LEGSZENTEBB ŐFELSÉGÉNEK, A TERRA ISTENCSÁSZÁRÁNAK PARANCSÁRA.

AD ACTA INKVIZÍCIÓS ÜGYIRAT, HOZZÁFÉRÉS CSAK JOGOSULT SZEMÉLY SZÁMÁRA.

IKTATÁSI SZÁM: 442: 41F: JL3: Kbu.

Belépési kód>....................

Megerősítve.

Köszönjük, Inkvizílor! Belépés engedélyezve.

TITKOSÍTÁSI SZINT: PRIMER.

HOZZÁFÉRÉSI SZINT: OBSZIDIÁN.

TITKOSÍTÁS: CRYPTOX V 2.6

DÁTUM: M41. 337.

FORRÁS: JAVES THYSSER INKVIZÍTOR, ORDO XENOS.

TÁRGY: SÜRGŐS FIGYELMET IGÉNYLŐ ÜGY.

CÍMZETT: SCARUS MAIOR, SCARUS–SZEKTOR, AZ INKVIZÍCIÓ FŐTANÁCSÁNAK HIVATALA, PHLEBAS ALESSANDRO RORKEN FŐINKVIZÍTOR SAJÁT KEZÉBE.

Üdvözlégy, nagy uram!

Az Istencsászár, ki örökkön–örökké virraszt fölöttünk, és a Terra Nagyurainak nevében ajánlom Tekegyelmességed szíves figyelmébe magam, s reményeim szerint nyíltan és őszintén szólhatok egy szerfölött kényes ügyről.

Elöljáróban leszögezném, hogy a feladatomat, mellyel az Inkvizíció bízott meg, s mely a Vogel Passionatára szólított, sikerrel teljesítettem. Néhány napon belül a részletes jelentésemet is benyújtom, s bízom benne, hogy Tekegyelmességed megelégedésére szolgál majd. Büszkén jelenthetem, hogy a bizzaróknak nevezett csoport tagjainak gonosz befolyása már nem mételyezi a Vogel Passionata bolyvárosait, s ennek az obszcén, xenofil szektának minden vezetője máglyán végezte. Önjelölt messiásukkal, Gaethon Richterrel saját kezűleg végeztem.

Feladatom teljesítése közben azonban történt valami, ami miatt Tekegyelmességedet ezen levéllel zavarni bátorkodom, s mely ügyben útmutatást remélek.

Richter nem adta olcsón az életét, s az összecsapás utolsó stációjában, miközben az embereim sarokba szorították a központi boly alatt, egy félelmetes hatalmú lényt szólított magához, hogy legyen a segítségére.

Ez a kreatúra végzett tizenkilenc birodalmi gárdistával, Bluchas inkvizítorral, Faruline és Seetmol kínvallatókkal, és a pilótámmal, Ellen Ossel kapitánnyal. És végzett volna velem is, ha nem történik valami nagyon furcsa dolog.

A lény szentségtelen teremtmény volt, ember képére formált, de belső fénnyel izzott. A hangja lágy volt, de az érintése maga a tűz. Úgy hiszem, egy nagy hatalmú démon e világi hordozóteste volt, vad és kegyetlen. A jelentésemben részletesen kitérek majd mindazokra a torz és perverz dolgokra, amiket a lény Seetmol és Ossel kínvallatókkal művelt, mielőtt elpusztította volna őket. Itt most igyekszem csupán az alapvető tényekre szorítkozni.

Miután megölte Bluchas inkvizítort, engem is sarokba szorított, miközben az önjelölt messiás belső szentélye felé igyekeztem. A fegyvereim hatástalannak bizonyultak vele szemben, s a lény a képembe nevetett, majd lehajított a lépcsőn.

Négykézláb kúszva próbáltam megkeresni a fegyverem, amikor rám rontott, és tudtam, hogy végem. Legnagyobb meglepetésemre azonban, ezt látva beszélni kezdett.

– Ne aggódj, Gregor! – mondta. – Túl értékes vagy, semhogy elpusztítsalak. Csak egy apró sebet ejtek rajtad, hogy hihetőnek tűnjön a dolog.

Leszakította a légzőmaszkom, s a karmai felsértették a nyakam és a mellkasom. Az orvosok biztosítottak róla, hogy a sebek idővel meggyógyulnak majd, bár nem sokon múlt, hogy nem okozták a vesztem.

Ahogy a maszk lekerült rólam, a lény először látta az én arcom, majd rettentő düh sötétítette el az övét. Azt mondta –már megbocsáss, nagyuram, de ez az igazság:

– Te nem Eisenhorn vagy! Becsaptak!

Azt hiszem, ha az Aurora Rendház űrgárdistái nem érnek oda időben, ott nyomban végez velem. Bár az astartesek félelmetes erővel bírnak, ez a lény százszor erősebb volt bármelyiküknél. Máig sem értem hát, mi késztette menekülésre.

Később, néhány pillanattal a kivégzése előtt, Gaethon Richter térden állva könyörgött „Cherubaelnek”, hogy térjen vissza. Azt jajongta, nem érti, miért hagyta el őt „Cherubael”.

Úgy vélem, a démon által megszállt testről beszélt.

Biztosra veszem, Tekegyelmességed érti a dilemmámat. Az, hogy a lény összetévesztett egy hitsorsosunkkal – rendünk egyik oszlopos tagjával, ha bátorkodhatok hozzáfűzni a személyes véleményem –, s emiatt megkímélte az életem, szerfölött zavarba ejtett.

Gregor Eisenhorn inkvizítor rendünk nagyra becsült tagja. Erős jellemű ember, aki számos alkalommal bizonyított már, s akire mind úgy tekinthettünk, mint az inkvizítori erények megtestesítőjére. Mégis – a fent említett körülmények miatt – akaratlanul is felmerül az emberben a kétely, hogy esetleg...

Úgy érzem, nem lenne ildomos szavakba öntenem a félelmeimet, amik aligha többek spekulációnál. Ugyanakkor úgy véltem, Tekegyelmességednek mindenképp tudnia kell ezekről a dolgokról, méghozzá mihamarabb. Hiszem, hogy az Ordo Malleusnak is tudomást kell szereznie ezen eseményekről, még ha csupán elővigyázatosságból is.

Imádkozom, hogy mindezek következmény nélkül merülhessenek feledésbe, de, ahogy Tekegyelmességed is tanította, jobb bizonyosnak lennünk.

Ezzel zárom soraimat, s egyben e levelet is, a 41. évezred 337. esztendejének 276. napján.

A Császár vigyázzon mindannyiunkra!

Alázatos szolgád

Thysser

[Üzenet vége.]