Negyedik fejezet

Transzcendentális tudás

1. vers

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek,
Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu
pedig Iksvakut oktatta erről.

2. vers

Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb
tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül
jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e
lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.

3. vers

A Legfelsőbbel való kapcsolat ugyanazon ősi tudományát
mondom el ma neked, s mert az Én bhaktám és barátom vagy,
megértheted e tudomány transzcendentális rejtélyét.

4. vers

Arjuna így kérdezett:
Hiszen Te jóval a napisten, Vivasvan után születtél. Hogyan
értsem hát, hogy a kezdetben őt oktattad ki erről a
tudományról?

5. vers

A Magasztos Úr így válaszolt:
Sok-sok születés van Énmögöttem és mögötted. Én képes vagyok
mindegyikre emlékezni, de te nem, óh, Arjuna, ellenség
fenyítője.

6. vers

Noha Én megszületetlen vagyok, és transzcendentális testem
sohasem pusztul el, s habár Én vagyok az összes lény Ura,
mégis megjelenek minden korszakban eredeti,
transzcendentális formámban.

7. vers

Óh, Bharata leszármazottja, bármikor és bárhol is legyen a
vallás gyakorlása hanyatlásban, és fölényes túlsúlyban a
vallástalanság, akkor alászállok Én Magam.

8. vers

A jámborok felszabadítása, a gonoszok megsemmisítése,
valamint a vallás elveinek visszaállítása végett korszakról-
korszakra megjelenek Én.

9. vers

Óh, Arjuna, aki ismeri megjelenésem és cselekedeteim
transzcendentális természetét, az teste elhagyása után nem
születik meg újra ebben az anyagi világban, hanem eléri az
Én örök tartózkodási helyemet.

10. vers

Megszabadulván a ragaszkodástól, a félelemtől és a haragtól,
teljesen elmélyülvén Énbennem, oltalmat Énnálam keresve, már
sokan megtisztultak a múltban a Rólam szóló tudás által, s
így mind elérték az Irántam érzett transzcendentális
szeretetet.

11. vers

Óh, Prtha fia, mindenkit aszerint jutalmazok meg, amilyen
mértékben átadja magát Énnekem. Mindenki, minden tekintetben
az Én utamat követi.

12. vers

Ebben a világban az emberek a gyümölcsöző tettekben kívánnak
sikert, s ezért imádják a félisteneket. Természetesen az
ilyen munka által nagyon hamar érhetnek el eredményt itt a
földön.

13. vers

Az emberi társadalom négy osztályát Én teremtettem az anyagi
természet három kötőereje és a hozzájuk illő munka szerint.
Tudd meg, habár Én vagyok e rendszer alkotója, Én mégis nem-
cselekvő és változatlan vagyok!

14. vers

Nincs tett, ami Engem befolyásolna, és a munka gyümölcséért
sem törekszem Én. Aki megérti ezt a Rólam szóló igazságot,
az szintén nem bonyolódik bele a munka visszahatásaiba.

15. vers

A régmúlt időkben az összes felszabadult lélek ezzel az
értelemmel cselekedett, így érték el a felszabadulást. Ezért
az ősök mintájára, ebben az Isteni tudatban végezd te is
kötelességedet.

16. vers

Még az értelmesek is zavarba jönnek, amikor megpróbálják
meghatározni, hogy mi a cselekvés és mi a tétlenség. Én most
megmagyarázom neked, hogy ennek ismeretében megszabadulhass
minden bűntől.

17. vers

Nagyon nehéz megérteni a cselekvés szövevényeit. Ezért jól
kell tudni, hogy mi a cselekedet, a tiltott cselekedet és a
tétlenség.

18. vers

Aki a cselekvésben tétlenséget és a tétlenségben cselekvést
lát, az értelmes az emberek között, s az ő helyzete még
akkor is transzcendentális, ha mindenféle tettet végez.

19. vers

Szilárdan megalapozott tudással az rendelkezik, akinek
minden tette mentes az érzékkielégítés utáni vágytól. A
bölcsek azt tartják róla, hogy tökéletes tudása van, melynek
tüze felégette gyümölcsöző tetteit.

20. vers

Feladván minden ragaszkodást, melyek tettei gyümölcseihez
fűzik, bár mindenféle munkát végez, mégis elégedett mindig,
független, és mentes az anyagi cselekedetektől.

21. vers

Az ilyen értelmes ember feladja a tulajdonaihoz fűződő
összes birtoklásérzetét, és elméjén valamint értelmén
uralkodva csupán a minimális életszükségletért cselekszik.
Aki ily módon dolgozik, arra nem hatnak a bűnös
visszahatások.

