15. fejezet

 

 

– Nem alszol – állapította meg Étienne.

A hátán feküdt, Krysta édes, meztelen teste az oldalához simult.

– Halasztgatom – mondta a lány, és mutatóujjával köröket rajzolt a mellkasára.

– Az alvást?

– Nem. Kérni akarok valamit, de nem tudom, hogyan fogsz rá reagálni.

– Nem tudom, hogy szeretem-e azt, ahogyan ez hangzik – vallotta be őszintén a férfi. A halasztgatás és a kétségek egyáltalán nem voltak jellemzőek Krystára.

A lány felült és szembefordult vele, a takaró egészen a derekáig csúszott.

Étienne pillantása azonnal a mellére tapadt.

Elkezdett nagyon komolyan beszélni, de Étienne még akkor sem tudta volna megismételni, mit mondott, ha ezen az élete múlt volna.

Felemelte a kezét.

Krysta elhallgatott.

Nagy nehezen sikerült elszakítania a pillantását apró, gömbölyded melleitől, hogy a szemébe nézzen. – Ha meg szeretnél valamit beszélni velem, el kell fedned magad. Nem tudok úgy koncentrálni, ha a gyönyörűséges melleid itt ágaskodnak az orrom előtt, és felszólítanak, hogy érintsem, kóstoljam meg őket.

Krysta felhúzta a takarót, a karjai alá szorította, és halványan elmosolyodott. – Milyen mellekről beszélsz? Olyan testalkatom van, mint egy tíz éves fiúnak.

– A francot olyan. Imádom a melleidet. Tökéletesek. És ha kétségeid lennének efelől... – A saját takarójára mutatott, amit jócskán megemelt az erekciója.

A lány elmosolyodott, és megnyalta a száját. – Óóó! Remek.

Étienne lélegzete elakadt, ahogy érte nyúlt.

Vagy tizenöt centiméterre tőle mégis megállt Krysta keze, majd vissza is húzta. – Nem. Mégse. Most nem. Tényleg beszélnem kell veled. – A fenébe! – De azért megtarthatod a gondolatot későbbre.

Ezt akár biztosra is vehette. – Mi bánt? – Megfogta a kezét, és játszani kezdett az ujjaival. Vajon megbánta, hogy szeretkezett vele?

– Ugyanaz, mint ami eddig – felelte a lány. – A felduzzadt vámpírpopuláció és a zsoldos fenyegetés miatt nem vadászhatok tovább úgy, ahogyan eddig tettem. Túlságosan sok embert sodornék veszélybe.

És ő volt ezen emberek egyike. Amit Étienne még mindig alig tudott elhinni. – Krysta, már mondtam. Nem...

– Hadd mondjam végig.

– Ahogy akarod.

– Van egy kézenfekvő megoldás. Olyan, ami nemcsak, hogy megakadályozza, hogy veszélybe kerüljek, de Seant is mentesíti a gyógyításom terhétől.

– Oké. – Mégis úgy döntött, hogy elfogadja Seth javaslatát és beáll Szekundánsnak? Bármennyire is ragaszkodott a lány biztonságához, ez Étienne számára azt jelentette volna, hogy elvesztik azokat az éjszakákat, amikor együtt vadásznak.

– Azt akarom, hogy változtass át – suttogta a lány, majd visszatartott lélegzettel várta a válaszát.

Étienne értetlenül bámult rá, biztos volt benne, hogy rosszul hallotta. – Elnézést. Mit mondtál?

– Azt akarom, hogy átváltoztass.

A szíve nekicsapódott a bordáinak. A keze összeszorult a lányén. Felült, és közelebb húzta magához. – Krysta...

– Csak hallgass meg... – mondta szinte könyörögve.

– Alig néhány hete még azt hitted, hogy vámpír vagyok, és meg akartál ölni.

–Nem akartalak megölni. Úgy értem, hogy tényleg úgy gondoltam, hogy vámpír vagy, de nem tudtalak volna megölni. Ellenállhatatlan vagy, te is tudod.

– Ez igaz – egyezett bele Étienne, csak hogy egy kicsit oldja a feszültségét.

Krysta rámosolygott, és szabad kezét a vállára csúsztatta.

Étienne felnevetett.

– Tudom, mire gondolsz – a lány arca hirtelen teljesen komollyá vált – de most már tudom, hogy Halhatatlan vagy. Hogy éppen olyan vagy, mint én, csak megfertőzött a vírus. Tudom, hogy nem fogsz megőrülni. Tudom, hogy nem fogsz ártatlanokra vadászni. Tudom, hogyan működik a vírus, miután Dr. Lipton hosszú éjszakákon át, kínos alapossággal elmagyarázta. Épp ezért úgy gondolom, ez a legjobb megoldás. Az egyetlen megoldás. – Megszorította a kezét, majd az arcára simította a tenyerét. – Ha átváltoztatnál, és Halhatatlanná válnék, folytathatnám a vámpírvadászatot, és jobban is tudnám tartani magam ellenük. És Sean segítsége nélkül is meggyógyulnék, ha a zsoldosok meglőnének.

A sérülésének lehetősége leszerelte Étienne minden ellenérvét. Még a gondolatát is gyűlölte, hogy baja eshet.

– Sean így biztonságban lenne. És te is nagyobb biztonságban lennél, mert tudnád, hogy képes vagyok gondoskodni magamról.

– Ha azt hiszed, hogy nem aggódnék tovább, ha Halhatatlanná válnál, hatalmasat tévedsz.

