Szerves kultúra

A fiatal Lukács György tanulmányai között olvashatunk ezzel a címmel egy ragyogó tanulmányt. Ne tessék csodálkozni, a későbbi marxista ideológus kiváló polgári gondolkodóként indult! Lukács megfogalmazása mindmáig helytálló. Azt a kultúrát nevezi szervesnek, amely képes olyan alkotások létrehozására, ahol egyetlen darabban az egész lenyomata ott van, teljes rendszer visszaolvasható. Azóta ezt „a részben az egész" elvet nevezzük holografikus leképzésnek, és ugyanezt tartalmazza a Hermész Triszmegisztosz-i Tabula Smaragdina Amint fent, úgy lent megfogalmazása is. Népművészetünk pedig klasszikus műveltség és filozófiai iskolázottság híján is ezt az elvet követi, mivel ez a természet rendje is. Egy

hortobágyi vagy somogyi pásztorfaragás is képes mindent elmondani az azt alkotó emberről és az általa ismert világról - mégpedig teljes precizitással -, ha ismerjük a képi nyelvezetét. És ez az, ami a „magas" kultúrákból szép lassan el szokott veszni. Egyre többet tudunk a részletekről, de egyre kevesebbet az egészről. „Rész szerint van bennünk az ismeret" - ahogyan Pál apostolnál olvassuk. Tudásunk hatalmas, de lexikális. Mindennek megvan a skatulyája, de a skatulyák külön-külön polcokon vannak. Mindent tudunk az égés kémiájáról és fizikájáról, de nem tudnánk a természetben gyufa nélkül tüzet gyújtani. Sejt-, sőt molekuláris szintig ismerjük az emberi testet, de nem tudjuk a mind többeket fenyegető betegségeket meggyógyítani.

Az űrhajózás kezdeteitől fogva próbálnak az amerikai űrkutatók jelzéseket küldeni a kozmoszba, hírt adni magunkról, hogy hol lakunk, és hogy intelligens lények vagyunk. Am azok az elküldött üzenetek éppen hogy cáfolják az előző kijelentést, mármint az intelligenciát; és a szerves, átfogó, jelképi gondolkodás teljes hiányát jelzik. Nézzük meg az alábbi két ábrát!

Ha megkérdeznének, mit küldenénk egy idegen bolygóra induló expedícióval, a magunk részéről elküldenénk a képen látható kalotaszegi hímzést vagy a dunántúli tükröst. Ezek legalább az értelemről tanúskodnak, arról, hogy rend van a lelkünkben és a fejünkben. Hogy tudunk rendszerben gondolkodni; és még ha nem is értik meg pontosan az üzenetet, arra rájönnek, hogy valami fontosat akarunk közölni az életről és a világ működéséről.

Természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy erre a szerves típusú gondolkodásra egyedül mi lennénk képesek. így gondolkodik valamennyi lenézett törzsi kultúra és népi műveltség Oroszországtól Peruig, hiszen ez a fennmaradásuk záloga! Azután a polgárosodás, városiasodás során ezt lassan elfelejtik, mivel úgy tűnik, a kiépült társadalmi rendszerek enélkül is biztosítják az életüket, és a jelrendszerek szétesnek, kiüresednek, puszta díszítmények-ké válnak. Csak most kezdünk lassan rájönni, mennyire szétesett a világunk (lást az előbbi példákat), és próbáljuk rendszerré összeilleszteni, ami eleink műveltségéből még fellelhető.