4. SZELLEMEK

Rose még életben volt. De épphogy csak. Miközben Bella megpróbálta magához téríteni egy tinktúrával, én Callihoz fordultam.

- Bárki is tette ezt, tudta, hogy ismered őt. És tudta, hogy jövünk - mondtam. - Zane elrablása és ez összefügg.

- Tudod, hogy mit szoktam mondani a véletlenekről.

Bólintottam. - Hogy nem léteznek. A mi világunkban nem. Azok után, amit láttunk. Mindig van valaki, aki mozgatja a szálakat. Ez nem véletlen egybeesés; ez egy összeesküvés.

- Valaki Zane-t akarja - jelentette ki Calli. - És ez a valaki nem akarja, hogy megtaláljuk.

- De honnan tudta ez a valaki, hogy ismered Rose-t?

Calli a homlokát ráncolta, és az orra alatt káromkodott valamit a sötét angyalokról. A pokol hírnökeinek mindenütt volt szeme. És mindenütt volt füle is.

- Kezd magához térni - mondta Bella. - De már nincs sok ideje hátra. A sérülései súlyossága meghaladja az orvostudományt vagy a mágiát, legalábbis azt, ami a rendelkezésünkre áll.

Calli lenézett. Bella egy takarót tekert Rose köré, és a kezét fogta.

- Átvihetjük a boszorkánykórházba? - kérdezte Calli.

- Nem élné túl az utazást - mondta Bella.

Leguggoltam Rose mellé. A telepata nyilvánvaló vonakodással pislogott eszméletre. Úgy nézett ki, mintha jobb lett volna, ha nem ébresztettük volna fel a halála előtt. Egy pillantás a sérüléseire elég volt, hogy megértsem, miért. Rose-t nem csak megtámadták; de teljesen brutálisan bántalmazták. A bordái eltörtek, a lábai természetellenes szögben lógtak. Mély vágások borították a mellkasát és a derekát, és a fején is volt egy feltűnő vágás. Bárki is tette ezt, nem akarta, hogy túlélje.

- Csoda, hogy még mindig életben van – hallatszott Bella hangja rekedten.

- A gyilkos biztosan nemrég távozott - mondta Calli.

Rose hörgő nevetésben tört ki. - A szemétláda nem vette figyelembe az ellenálló képességemet. Kemény vagyok.

- Ki volt az? - kérdezte Calli, megfogva a másik kezét.

- Egy sötét angyal. Nem sokat láttam belőle. Az árnyékban volt. De éreztem a mágiáját. A poklot meghajlító, világvége mágiát.

- Mit akart?

Rose elsápadt. - Hogy meghaljak. Tudta, hogy eljössz hozzám.

- Ezt mondta? - kérdezte Calli.

- Igen. Azt mondta, nem engedheti, hogy segítsek neked megtalálni Zane-t.

- Tudták, hogy te vagy a legnagyobb reményünk Zane felkutatásához, hogy megtaláljuk - mondta Calli.

- Az egyetlen reményünk - tettem hozzá.

- Nem - Rose vért köhögött fel. - Nem az egyetlen módja.

Ő és Calli jelentőségteljes pillantásokat váltottak. Néhány pillanatig mozdulatlanok maradtak, egyikük sem szólt egy szót sem.

- Nem - mondta végül Calli. - Ez szóba sem jöhet.

- A fiad veszélyben van, Calli.

- Meg tudja találni? - kérdeztem.

Rose megrázta a fejét. - Csak futó pillanatokat láttam, amikor elvitték. Villanásokat.

- Hoztunk valamit magunkkal. - Belenyúltam a farmerom zsebébe, és előkotortam egy amulettet. Odatartottam neki. - Ez segít majd kapcsolatba lépni vele, ugye? Így működik ez a fajta mágia, nem igaz?

Rose a kezemben tartott amulettre nézett, és megrázta a fejét. - Nem, ez nem ilyen egyszerű. Nem vagyok olyan erős telepata. Ahhoz, hogy összekapcsolódjak valakivel, kapcsolatra van szükségem vele. Minél erősebb ez a kapcsolat, annál többet látok. Nem ismerem őt eléggé. Még sosem találkoztam vele. Kapcsolatom csak Calli-n keresztül van vele. Nem tudok többet mondani, mint amennyim van, nem többet, mint azok a felvillanások, amikor a sötét angyalok elragadják őt.

- Nem próbálná meg újra megpillantani? - kérdeztem, kétségbeesetten megfogva a kezét. - Nem tudna ötletet adni, hogy hol van most? Talán ez elég lesz ahhoz, hogy megtaláljuk őt.