– De kissé kevésbé kellene aggódnod miattam, nem igaz? Mert egy-két, vagy akár négy golyó sem veszélyeztetné közvetlenül az életemet.

A fenébe, ez igaz!

– Így van? – kérdezte Krysta.

– Igen – ismerte be.

– Akkor... hogy döntesz? Megcsinálod?

Étienne habozott. – Nem szeretném, ha átgondolatlanul belerohannál bármibe is. Tudom, hogy Sean összeomlása megrázott, de vannak más gyógyítóink is, akikhez fordulhatnánk, ha...

– Nem akarok másoktól függeni. Magamat akarom meggyógyítani. Mint te, vagy a többi Halhatatlan Őrző. Szeretnék képes lenni rá, hogy folytassam a vadászatot. Szeretnék segíteni, hogy legyőzzük az ellenségeiteket.

– Háromszor próbáltak megölni. A te ellenségeid is.

– Tudom. És sebezhető vagyok velük szemben. Szeretnék olyan erős lenni, mint te. Nem akarok kimaradni belőle. Nem akarom abbahagyni a vadászatot, nem akarok Szekundáns lenni.

– A Szekundánsok is harcolnak. A múltban többet is elveszítettem a vámpírok pengéi által.

– De nem vadászhatnak aktívan.

Nem, valóban nem.

Étienne a lány arcát fürkészte. Szeretett volna teljesen objektív maradni, kizárólag Krysta érdekeit szem előtt tartva a sajátjai helyett. Mert hiszen szerette volna, ha átváltozik? Nagyon is. Bár nem ígértek még egymásnak semmit, azt mindketten beismerték, hogy szerelmesek a másikba és...

Nem tagadhatta, hogy egy örökkévalóságig Krysta mellett vadászni az hihetetlenül jól hangzik. Egy örökkévalóságig ugratni, vele nevetni. Szeretkezni vele.

De ez mind-mind az ő vágya.

A döntés pedig visszafordíthatatlan.

– Hadd olvassam a gondolataidat – kérte.

A lány összeráncolta a homlokát. – Mi?

– Hadd olvassam a gondolataidat. Mindet, nem csak azokat, amiket nekem szánsz. Tudnom kell, hogy tényleg alaposan átgondoltad ezt, és nincsenek kétségeid. Fenntartásaid. Hogy ez nem csak vezeklés Sean összeomlása miatt.

A lány habozott.

– Seth ragaszkodni fog hozzá, hogy ugyanezt tegye, mielőtt döntést hoz.

– Engedélyt kell kérnünk tőle?

– Igen.

– Miért?

– Ő a vezetőnk. Ez a dolgok menete.

Krysta egy csöppet sem tűnt elégedettnek.

– Ha átváltozol, aztán Sethnek tartozol elszámolással, Krysta. Engedelmeskedned kell a szabályoknak csakúgy, mint nekünk, többieknek. Végre kell hajtanod a parancsait.

– Nos... megértem, csak...

Étienne a homlokát ráncolta.

– Rendben. Nem fogok hazudni. Nem lesz ez túl egyszerű nekem. Évek óta a saját fejem után megyek. De azt mondtad, ő a legbölcsebb is közöttetek.

– Mert az is.

– Ez talán megkönnyíti majd a dolgom.

– Nos? Mi lesz a gondolataiddal?

A lány az ajkába harapott.– Nem azért habozok, mert kétségeim vannak. Hanem mert vannak olyan dolgok, amiknek a megmutatására még nem biztos, hogy készen állok.

Étienne is ugyanígy érzett volna a helyében. De nem cserkészhette be Sethet a kéréssel addig, amíg egészen meg nem bizonyosodik felőle, hogy Krysta nem szalmaszálakba kapaszkodik-e kétségbeesetten azután, hogy látta összeesni az öccsét. Vagy hogy nem attól tart-e, hogy nem folytathatja a vadászatot. Vagy nem egyszerűen csak fél. Hiszen ma éjjel meghalhatott volna. Megint.

– Jól van – mondta végül a lány, és akaratosan előre tolta az állát – olvasd az elmém.

Amint megérezte, hogy leereszti a pajzsát, Étienne belépett a gondolatai közé. A Sean miatt érzett bűntudata és aggodalma volt legfelül. A miatta érzett bűntudattal és aggodalommal együtt. Alatta a meggyőződés, hogy az átváltozás lehet a legjobb megoldás a számára. Rengeteg iránta érzett vágy. És...

A pulzusa a fülében kezdett dübörögni.

Szerelem.

Krysta szerelmes belé.

Miután megtudta, hogy eljegyezték, Étienne attól tartott, hogy a szíve mindig Michaelhez fog tartozni, de...

Krysta tényleg szereti. Őt. Étienne-t.

A lány maga is félt elhinni, hiszen olyan gyorsan történt. De szeretett vele lenni. Vele vadászni. Beszélgetni. Nevetni és tréfálkozni. Szeretkezni. Tévét nézni. Megosztani egy szendvicset. Még azt is szerette, amikor csak csendesen ültek a kampuszon a könyvtár tetején, a válluk és a combjuk összeért, és az éjszakai szellő simogatta őket.

Étienne is ugyanezt érezte. Ő sem akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan beleszerethet valakibe, hiszen alig két hete, hogy együtt laknak, és több időt töltenek egymással...

Mégsem tudott eleget kapni belőle, és most meglepte, hogy Krysta ugyanígy érez.

