Hatodik fejezet
Dhyana-yoga
1. vers
A Magasztos Úr szólt:
Aki kötelessége szerint cselekszik, ám nem vonzódik munkája
gyümölcseihez, az a lemondott élet rendjében él. Ő az igazi
misztikus, nem a tüzet nem gyújtó és munkáját nem végző.
2. vers
Amit lemondásnak nevezünk, az nem más, mint
yoga -
összekapcsolódás a Legfelsőbbel; ugyanis senki sem lehet
yogi addig, míg meg nem válik az érzékek kielégítésének
vágyától.
3. vers
Aki még csak kezdő a nyolcfokú yoga
gyakorlásában, annak a
munkát ajánlják; a yogát már elért személynek pedig az
összes anyagi tettről való lemondást.
4. vers
Akkor éri el a yogát valaki, amikor az összes
anyagi
kívánságát feladván sem érzékei kielégítésére nem törekszik,
sem pedig gyümölcsöző cselekedetekkel nem foglalkozik.
5. vers
Az embernek emelkednie kell elméje
segítségével, nem pedig
degradálódnia. Az elme barátja, vagy ellensége is lehet a
leigázott léleknek.
6. vers
A legyőzött elme a legjobb baráttá, a nem
fegyelmezett pedig
a legnagyobb ellenséggé válik.
7. vers
Aki legyőzte elméjét, az nemcsak nyugalomhoz
jutott, de
elérte már a Felsőlelket is. Az ilyen ember számára a
boldogság vagy szenvedés, hideg vagy meleg, tisztelet vagy
gyalázat mind egyforma.
8. vers
Csak akkor szilárd valaki az
önmegvalósításban, és csak
akkor hívják yoginak, ha teljesen elégedett elért tudásával
és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában
van és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő,
kristály vagy arany.
9. vers
Aki a baráttal, az ellenséggel, a becsületes
jóakaróval, a
gyűlölttel, a féltékennyel, a jámborral, a bűnössel, a
közvetítővel és a pártatlannal is, tehát mindenkivel
egyenlően bánik - az még fejlettebb.
10. vers
A transzcendentalistának mindig arra kell
törekednie, hogy
elméjét a Legfelsőbb Lélekre rögzítse. Egyedül, elvont
helyen kell élnie, mindig figyelmesen szabályozva elméjét.
Meg kell szabadulnia minden vágytól és birtoklásérzettől.
11-12. vers
A yoga gyakorlásához szükséges, hogy az ember
szent és
elvont környezetet keressen magának. Terítsen kusa-szénát a
földre, amit előbb őzbőrrel, majd ruhadarabbal fedjen le. Az
ülés ne legyen sem túl magas, sem túl alacsony. Ezután a
yogi vegyen fel egy stabil, mozdulatlan ülőhelyzetet, s
gyakorolja a yogát elméje, valamint érzékei szabályozásával
- tisztítva szívét, s egy pontra rögzítve elméjét.
13-14. vers
Testét, nyakát, és fejét egyenes vonalban
tartsa, szemét
orrhegyére szögezze rendületlenül! Ily módon - nyugodt és
szabályozott elmével, félelemtől felszabadultan, a nemi
élettől teljesen mentesen - szívében Rajtam meditáljon, s
Engem tegyen élete végső céljának!
15. vers
A testét, tetteit és elméjét ily módon
szabályozó, az anyagi
létet megszüntető misztikus transzcendentalista Isten
birodalmát [Krsna hajlékát] éri el.
16. vers
Óh, Arjuna, az nem lehet yogi, aki túl sokat
vagy túl
keveset eszik, vagy alszik.
17. vers
Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és
pihenése, az
minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a yoga gyakorlása
által.
18. vers
Úgy mondják, ha a yogi elméje a
Transzcendensben gyökerezik,
s képes azt a gyakorlatok által fegyelmezni, akkor elérte a
yoga célját.
19. vers
Ahogyan szélcsendes helyen sem lobog a
gyertyaláng, úgy az
elméjét szabályozó yogi is mindig rendületlen marad a
Transzcendensen való meditálásában.
20-23. vers
A tökéletesség szintjét samadhinak, vagy
transznak hívják.
Ilyenkor a yoga gyakorlása által az ember elméje minden
anyagi szellemi tevékenységtől mentes. Jellemzője, hogy a
yogi ebben az állapotban tiszta elméje segítségével
megláthatja önvalóját, s örömet, élvezetet tud meríteni
abból. Ezen az örömteli síkon az ember kötetlen, lelki
boldogságban él, s transzcendentális érzékszerveivel élvezni
tudja azt. E szilárd helyzetben az igazságtól sohasem tér
el, s érzi: ennél nagyobb nyereségre soha nem tehet szert.
Ezt a fokot elérve kiegyensúlyozott és rendületlen még a
legnagyobb nehézségek közepette is. Ez a valódi szabadság,
mely felold az anyagi kapcsolatok okozta szenvedések alól.
24. vers
Az embernek törhetetlen elszántsággal és
hittel kell
gyakorolnia a yogát. Kivétel nélkül meg kell válnia a hamis
egóból eredő összes anyagi vágytól, s elméje által minden
oldalról, egytől egyig szabályoznia kell érzékeit.