Rose még több vért köhögött fel. - Sajnálom. Talán, ha most nem lennék ilyen gyenge... de egyszerűen nem megy.

Calli a vállamra tette a kezét. - Megtaláljuk a módját - ígérte.

Rose-ra néztem. Tudott valamit. Tudtam, hogy tudott. De most nem tudtam információt kérni tőle, amíg Calli a közelben állt. Nem tudtam, mit tud Rose, ami segíthet nekünk, de bármi is volt az, Calli nem engedte volna. Talán valamiféle sötét mágia. Egyedül kellett maradnom Rose-zal, hogy kiderítsem, mit tud. Ha ez az öcsém megmentését jelentette, bármit megteszek, amit kell.

Odakintről közeledő rendőrségi szirénák hangja hallatszott.

- Maradj itt - mondta Calli, és az ajtó felé indult.

Rose felnyögött a fájdalomtól.

- Tehetek valamit, hogy segítsek? - kérdezte Bella.

- Van néhány cseppem. A fiola hátul van.

- Természetesen. Mindjárt jövök.

A hátrafelé vezető ajtóban lógó gyöngysorok csilingeltek, ahogy Bella átbújt rajtuk. Rose figyelte, ahogy távozik, aztán rám szegezte a tekintetét.

- Mit tud? - kérdeztem tőle. - Hogyan menthetem meg Zane-t?

- Calli nem akarja, hogy elmondjam.

- De maga el akarja mondani nekem.

- Ez a fiú sokat jelent Calli számára, mindannyiuknak - mondta.

- Igen. És én bármit megteszek, hogy megmentsem - jelentettem ki.

Rose lassan bólintott. - Láttam a szemedben. A bátyád egy szellem, egy telepata. Ezért akarják őt. Vannak szabályok ránk, szellemekre vonatkozóan. Nem élhetjük szabadon az életünket, mint mások. Ha felfedeznek, át kell adni minket az isteneknek. Úgy gondolják, hogy a szellemek a kulcs a démonok legyőzéséhez. De csak ha eleget tudnak belőlünk megszerezni.

- A démonok is így gondolják.

- Az istenek, a démonok. A fiú sok embernek sokat ér - mondta Rose. - A szellemek csak ideig-óráig tudnak rejtve maradni. Én úgy maradtam a radar alatt, hogy egy kuruzsló minden drámaiságával házaltam a képességeimmel. Néha a legjobb rejtekhely a nyílt szín.

- De valaki rájött, hogy kicsoda - mondtam, a sebeire pillantva.

- Igen. Ahogy mondtam, trükkökkel talán nyerünk néhány évet, de mindig rájönnek. Nem az a kérdés, hogy rájönnek-e. Hanem az, hogy mikor. És hogy ki, az istenek vagy a démonok.

- Miért akarták megölni? - kérdeztem. - Ha olyan értékes, miért nem vitték magukkal a sötét angyalok?

- Attól tartok, nem vagyok elég erős telepata. - A nő a homlokát ráncolta, mintha zavarban lenne. - Csak azért jöttek ide, hogy megakadályozzák, hogy segítsek nektek. Nem értem meg az erőfeszítést, hogy magukkal vigyenek. Az istenek és a démonok összegyűjtik a világ legerősebb telepatáit. Én csak felhígítanám a vérvonalat. És túl öreg vagyok már ahhoz, hogy szüljek nekik.

- Telepatákat tenyésztenek?

Megdöbbentő volt, de valahogy nem lepődtem meg. Egy cseppet sem. Az emberek imádták az isteneket, de már gyerekkoromban azon kezdtem el gondolkodni, hogy az egyetlen különbség köztük és a démonok között az, hogy ki nyerte a háborút. Persze ezt soha nem mondtam ki hangosan. Nem a démonok voltak az egyetlenek, akiknek mindenhol volt szemük és fülük.

- Igen, tenyésztenek minket - mondta Rose.

- De miért?

Megrázta a fejét. - Fogalmam sincs. De bármi is az, nem lehet jó.

- Ha vissza tudom szerezni Zane-t, elszökünk, valahova messzire. Valahová, ahol sem az istenek, sem a démonok nem találnak ránk.

Kísérteties mosolya megérintette az ajkát. - Jó testvére vagy.

- Bármit megtennék, hogy megmentsem őt.

- Reméltem is - válaszolta a nő. - Mert csak egy módon találhatod meg. És ez nem fog tetszeni.

- Mondja el. Kérem. - Megszorítottam a kezét.

- Csatlakoznod kell az Angyalok Légiójához.