Odahajolt hozzá, és egy hosszú, szenvedélyes csókkal lecsapott a szájára.

A lány visszahúzódott. – A fenébe is! Nem akartam, hogy ezt is lásd!

– Mit?

– Hogy hogyan érzek irántad. Mert ezért csókoltál meg, igaz?

– Igen.

A két kezébe temette az arcát, és beléjük motyogott valamit, amit Étienne nem tudott megfejteni.

– Krysta, édesem – húzta el a kezét kipirult arcáról –, én is pontosan így érzek.

– Te is? – kérdezte bizonytalanul.

– Igen.

– De ez annyira korai.

– Tudom, hogy így gondolod. Ez nem olyan, mintha hagyományosan randevúznánk, és teszem fel, hetente egyszer találkoznánk. Mi állandóan együtt vagyunk, amióta te és Sean beköltöztetek ide, jóformán csak aludni váltunk el egymástól. – Elmosolyodott. – De olyan is volt, hogy azt is kihagytuk.

A lány végre megkönnyebbülten elmosolyodott. – Igaz. – Felsóhajtott. – De ugye nem láttál semmi mást, ami zavarba hozhatna?

Rákacsintott. – Láttam néhány nagyon izgalmas, velem kapcsolatos fantáziaképet.

– Persze, azokat is muszáj volt megtalálnod – mondta szárazon a lány.

– Nem szeretnél közülük néhányat részletesebben is kifejteni? Nem, nem is kifejteni, hanem megvalósítani. Miénk az egész nap.

Krysta felhúzta a szemöldökét. – Tényleg?

– Hacsak nem állsz rá készen, hogy...

– Készen állok. – Megrázta a fejét. – Várjunk csak! Megint összezavartál. Átváltoztatsz?

– Meg fogom kérdezni Sethet, és ha a beleegyezését adja...

Krysta izgatottan előredőlt.

– ... akkor igen, átváltoztatlak.

A lány elvigyorodott, átkarolta a nyakát, hetyke kis mellei odanyomódtak a mellkasához. – Köszönöm!

Átölelte, és végigsimított imádott, puha, finom bőrén. – Van itt még valami...

– A szarba! – A lány visszahúzódott, hogy a szemébe nézhessen. – Mi?

– A fiatal Halhatatlanok mindig gyengébbek, mint az idősebbek.

– Ezt már Sean is mondta.

– De Sarah nem. Csak néhány évvel ezelőtt változott át, gyengébbnek kellene lennie nálam. Mégis pontosan olyan erős, mint Roland, a férje, aki átváltoztatta.

– Ő nem közel ezer éves?

– Igen, majdnem annyi. De azt nem tudjuk miért adta át az erejét, azért-e, mert ilyen idős, vagy azért, mert gyógyító. Talán meg kellene fontolnod, hogy Roland változtasson át.

Krysta felháborodott grimaszt vágott. – Inkább te csináld.

– Nem fogsz hozzá semmilyen módon sem kapcsolódni utána, ha ettől félsz – nyugtatta meg.

– Pfujj! Erre nem is gondoltam.

– Erősebb lennél nálam is – mondta Étienne, de közben már azon járt az esze, hogyan vehetné rá erre Rolandot.

– Ha te változtatsz át, akkor olyan erős leszek, mint te, vagy gyengébb nálad?

– Nem tudom. Ha a Halhatatlan kora a befolyásoló tényező, akkor olyan erővel rendelkezel majd, mint én. Talán egy kicsivel kevesebbel.

– Az nekem nagyon is megfelel.

– Ne hamarkodd el, Krysta. A nagyobb erő hatalmas előny. Minél erősebb vagy, annál magabiztosabb a fölényed a vámpírok és a zsoldosok elleni karcban. Gyorsabb leszel. Gyorsabban is gyógyulsz. Jobban tolerálod a napfényt.

– Azt akarom, hogy te változtass át.

Megfogta a kezét. – Csak gondold át.

– Felesleges. Ha egy hónapig agyalnék rajta, akkor is erre a végeredményre jutnék. Ha Seth azt mondja, hogy átváltozhatok, azt akarom, hogy te légy az, aki megteszi – ragaszkodott a döntéséhez a lány.

És az volt az igazság, hogy Étienne is ezt akarta. Viszont azt is, hogy Krysta a lehető legnagyobb biztonságban legyen. – Rendben. De azért gondold át. Amikor legelőször találkoztunk, és még utána is, amikor segítségedre siettem, mindig nyakig bajban voltál. És... – felemelte a kezét, amikor Krysta tiltakozni akart – de, igenis nyakig bajban voltál. És azzal is tisztában voltál, hogy akkora létszámú vámpírcsoportok megöltek volna, ha nem lépek be a harcba, hogy a segítségedre legyek.

A lány összevonta a szemöldökét. – Tudtam. De ezt kellemetlen bevallani.

– Nos, ha Roland változtat át, az erőviszonyaink az ellenkezőjére fordulnak. Lehet, hogy te jöhetnél a megmentésemre, ha a dolgok eldurvulnának, mert erősebbé válnál nálam.

Krysta félrebillentette a fejét. – Oké. Nem fogok hazudni. Ez nagyon jól hangzik.

– Akkor megfontolod?

Felsóhajtott. – Azt hiszem.

– Nehogy azt gondold, hogy nem akarlak én magam átváltoztatni. Mert nagyon szeretném. De ennél sokkal fontosabb a biztonságod, szó sem lehet arról, hogy az önző vágyaim ezt csorbítsák.

