, és még a nehézfegyvereiket sem kell elővenniük. Ha ebből harc lesz, akkor csakis azért, mert az idegenek akarnak harcolni.
Rasche kíváncsi lett, miért van még mindig itt, miért nem fordult már sarkon, és szaladt haza a feleségéhez és a gyerekeihez?
Akkor meghallotta a szirénákat.
- A kurva életbe! - jegyezte meg.
Valaki értesíthette a céget a robbanás miatt, vagy mert látta, hogy fegyveres banda randalírozik az utcán. Vagy egy járőrkocsi látott meg valamit. Akárhogy is, a rendőrség útban van.
És amennyire Rasche ismeri őket, nem azért jönnek, hogy harcba szálljanak az idegenek ellen.
Az ismerős kék kocsik hosszú oszlopban közeledtek a Third Avenue-n. A fényeik villogtak, a szirénájuk teljes hangerővel bömbölt. És Rasche már így is elég nagy szarban van. McComb a szövetségiekkel tart, és abban reménykedik, hogy az idegenek békében távoznak. Ő pedig fél tonna illegális nehézfegyverrel kisétált a laborból és kiosztotta a csőcseléknek.
Ez tetszeni fog McCombnak!
Rasche visszahúzódott az üzlet ajtajába.
Végig az út mentén Carr emberei ugyanezt tették - csak Schaefer állt a járda szélén, és leste egykedvűen, hogyan közelednek a kocsik.
És szinte biztos, hogy az, aki most kiszáll az első kocsiból, és megafont emel a szájához, az maga McComb személyesen.
- Itt McComb kapitány a New Yorki Rendőrségtől! - recsegte a hangszóró. - A területet lezártuk, körül vannak véve. Kapnak tíz másodpercet, hogy letegyék a fegyvert, és megadják magukat!
Schaefer kilépett az útra, egyik kezében az M-16-os, a másikban a maszk.
- Maga nem tudja, mit csinál, McComb! - kiáltott oda neki. - Az idegeneket meg kell állítani!
- Mi a franc...? - mondta McComb. Benyúlt a kocsiba, kivett egy géppisztolyt, és Schaeferre szegezte. - Schaefer? Maga csinálta ezt?
- Valakinek meg kellett tennie.
- Maga elveszett ember, Schaefer! - ordította McComb. Most biztosan elő fognak léptetni, mert magát elsöpröm az útból - és örömmel teszem meg! - felemelte a géppisztolyt. Ez az utolsó lehetősége, Schaefer! Dobja el...
Abban a pillanatban - amennyire Rasche meg tudta ítélni az üzlet ajtajából -, egyszerre több dolog történt.
Schaefer félrerántotta a fejét, és kezével a nyakához kapott.
McComb nem fejezte be a mondatot, csak megmerevedett, és az útra bámult.
Valahonnan egy árnyék került elő, és teljes szélességében az utca fölé telepedett - eltakarta a rózsaszínű hajnali derengést.
Schaefer megfordult, a háta mögé nézett, az irdatlan űrhajóra, amely a házak felett lebegve az út közepére nyújtotta egyik középső támasztékát. Alsó oldalán hatalmas fekete folt mutatta, hol találta el Schaefer az RPG-vel.
- Na ehhez mit szól! - intett a fejével Schaefer. - Társaságot kaptunk!