16
A helyet úgy, ahogy volt, Riosuciónak
hívták.
Schaefer ott kötött ki.
A New Yorkból Panama Citybe tartó repülőút alatt a
Dutchtól szerzett információk és a drogkereskedelem útvonalainak ismeretében kidolgozta a stratégiát. Abban nem volt biztos, hogy Dutchnak volt-e köze a drogkereskedőkhöz, de pillanatnyilag ennek a feltételezéséből tud csak kiindulni.
Először is meglátogatja öreg barátját, aki a Különleges Alakulatnál szolgált, és dolgozott a DEA-nak is; Schaefer tartotta vele a kapcsolatot, mert ha az ember narkóval foglalkozik, jó, ha van kapcsolata a DEA-val. Tőle sok mindent megtudhat.
Csakhogy ezúttal nem információ kellett tőle.
Sokkal inkább fegyver.
Látta azt a szörnyeteget abban a bérházban; érezte öklének a
súlyát. Hallotta Dutch meséit a legyőzhetetlen szupervadászról, és
meg volt győződve róla, hogy ugyanazzal áll szemben.
És nem akar puszta ököllel odaállni elébe. Ami azt illeti,
közönséges fegyverzettel se nagyon. Olyasvalamire van szüksége, ami
képes megállítani egy nyolc láb magas szörnyeteget is.
Egy Vulcan Gatling megtenné, de Schaefer tudta, hogy a haverja,
Hanson, pillanatnyilag nem tud vele szolgálni.
Mindenben a segítségére lesz, nemcsak fegyverekkel - ad pénzt is,
amennyi kell, akár dollárt, akár helyi dohányt.
Természetesen ráteszi Schaefer hitelkártyájára, de nem kér
magyarázatot sem a pénzre, sem a fegyverzetre. Hanson tartozik neki
ennyivel.
Es ha lesz fegyvere, már csak azt kell eldöntenie, hová menjen, és
hogy jusson oda.
Igyekezett mindent megtudni arról, mi vár rá. Dutch valamikor ezen
a környéken harcolt, és életben maradt. Elveszítette minden
emberét, és lehet, hogy később az a szukafatytya elkapta őt, fejjel
lefelé fellógatta valamelyik fára, és megnyúzta, de akkor sikerült
életben maradnia.
Talán hagyott valami nyomot arra vonatkozólag, hogy miként sikerült
neki. Talán a nyomok még nyolc év után is ott vannak, és Schaefer
tanulhat belőlük valamit, ami segítheti a túlélésben - és annak a
nyavalyásnak az elpusztításában. De legelőbb is ki kell derítenie,
hogy hol történt az egész. Dutch nem hagyott rá térképet, viszont
beszélt egy mentőakcióról, és Schaefer minden szóra emlékezett. A
helyet a Csendes-óceán felől közelítették meg, egy hegygerinc
fölött átlépték a határt, és egy hosszú, északkeleti fekvésű
völgyben találtak rá.
Schaefer mindezt összevetette más információkból származó
adatokkal, és nekivágott a Panamától északra fekvő őserdőnek.
Egyszer csak már elfogyott az út, és mindenütt csak az őserdő
maradt. Ezt a helyet Riosuciónak hívták, és onnan már senki sem
volt hajlandó továbbvezetni, bármennyit is ígért neki.
Schaefer vállat vont, és elhíresztelte, hogy mire kíváncsi a
helybéliektől, majd a kocsmában, az egyik asztalnál „berendezte az
irodáját".
Mindez persze időbe telt, s ezalatt New Yorkban újabb embereket
gyilkolhatnak meg, de Schaefernek el kellett ezt fogadnia - nincs
más mód a leszámolásra, viszont legalább van elég ideje, hogy a
sebei begyógyuljanak. Habár nem sokat törődött a törött bordáival,
sem a még mindig merev állkapcsával.
Riosucio alig volt több egy erdei tisztásnál, egy tucat palapa
stílusú kunyhóból állt. Nagy Almában az okosok ezt Zöld Pokolnak
vagy esőerdőnek nevezik, mindamellett őserdő ez a javából, forró,
párás, barátságtalan és nagyon nagy. A kocsma, ahová Schaefer
befészkelte magát, egyben Riosucio bálterme is: döngölt fekete
padlóján fű nem termett, sokkal inkább a tetőn, mivelhogy
zsúpfedeles volt. Az ablakon zsalu volt, üveg nem, ami lényegében
mit sem számított, mert a fal hézagain vidáman bejöttek a legyek,
és az elefántnyi mutáns moszkitók, hogy megpihenjenek valamelyik
asztalon.