– Oké. – Még mindig csalódottnak tűnt.

Félresimította a haját az arcából. – Miért akarod annyira, hogy én változtassalak át?

– Sean elmondta hogyan történik, és... – megszorította a kezét – ha valaki más vére kell, hogy a testembe kerüljön, azt akarom, hogy az a tied legyen.

Viszonozta a kézszorítást, férfiassága megkeményedett. – Furának találnád, ha azt mondanám, hogy ezzel most felizgattál?

Krysta elmosolyodott. – Egy kicsit, de egyáltalán nem bánom.

Vigyorogva magához ölelte, és visszadőlt vele a matracra.

A lány nevetett, a haja selyemfüggönyként ömlött rájuk, elzárta kettejüket a világ többi részétől.

– Te vagy a legcsodálatosabb nő, akivel valaha is találkoztam – mormolta a fülébe.

– Ezt elég nehéz elhinni. Kétszáz éve élsz.

Étienne nem csak azért mondta ezt, hogy hízelegjen neki. Úgy tűnt, Krysta egyáltalán nem látja, mennyire egyedülálló, milyen különleges.

– Pedig igaz – bizonygatta –, néha attól félek, hogy ez csak egy csodálatos álom, amiből hamarosan felébredek.

A lány megcsókolta az állát. – Ha az, én egyáltalán nem akarok felébredni.

Magához szorította. – Olyan sokáig voltam magányos, Krysta – vallotta be.

– Én is – jött a halk válasz.

– Kétszáz évet vártam rád.

– Remélem, meg tudok majd felelni az elvárásaidnak – mormolta a lány összevont szemöldökkel.

Étienne megrázta a fejét. – Már rég magad mögött hagytad az évszázadok alatt megfogalmazott összes fantáziámat és várakozásomat.

Elmosolyodott. – Akkor nincsenek túl nagy igényeid, ugye? Csak egy cingár lányt akarsz, aki időnként veszélybe sodorja a te és a saját életét is?

– Ez engem szórakoztat. Az, hogy veszélyeztetsz, éberen tartja a figyelmem. Azt meg végképp nem értem, mi bajod van a testeddel. Nekem az vele az egyetlen problémám, hogy túl sokszor van rajta ruha.

Krysta nevetve grimaszolt. – A középiskolában végig gúnyoltak, én voltam a lapos mellű, és négy évig figyelhettem, hogy a vőlegényemen kívül minden hímnemű a közelemben a hatalmas mellű lányok után csorgatja a nyálát. Nehezen szerezhettem volna önbizalmat. – Hirtelen izgalom ragyogott fel az arcán. – Hé! Várjunk csak! Amikor átváltozom, én is olyan szép leszek majd, mint Sarah, Lisette, Melanie és Jenna?

– Te máris szép vagy – mondta Étienne. Ő gyönyörűnek találta minden porcikáját.

Krysta ajkai lebiggyedtek. – Nem fog megváltozni a megjelenésem?

– Nem. Ha idősebb lennél, mindössze annyi történne, hogy a vírus helyreállítaná az idő okozta károkat a testedben, és újra fiatallá tenne.

Elmosolyodott. – Jenna izgatott volt, mutatta, hogy újra barna haja nő az ősz helyett.

Ő is elmosolyodott. – Igen, nagyon élvezi.

– De az alakom nem változik meg?

Étienne megcsóválta a fejét. – Ha túlságosan sovány lennél, a vírus újjáépítené az izomzatodat, míg vissza nem nyernéd az egészséges testtömeged. Ha túlsúlyos lennél, akkor villámgyorsan elégetné a szervezetedben eltárolt plusz zsírt...

– Hadd találgassak. És helyreállítaná a károkat.

– Igen. Beállna az ideális testsúlyod. De mivel sem sovány, sem túl kövér nem vagy, nem hiszem, hogy látható változás történne.

– Akkor... nem lesznek nagyobb cicik?

– Nem lesznek nagyobb cicik. Nem mintha szükséged lenne rájuk.

Krysta grimaszolt. – Jó lenne olyan valódi homokóra testalkat, amit nem azzal érek el, hogy merev és kényelmetlen fűzőket, melltartókat hordok.

– Nagyra értékelném, ha a közelemben nem is hordanál merev és kényelmetlen fűzőket és melltartókat – jegyezte meg.

– Nagyon könnyű eleget tenni a kívánságaidnak – mosolyodott el Krysta, majd-ide-oda billenve mocorogni kezdett fölötte, örömtüzeket lobbantva Étienne bőre alatt.

A hangja elmélyült. – Téged kívánlak, örökké.

A lány pillantása kacérrá vált. – Tudod, bár a többivel nem sok hencegnivalóm van, azt hiszem a szám egész formás. – Lehajtotta a fejét a mellkasára, megnyalogatta a mellbimbóját, majd erősen megszívta.

Étienne-ből kiszisszent a levegő, a pulzusa megugrott. – Az. És hozzá milyen ügyes is.

A lány szája átköltözött a másik mellbimbójára, és ott megismételte az egészet.

– Igazán tehetséges szájacska. – Mmmmm... – Folytasd.

Provokatív mosoly villant Krysta arcán. – Kétkedőnek tűnsz.

Étienne mindössze egy rekedt nyögéssel volt képes reagálni, amikor villámgyorsan lecsusszant a testén, szatén bőre végigsimított merevedésén, és megcsókolta a hasát.

