MICHAEL SWANWICK

Amerikai író. 1950-ben született, és 30 évvel később kezdett publikálni.

A ’80-as évektől kezdve ontja magából a bizarrabbnál bizarrabb fantasztikus műveket, melyekért Hugo-, Nebula-, Theodore Sturgeon és World Fantasy Awards díjakat kapott.

Több regénye is megjelent, de az elismerések nagy részét a novellák hozták neki (bár ennek kicsit ellentmondva, például az 1991-es Stations of the Tide című regénye Nebula Award-nyertes lett).

Szereti a szokatlan kihívásokat, „megscifisítette” már az ábécét és a periódusos táblázatot is.

Legkedveltebb sorozata azonban a két szerethető lókötőrő szóló Szőrplusz és Darger-sorozat, mely jelenleg négy novellából és egy regényből (Dancing with Bears) áll.

A szerzőtől megszokottnál kicsivel könnyedebb hangulatú regény két szélhámos működését mutatja be a „poszt-utópikus korban”. Évszázadokkal ezelőtt a modern technika fellázadt az emberiség ellen, és bár az emberek végül győztek, a világ fura alakot öltött: részben a középkorra hajaz, azonban a géntechnológia és a nanotech csodái bárhol felbukkanhatnak. Az egykori internet pedig a túlélők babonáiban azonos a Pokollal, ahol a démoni Mesterséges Intelligenciák még ma is élnek, épp csak az interfészt keresik, amelyen át kiszabadulhatnak. És Oroszországban van egy ilyen… Darger és Szőrplusz, a nagystílű, ám kissé peches páros persze épp akkor érkezik Moszkovába egy csapat bizánci kurtizán társaságában, amikor elszabadul a pokol.

A könyv meghökkentő ötletek és fordulatok tárháza. Lehetetlen megmondani, mennyi közülük a szándékos, de rengeteg utalást véltem fölfedezni mind a valós történelemre, mind a klasszikus sci-fi ismert toposzaira, amelyeket Swanwick egyfajta száraz humorral ábrázol, és nem fél rámutatni azok groteszkségére.

A könyv három előzmény novellája a Galaktikában (Vau-vau, mondta a kutya; Keresd a macskát!; Akarsz-e játszani?) magyarul is megjelent Galaktikában, de szerepeltek a 2015-ös, George R. R. Martin nevével fémjelzett Zsiványok című antológiában is (Igyunk a nőkre). Ezen novellák egy külön novelláskötetben olvashatóak, sajnos egyenlőre a regény nélkül.

Látható azonban, hogy hiába a Galaktika magazinban rendszeresen megjelenik novelláival, ennek ellenére – valószínűleg regénymegjelenés hiányában – hazánkban kevésbé ismert szerzőnek számít, noha az Izzó króm című antológiában is megjelent egy William Gibsonnal közösen írt novellája, a Párharc, emellett egyik írása, A tündér-tó (Goblin Lake) is olvasható magyarul a Neil Gaiman és Al Sarrantonio által szerkesztett 27 képtelen történet című antológiában.

Jelen novelláskötet végén elolvasható az SFmag-on közzétett, a Clarke-, Locus Fantasy-, and World Fantasy Award-jelölt The Iron Dragon’s Daughters (1993) című regényéról szól könyvajánló. Reméljük lesz a kiadóknál foganatja, s egyszer magyarul is el fogjuk tudni olvasni.