25. vers
Az ember teljes meggyőződéssel, lépésről
lépésre, értelme
segítségével szilárduljon meg a transzban, vagyis elméjét
egyedül a Legfelsőbb Lélekre rögzítse, és semmi másra ne
gondoljon.
26. vers
Az embernek határozottan vissza kell térítenie
elméjét az
önvaló felügyelete alá, csapongó és határozatlan természete
miatt bármikor és bárhová is vándoroljon az.
27. vers
Az a yogi, akinek elméje Rajtam nyugszik,
biztosan eléri a
legmagasabbrendű boldogságot. A Brahmannal való azonosulása
által felszabadult, elméje békéssé vált, szenvedélye
lecsendesült, s megszabadult a bűntől.
28. vers
A lelki megvalósításban, az önvalóban
szilárdan horgonyzó,
az anyagi szennyeződéstől megtisztult yogi a Legfelsőbb
Tudattal állandó kapcsolatba kerülve eléri a boldogság
legmagasabb fokát.
29. vers
Az igazi yogi minden élőlényben Engem, s
minden lényt Bennem
lát. Valóban, az igazi énjét megvalósított yogi Engem lát
mindenhol.
30. vers
Aki mindenhol Engem, és mindent Bennem lát,
számára Én
sohasem veszek el, s ő sem vész el számomra soha.
31. vers
Az a yogi, aki tudja, hogy Én egy és ugyanaz
vagyok, mint a
minden élőlényben lakozó Felsőlélek, imád Engem, és mindig,
minden körülmények között Velem marad.
32. vers
Óh, Arjuna, az a tökéletes yogi, aki minden
boldog vagy
boldogtalan élőlényben magából kiindulva látja a
hasonlóságot.
33. vers
Arjuna szólt:
Óh, Madhusudana, számomra úgy tűnik, hogy az Általad
ismertetett yoga nem praktikus, sőt elviselhetetlen, mert az
elme nyugtalan és ingatag.
34. vers
Óh, Krsna, én úgy látom, hogy könnyebb
megállítani a szelet,
mint szabályozni az elmét - nyugtalansága,
fegyelmezetlensége, csökönyössége és hihetetlen ereje miatt.
35. vers
A Magasztos Úr szólt:
Óh, Kunti erős karú fia, a nyugtalan elmét legyűrni nagyon
nehéz, ez kétségtelen, de az állandó gyakorlás és
elkülönülés célhoz vezet.
36. vers
Az önmegvalósítás nehéz feladat annak, kinek
elméje
zabolátlan. De a szabályozott elméjű, a helyes eszközzel
törekvő számára biztosított a siker. Ez az Én véleményem.
37. vers
Arjuna kérdezett:
Mi a sorsa az olyan embernek, akinek hite ugyan van, de nem
kitartó, s bár az önmegvalósítás folyamatába belefog,
túlságosan világias elméje miatt később letér az útról,
tehát a misztika tökéletességét nem éri el?
38. vers
Óh, erőskarú Krsna, vajon a Transzcendencia
útjáról letért
ember nem fog-e a széltől szétkergetett felhőhöz hasonlóan
elveszni?
39. vers
Óh, Krsna, ez az én kétségem. Kérlek, segíts
ezt teljesen
szétoszlatni, mert Rajtad kívül erre senki sem képes!
40. vers
A Magasztos Úr így válaszolt:
Óh, Prtha fia, a jámbor cselekedeteket végző
transzcendentalistát nem éri elmúlás sem ebben, sem a lelki
világban. A jótevőt sohasem győzi le a gonosz.
41. vers
A sikertelen yogi sok-sok évig fogja a jámbor
élőlények
bolygóin élvezni az életet, majd gazdag, arisztokratikus
vagy becsületes emberek családjában fog újraszületni.
42. vers
Az is lehet, hogy nagytudású yogi családjába
születik, ami
ebben a világban bizony nem kis dolog.
43. vers
Óh, Kuru fia, az ilyen szerencsés születés
után a yogi ismét
ráébred előző életének isteni tudatára, és a teljes siker
érdekében megpróbál további előrelépést tenni.
44. vers
Előző élete isteni tudata folytán
automatikusan vonzódni fog
a yoga elveihez, anélkül, hogy kutatna utánuk. Az ilyen,
tudásra vágyó, yogára törekvő transzcendentalista felette
áll az Írások rituális elveinek.
45. vers
Amikor a yogi komoly eltökéltséggel hozzáfog,
hogy még
jobban előrehaladjon, akkor a sok-sok életen át tartó
gyakorlat után megtisztul minden szennytől, és végül eléri a
legfelsőbb célt.
46. vers
A yogi jobb az aszkétánál, az empirikus
filozófusnál és a
munkája gyümölcseiért dolgozónál is. Óh, Arjuna, ezért légy
yogi minden körülmény között!
47. vers
Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, s Engem
imád
transzcendentális szerető szolgálatában, az a
legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s az összes yogi
közül ő a legkiválóbb.