– Egy kis bemutató meggyőzhetne? – kérdezte ártatlan hangon a lány, miközben belemártotta a nyelvét a köldökébe.

Étienne bólogatott. – Bemutatót. Igen. Kérlek.

Egy kábítóan lágy nevetéssel a farka töve köré fonta az ujjait, majd lassan végignyalta a hegyéig.

Étienne ismét felnyögött, belefúrta az ujjait a hajába, a vérében tűz lobbant, ahogy a nyelvét végigtáncoltatta rajta, majd bevonta meleg, nedves, nagyon-nagyon tehetséges szájába.

Krysta elégedetten felmordult meghallva a francia nyelvű litániát, ami Étienne szájából tört ki. A férfi gyönyörű volt, minden izma hullámzott, a fejét hátravetette, a teste megfeszült, az arcán öröm ragyogott. Ugyanaz az öröm, ami a lányon is átsöpört, ahogy Étienne a csúcspont felé közeledett. A férfi légzése egyre kapkodóbbá vált, miközben ő az ujjaival, a szájával, és a nyelvével kényeztette. Szinte még érezte is mélyen magában.

Étienne hirtelen elengedte a haját, és megragadta a karjait. Felemelte, maga alá gördítette, és egyetlen erőteljes mozdulattal beléhatolt.

Krysta felkiáltott, megragadta a fenekét, és igyekezett még mélyebbre magába vonni, miközben a férfi újra és újra visszahúzódott, majd előre döfött, minden érzékeny pontot tökéletes eltalálva.

– Ezt szereted? – mormolta a fülébe, és a mellére csúsztatta a kezét, hogy összecsippentse túlérzékennyé vált mellbimbóját.

Csak bólintani tudott, a beszédhez nem volt elegendő levegője. Igen.

– Akarsz még?

Újra bólintott. A pokolba is, igen!

Étienne visszahúzódott és felemelkedett a térdeire.

Krysta már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de ehelyett inkább felzihált, amikor a férfi átfordította, és négykézlábra emelte, hogy hátulról hatoljon belé.

Ó igen!

Halk nevetésébe ő is beleremegett, amikor Étienne rádőlt, és előbb a hajába fúrta az arcát, majd rátalált a nyakára, és míg egyik kezével a mellét cirógatta, másik forró tenyere lesiklott a hasán a csiklójához.

Eddig a pillanatig eszébe nem jutott volna, hogy úgy írja le magát, mint aki nagyon is hangos az ágyban. Most viszont az öröm hangjai minden egyes mozdulattól, minden lökéstől kitörtek belőle, ami összefüggő nyöszörgéssé vált, amikor az orgazmus elsöpörte. Megremegett, összeszorult a férfi körül.

Étienne ölelése majdnem fájdalmassá szorult körülötte, amikor ő is elérte a kielégülést.

Mindketten a lepedőre rogytak. De Krystának alig volt rá ideje, hogy megérezze a teljes súlyát, Étienne máris oldalra gördült róla, majd őt is maga felé fordította.

Beletelt néhány percbe, mire lecsillapodott a légzésük. A gyönyör utórezgései meg-megborzongatták Krystát. Nem is tudta, hogy ilyen erejű orgazmus is létezik.

– És azt még meg sem mutattam, hogy én mire vagyok képes a számmal – mormolta bele Étienne a nyakába.

Elmosolyodott. – Legközelebb.

 

 

 

Étienne némi idegességet érzett, amikor felhívta Sethet.

– Igen? – jelentkezett be vezetőjük a második csöngés után. A hangja mellett csatazaj is átszűrődött az éteren.

– Étienne. Elfoglalt vagy?

– Egy kicsit. Mi újság?

Étienne Krystára nézett, aki barázdált homlokkal, beharapott alsó ajakkal figyelte. – Beszélni szerettem volna veled valamiről.

– Ki vele.

Fájdalomkiáltás harsant a háttérben.

– Biztos vagy benne, hogy nem rosszkor hívtalak?

– Tartsd! Friedrich, haben Sie diese{15}?

– Ja.

– Ich werde bald wiederkommen.

Seth Étienne mellett jelent meg, a kezében véres katanával. Üdvözlőleg odabiccentett Krystának. – Mi van?

Étienne zsebre tette a telefonját. – Krysta szeretne átváltozni.

– Oké.

Étienne szótlanul várta, hogy folytassa.

A csend egyre nyúlt, Seth pedig várakozóan nézett rá.

– Ennyi? – kérdezte végül Étienne – Csak... oké?

– Igen. Van még valami?

Újabb csend.

Étienne zavartan összenézett Krystával, majd vissza Sethre. – Nem értem.

Seth szemöldöke felszaladt. – Mit nem értesz? Át akar változni, és én beleegyeztem.

– Ahha! Én csak... azt hittem, hogy ehhez egy kicsit több kell. Mondjuk bele akarsz olvasni a gondolataiba, vagy valami.

– Normál esetben valóban bele akarnék olvasni a gondolataiba, hogy tényleg ezt akarja-e, nem csak egy elhamarkodott döntést hozott, amikor nyomás alá került. De erről tudtam, hogy be fog következni.

– Mi?

Krysta lépett egyet előre. – Miről beszélsz?