22. vers

Sohasem kötik tettei az olyan cselekvőt, aki elégedett a
számára önként kínálkozó nyereséggel, megszabadult az
ellentétpároktól, nem irigy, és rendíthetetlen a sikerben és
kudarcban egyaránt.

23. vers

Az anyagi természet kötőerőitől független, teljesen a
transzcendentális tudásban élő ember munkája egészében a
transzcendensbe olvad.

24. vers

A Krsna-tudatban teljesen elmélyedő személy biztosan eljut a
lelki birodalomba, mert teljes mértékben hozzájárult a lelki
tettekhez, melyekben a teljesítés abszolút, és amit
feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.

25. vers

Némely yogi a félisteneket imádja tökéletesen, különféle
áldozatokat ajánlva fel nekik. Mások a Legfelsőbb Brahman
tüzébe ajánlják áldozataikat.

26. vers

Némelyek hallásukat és az érzékeket áldozzák a fegyelmezett
elme tüzébe, mások a hangot és az érzékek egyéb tárgyait
öntik az áldozati lángok közé.

27. vers

Akiket az elme és az érzékek szabályozására irányuló
önmegvalósítás érdekel, azok az összes érzékek működését,
valamint az életerőt (lélegzést) ajánlják áldozatként a
fegyelmezett elme tüzébe.

28. vers

Vannak mások, akik azután, hogy anyagi javaikat a szigorú
önfegyelmezésbe áldozván megvilágosultak, szigorú
fogadalmakat tesznek, és a nyolcfokú misztika yogáját
gyakorolják; míg mások a Vedákat tanulmányozzák, hogy
előrehaladhassanak a transzcendentális tudásban.

29. vers

Ismét mások a lélegzetszabályozással akarják elérni a transz
állapotát, s ennek érdekében a következőket gyakorolják:
megállítják a kilégzést a belégzésben, a belégzést pedig a
kilégzésben, míg végül is a lélegzet teljes leállításával
transzba nem merülnek. Némelyikük az étkezés csökkentésével
kilélegzést áldoz a kilélegzésbe.

30. vers

Ezek a személyek, akik ismerik az áldozat célját, mind
megtisztulnak a bűnös visszahatásoktól, majd az ilyen
áldozati maradék nektárának megízlelése után a legfelsőbb,
örök atmoszférába jutnak.

31. vers

Óh, Kuru dinasztia legjobbja, áldozat nélkül sohasem élhet
az ember boldogan ezen a bolygón vagy ebben az életben, még
kevésbé a következőben.

32. vers

A Vedák helyeslik a különféle áldozatokat, melyek mind
másfajta munkából születnek. Ha így ismered őket,
felszabadulsz.

33. vers

Óh, Ellenség Fenyítője, a tudással végzett áldozat többet ér
az anyagi javak áldozatánál. Óh, Prtha fia, a munka
felajánlása végezetül a transzcendentális tudásban éri el
tetőfokát.

34. vers

Fordulj egy lelki tanítómesterhez, úgy próbáld megérteni az
igazságot! Tudakozódj alázatosan, és szolgáld őt! Az
önmegvalósult lélek képes tudásban részesíteni téged, mert ő
már látta az igazságot.

35. vers

Óh, Pandu fia, ha megismerted az igazságot, nem tévedsz meg
többé, s tudni fogod, hogy minden élőlény az Én részem,
Bennem van mind - az Enyémek ők.

36. vers

Még ha a bűnösök legbűnösebbjének is tekintenek, képes
leszel átszelni a szenvedések óceánját, ha helyet foglaltál
a transzcendentális tudás hajóján.

37. vers

Amint a lobogó lángok közt hamuvá lesz a fa, úgy hamvasztja
el a tudás tüze az anyagi cselekedetek összes visszahatását.

38. vers

Ebben a világban semmi sem olyan tiszta és magasztos, mint a
transzcendentális tudás. Ez minden misztika érett gyümölcse,
s ha valaki megízlelte, az idővel belül örvend az önvalónak.

39. vers

A transzcendentális tudásban elmélyedt és az érzékein
uralkodó, nagyhitű ember hamarosan eléri a legfelsőbb lelki
békét.

40. vers

De a kinyilatkoztatott Írásokban kételkedő tudatlan és
hitetlen személy nem éri el az Isten-tudatot, hanem
visszaesik. A kételkedő lélek nem boldog e világban, sem
ebben az életben, sem pedig a következőben.

41. vers

Óh, Bőség Meghódítója, aki lemondott munkája gyümölcséről,
kinek kétségeit szétoszlatta a transzcendentális tudás, és
aki szilárdan horgonyzik az önvalóban, azt nem kötik a
tettek.

42. vers

Ezért a tudás kardjával hasítsd szét a kétségeket, melyek
tudatlanságból támadtak szívedben. Óh, Bharata, állj fel a
yogával felfegyverkezve, és harcolj!