Itt nincs ventilátor a mennyezeten, sem világítás, a
légkondicionálás fogalma pedig még el sem ért idáig. A levegő olyan
sűrű, mint a leves, csak éppen más az íze, mint odakint a
dzsungelben. Viszont a levegő mozgásának hiányát ragyogóan
ellenpontozta a jócskán letompított napfény.
Schaefer számára azonban mindezeknél sokkal fontosabb volt, hogy
Riosucio annak a hegygerincnek a lábánál feküdt, amely egyben az
ország határa is, és amely mögött a keresett dzsungel terül el a
maga maláriásan forró klímájával. És a helybéliek szerint ez a
keresett helyszín. Riosucio nem volt több, mint aminek Schaefer
látta, de ez volt a hely, amit keresett.
Schaefer biztos volt benne, hogy Dutch járt a hegygerincen túl.
Dutch elmondta azt is, hogy a mentőakciót sebtében készítették elő
és hajtották végre, mert akkoriban errefelé háború dúlt. A helyi
banánköztársaságok éppen az idő tájt rendezték nézeteltéréseiket,
ami igen véres összecsapásokban nyilvánult meg.
Most béke van, és Schaefer a kiválasztott asztala mögött ülve azon
gondolkodott, hogy Dutchnak vajon volt-e köze a
villongásokhoz.
- Otra cerveza, senor? - kérdezte a csapos.
- Sí - felelte Schaefer felpillantva. - De ezúttal ne köpj
bele.
Nem tudta, vajon a csapos megérti-e az angolt. Errefelé a spanyol
az elterjedtebb, a második vagy harmadik nyelv a helyi indio vagy
maya mellett, de az angol is meglehetősen elterjedt.
Árnyék vetődött a helyiségbe, és Schaefer a bejárat felé
pillantott.
Egy zöld munkaruhás alak lépett be, lábán autókülsőből készített
szandál, fején nagy karimájú kalap. A helyi mérték szerint magas
volt és szakállt viselt. Megállt, megvárta, amíg a szeme
hozzászokik a félhomályhoz. Ezalatt a csaposnak volt ideje kivinni
Schaefer sörét.
Schaefer kifizette az italt, de a szemét nem vette le a
jövevényről. A sört is érintetlenül hagyta.
A fickónál láthatóan nem volt semmiféle fegyver, valahogy mégis
különös volt- olyan embernek látszott, akinél kell, hogy legyen
fegyver.
Azonnal kiszúrta Schaefert, ami nem eshetett nehezére, hiszen alig
voltak a helyiségben, és különben is, rajta kívül nem akadt még egy
ilyen nagy termetű és szőke hajú férfi a közelben. Még a
félhomályban is nyilvánvaló volt, hogy Schaefer
norteamericano.
A jövevény áthaladt a helyiségen, megállt Schaefer asztalánál, és
lenézett rá.
- Hallottam, keresni vezetőt - mondta hibás angolsággal és némi
akcentussal.
- A szóbeszéd gyorsan terjed - felelte Schaefer, és ivott egyet az
üvegből. - Üljön le.
A férfi leült.
- Mondták, maga zsaru New Yorkban - szólt kis szünet után. - És van
sok ellensége. A la costai, a medellini meg a cali bandák, meg ezek
itt.
- Jelent ez valami problémát? - kérdezte Schaefer.
- Nem - felelte a vezető széles vigyorral.
- Akkor jó - mondta Schaefer.
- Nyolc év lenni nagy idő, senor.
Schaefer vállat vont.
- Sok dolgom volt. Csak most tudtam időt szakítani. Azok hatan...
férfiak voltak, ugye? Nem nők?
- Norteamericanos, sí, férfiak voltak. Hatan.
Dutch osztaga hat fős volt.
És közülük öten itt haltak meg ezen a környéken.
- Arra lenni kíváncsi, hol vannak? - kérdezte a vezető. Azt a hatot
keresni?
- Lehet, hogy többen is voltak, de én őket keresem - helyeselt
Schaefer. - Őket, és még valamit. Ami együtt jön a
hőséggel.
- És mi jönni együtt a hőséggel? Egy férfi?
- Nem tudom. Azt akarom kideríteni.
- Ó! - mosolygott a vezető. - Értem. Maga lenni bolond, Mr. New
York-i rendőr. Ami azt jelenteni, hogy nagyobb a tarifa.
Schaefer visszamosolygott rá.
- Szerintem megegyezünk - mondta.