– Néha elkapok pillanatokat a jövőből. Krysta Halhatatlanná válása is egy ilyen pillanat, ezért egy szál lelkiismeret furdalásom sincs, amiért seggfej módon ebbe az irányba sürgettem azzal, hogy folyamatosan emlékeztettem rá, hogy ő is felelősséggel tartozik a többiekért, attól függetlenül, hogy halandó.

Krysta összevonta a szemöldökét. – Már nagyon utálom ezt a szót.

Seth vállat vont. – De segített dönteni.

– Igen – mormolta a lány –, de attól még utálom.

Seth elvigyorodott. – Óóóó, már egészen úgy beszélsz, mint egy Halhatatlan.

Étienne felnevetett. – Mindannyian pattanás vagyunk a seggeden, mi?

– Csak néha. Most pedig ha megbocsátotok, vissza kell térnem Fridrickhez a csatába. – Meghajtotta magát a lány felé. – Üdvözöllek a családunkban, Krysta. Ha bármilyen kérdésed van az átváltozással kapcsolatban, hogy mi történik pontosan, mennyi ideig tart, biztos vagyok benne, hogy Dr. Lipton szíves-örömest válaszol rájuk.

– Köszönöm – felelte Krysta.

Étienne kezet nyújtott Sethnek. – Igen. Én is köszönöm.

Seth megrázta a kezét, megveregette a vállát, majd eltűnt.

Étienne pillantása találkozott Krystáéval. – Úgy tűnik, zöld utat kaptunk.

A lány bólintott. – Egyáltalán nem erre számítottam. Azt hittem, könyörögnünk kell majd, vagy valami ilyesmi.

– Seth egy hatalmas rejtély.

Krysta féloldalra biccentette a fejét. – Egészen biztos, hogy Halhatatlan?

– Igen. Miért?

– Más az aurája.

– Miben más?

A lány tekintete végigfutott rajta. – A te aurádban lila-fehér sávok kavarognak, de nem keverednek össze egymással.

– Tényleg? A vámpírok aurája másmilyen?

Krysta bólintott. – Az övék narancsszínű. Az embereké folyamatosan változik hangulat és egészségi állapot függvényében. A Halhatatlanok és a vámpírok aurája viszont nem.

– Sethé miben más?

– Nincs benne lila. Tiszta fehér. Szinte vakítóan fehér. Tulajdonképpen hihetetlenül gyönyörű.

Étienne homloka ráncba szaladt. – Minden Halhatatlan aurájában van lila, kivéve Sethét?

– Igen.

Eddig a pillanatig eszébe sem jutott volna ilyesmin töprengeni. Sethnek ajándékai voltak, mint nekik. Erős érzelmek hatására az ő szemei is izzani kezdtek, mint mindannyiuké. Vannak agyarai... vagy nem?

Most, hogy jobban belegondolt, nem is tudott visszaemlékezni, hogy valaha látta volna a legidősebb Halhatatlan agyarait. – David aurájában is van lila?

– Igen, bár csak nagyon keskeny sávokban. Előbb azt hittem, hogy ugyanolyan, mint a Sethé, de aztán megláttam a hajszálvékony csíkokat.

– Talán a korral függ össze a dolog.

– Azt hiszem, valóban ez lehet az oka – értett egyet a lány –, Roland aurájában is sokkal kevesebb a lila, mint a tiedben vagy Richartéban.

Étienne megnyugodott. – Akkor így lehet. És ha már Rolandot említettük, szeretnéd, hogy felhívjam?

– Igen – odament hozzá és az oldalához simult –, bár még mindig azt szeretném, hogy te csináld meg.

Lehajolt, és megcsókolta azt a csábító ajkat. – Én is.

A hívás egyenesen a hangpostára ment. – Roland, itt Étienne. Hívj fel, ha visszahallgatod. – Bontotta a hívást, és már épp eltette volna a telefont, de hirtelen mást gondolt. – Hadd tegyek egy próbát Sarah-val is. Ők ketten ritkán vannak külön egymástól. Talán Rolandon eluralkodott a szokásos antiszociális hangulata és nem akar beszélni senkivel. – Kikereste Sarah számát.

– Halló?

– Sarah?

– Igen?

– Szia! Itt Étienne.

– Szia! – hangzott a válasz nem túl nagy lelkesedéssel – Hogy vagy?

– Jól. Rolandot próbáltam elérni. Ott van?

– Ööö... nincs. Épp... – egészen lehalkította a hangját – ... épp téged kerül.

– Hallottalak! – kiáltott fel Roland a háttérben.

– A fenébe!

Étienne összeráncolta a homlokát. – Miért kerül engem?

– Azt hiszi, hogy meg akarod kérni, hogy változtassa át Krystát.

– Tényleg meg akarom kérni, hogy változtassa át Krystát.

Roland lenyúlhatta a neje mobilját, mert az ő hangja szólalt meg a készülékben. – Az nem fog megtörténni.

Megszakadt a vonal.

Étienne káromkodott, és újra tárcsázott.

– Halló? – szólt bele Sarah tettetett ártatlansággal, mintha fogalma sem lenne róla, ki lehet a hívó.

– Add oda neki – mondta Étienne.

Roland egészen penetráns módon káromkodott a háttérben.

– Én... nem hiszem, hogy meg szeretném ismételni, amit mondott – válaszolt Sarah.

– Én is hallottam, semmi szükség rá – mondta neki Étienne. – Nézd, tudom, hogy antiszociális, de...

– Nem csak erről van szó – mondta ismét lehalkított hangon Sarah.

– Hanem miről?

– Rájött, hogy...

– Mire jött rá? – nógatta Étienne.

A nő felsóhajtott. – Rájött, hogy a srácok a theimmortalguardians.com honlapon Transformernek nevezik. Tudod, mint azokat a robotokat.

Roland újabb változatos jelzőket kiabált a háttérben. – Velem senki sem fog tiszteletlenül bánni!

– Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt nem sértésnek szánták. – Étienne próbált meggyőző lenni. Holott az igazság az volt, hogy Roland nem volt épp nagy kedvenc a Halhatatlanok között, mert... nos, volt egy személyisége és ott volt az a tény is, hogy minden hozzá kiutalt Szekundást addig terrorizált, míg elüldözte őket. Így a honlapon terjedő pletykák valószínűleg valóban nem voltak hízelgőek rá nézve.

– De igen, annak szánták – mondott ellent Sarah –, és én pontosan olyan dühös vagyok, mint ő. Tapsot érdemelne, amiért ennyiünknek segített átváltozni, beleértve ebbe engem is, nem pedig azt, hogy azok a srácok a neten ilyen bunkó faszként viselkedjenek vele.

Étienne szemöldöke felszaladt, amikor meghallotta a háttérben Rolandot nevetni.

– Mi van? – csattant fel Sarah. – Én nem káromkodhatok? Tisztára felidegesített ez a szarság!

– Megértem – mondta Étienne, és már azon töprengett, hogyan befolyásolhatná Roland elméjét –, de azt nem hiszem, hogy ezt a haragot Krystán kellene kitölteni...

– Nem csinálom meg – mondta Roland –, három volt a limitem.

– De...

Zörgés hallatszott be a készülékbe.

– Roland! – csattant fel Sarah figyelmeztetése, a hangja eltávolodott – Ne merészeld összetörni a...

A vonal elnémult.

Étienne a farzsebébe dugta a telefonját. – Roland nem lelkesedik az ötletért.

Krysta hátralépett, elmosolyodott és vállat vont. – Akkor mégiscsak te leszel az. Nagyszerű.

– Adj még egy esélyt, hogy meggyőzzem. Legtöbbször Davidnél töltik az időt, amikor nem vadásznak. Később majd elnézhetünk oda, hogy meglássuk, meg tudom-e változtatni a döntését.

– Rendben, de nem hiszem, hogy szerencsével jársz. Mindenki azt mondja, akivel csak beszéltem, hogy Roland olyan makacs, mint egy öszvér.

– És igazuk is van. De talán ott lesz Seth és David is, hogy segítsenek rábeszélni.

– Ha egyáltalán ők is úgy gondolják, hogy ő csinálja.

– Lehet, hogy vennem kellene Sarah-nak egy új telefont békeajándékképpen – tűnődött Étienne.

– Mert mi történt a mostani telefonjával?

– Majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy Roland összetörte.

– Ó! Hát... sok szerencsét a meggyőzéséhez.

 

 

 

– Gyerünk már, Roland! – nógatta Étienne – Tedd meg az én kedvemért!

Roland a David ebédlőjét a konyhától elválasztó pultnak dőlt, és összefonta maga előtt a karjait. – Miért is kellene megtennem a te kedvedért?

Richart, Jenna, Lisette, Tracy, Sheldon és Cam patkó alakban álltak körülöttük. Ethan, Edward, Yuri, Stanislov és négyük szekundánsai pedig mögöttük, a válluk fölött átnézve követték a beszélgetést.

Étienne káromkodott magában. – Akkor csináld Krysta kedvéért.

– És az ő kedvéért miért kellene?

Egyre fogyó türelemmel Jenna felé intett. – Őt is átváltoztattad Richart kedvéért.

– Jennát azért változtattam át, mert az én leszármazottam.

Cam végignézett Jennán és Richarton. – Akkor ezért hív Richart nagyapónak?

Roland gyilkos pillantást vetett Richartra.

– Honnan tudod, hogy Krysta nem a leszármazottad? – kérdezte Étienne. Ez ugyan egészen valószínűtlen volt, de...

– Onnan, hogy nyomon követem őket – felelte Roland.

Sarah őrangyalként állt a férje oldalán, és rosszallóan nézett a többiekre. – Látjátok? Mindig mondtam, mekkora szíve van. Folyamatosan vigyáz rájuk.

– A nyomon követés nem teljesen ugyanaz, mint vigyázni rájuk – mormolta Roland.

Sarah oldalba lökte. – Ne szólj bele drágám. Épp téged próbállak megvédeni.

Roland rámosolygott.

– Roland – tért vissza az eredeti témához Étienne –, meg kell értened az álláspontomat. Szeretném, ha Krysta olyan erős lenne, amennyire ez csak lehetséges, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyen.

– Halhatatlan Őrző vagyok – felelte Roland rezzenetlenül –, vámpírokra vadászok, és megsemmisítem őket. Nem pedig Transformer.

Halk kuncogás hallatszott innen-onnan.

Étienne felmorrant idegességében, és beletúrt a hajába.

Marcus végignézett a körülöttük csoportosuló Halhatatlanokon, megcsóválta a fejét és elmosolyodott. – Én megmondtam, hogy ne szórakozzatok vele. Mert mi van, ha ti lesztek szerelmesek következőleg egy Tehetséges halandóba? Nem akarnátok ugyanazt, mint most Étienne, hogy ő változtassa át, hogy erősebbé váljon, nagyobb biztonságban legyen? Szórakozásból mindannyian jól kibasztatok magatokkal.

Ettől mindannyian elkomorodtak. Mivel mostanság olyan sok Halhatatlan találta meg a szerelmet, egyikük sem lehetett benne biztos, hogy nem ő a következő.

– Majd én megcsinálom – mondta Sarah.

Roland felkapta a fejét. – Mi?

Sarah vállat vont. – Majd én átváltoztatom. Pontosan ugyanolyan erős és gyors vagyok, mint te.

– Marhajó! – kiáltott fel Sheldon, magára vonva mindenki figyelmét. – Csaj csajjal akció!

Cam tarkón csapta.

Étienne a szemét forgatta, majd visszafordult Sarah-hoz. – Köszönöm az ajánlatodat, de te nem vagy gyógyító.

– Ó! Valóban. Csak az erős és gyorsaság részt gondoltam végig, arról megfeledkeztem, hogy talán azért van így, mert Roland egy erőteljes gyógyító.

Seth és David lépett ki a konyhából a kezükben hatalmas sült csirkés tálakkal, amik isteni illatokkal töltötték meg az ebédlőt.

Étienne feladta, hogy megpróbálja meggyőzni Rolandot, és Sethez fordult. – Nem változtatnád át te?

– Nem – tette le a tálakat a hatalmas ebédlőasztalra vezetőjük, hogy aztán szembeforduljon velük. – És David sem.

David is lepakolt, és bólintott.

– Miért?

– Mi erősebbek vagyunk, mint ti valamennyien – emlékeztette Seth. – És nem tudjuk pontosan mik a befolyásoló tényezők, a kor, vagy az erőteljes gyógyító képesség miatt lesznek erősebbek azok a Halhatatlanok, akiket Roland változtat át. Azonban mivel ezekkel én is és David is rendelkezünk, Krysta pontosan ugyanolyan erős lenne az átváltozása után, mint mi.

Sarah szemöldöke felívelt. – És? Mi ebben a rossz?

Jenna karba fonta maga előtt a kezét, felemelte az állát és bólintott, jelezve, hogy egyetért a kérdéssel.

– Bele se kezdj – emelte fel a kezét Seth –, ez nem valami nőgyűlölő dolog. Egyetlen Halhatatlan férfit sem ismerek, aki nem az erős nőkhöz vonzódna.

– Te magad is? – kérdezte Sarah.

– Természetesen.

– Hallottátok ezt, hölgyeim? – villant fel spekulatívan Sarah szeme. – Találnunk kell Sethnek egy nagyon erős nőt.

A többi nő nyíltan felnevetett, vevők voltak az ötletre.

– A magas, vagy az alacsony nőket kedveled?

– A karcsúakat, vagy a teltebbeket?

– Ő is Tehetséges lesz, így őt is át kell majd változtatni.

– Vagy máris Halhatatlan. Vannak más női Halhatatlanok is, nem?

– Egészen biztosan vannak.

– Hé! Lefogadom, hogy Chris meg tudná szerezni nekünk a névsorukat.

– Vagy talán körkérdést küldhetnénk szét a honlapon. Van személyes rész az adatlapon? Talán csinálhatnánk neki egy regisztrációt, és meghirdethetnénk a társkeresést.

Seth mintha egy kissé elzöldült volna, és a férjekhez fordult. – Ööö... nem segítenétek egy kicsit?

Azok széttárták a karjaikat egy „mit tehetnénk?” gesztussal.

– Különben is – sietett félbeszakítani a tervezgetést Seth –, egy ennyire fiatal Halhatatlan nem rohangálhat akkora hatalommal, mint amit mi kezelünk. Tudom, hogy látszólag ez nagyon egyszerűnek tűnik, de Davidnek és nekem több ezer évünk volt rá, hogy megtanuljuk használni.

Étienne felsóhajtott. Ennyit arról, hogy Krysta olyan erős legyen, amennyire csak lehetséges. Találkozott a tekintete a lányéval, figyelte, hogy szép szemeiben az izgatott várakozást felváltotta-e a csalódás.

– Úgy néz ki, mégiscsak te leszel az – lépett oda hozzá a lány vigyorogva, és boldogan tapsikolt párat –, pazar!

Felnevetett, és megcsóválta a fejét. – Csak mondd a helyet és az időt.

– Tulajdonképpen – szólt közbe David –, a legjobb lenne itt megcsinálni, ahol én is a rendelkezésetekre állhatok.

Sarah rábólintott. – Nekem is sokat segített az átváltozásomkor. Bár túl sok mindenre nem emlékszem azon túl, hogy Roland egy kádnyi jégkocka közé ült be velem, de láttam, hogy David többször is fölém hajolt, és olyankor mindig jobb volt egy kicsit.

Krysta az ajkába harapott. – Ennyire szörnyű az átváltozás?

Sarah odasétált melléje. – Majd mesélek neked róla vacsora után.

– Köszönöm.

Nyílt a bejárati ajtó, megérkezett Melanie, Bastien és Sean.

Étienne megfogta a Krysta kezét. – Tényleg nem vagy csalódott?

Megrázta a fejét, és megszorította a kezét. – Tudod, miért akartam, hogy te legyél az.

Tudta. Viszont a visszaemlékezéstől is felállt a farka, így sietve az asztalhoz kísérte Krystát, ahová mindenki más is odagyűlt, hogy kiélvezhessék a vacsorát, aminek elkészítésére David és Seth csodálatos módon időt tudott szakítani.