Tizenegyedik fejezet

Az univerzális forma

1. vers

Arjuna szólott:
Hallottam tanításod a titkos lelki témákról, melyeket
irántam való kedvességből mondtál el nekem. Illúzióm most
szertefoszlott.

2. vers

Óh, Lótuszvirág-szemű, részletesen hallottam Tőled minden
élőlény megjelenéséről és eltűnéséről, valamint
kimeríthetetlen dicsőségedről.

3. vers

Óh, minden személyiség legnagyobbja, óh, legfelsőbb forma,
bár látom magam előtt valódi alakodat, mégis szeretném
tudni, miképpen hatoltál ebbe a kozmikus megnyilvánulásba.
Szeretném megpillantani azon formádat!

4. vers

Óh, Uram, misztikus képességek mestere, ha úgy gondolod,
hogy képes vagyok meglátni univerzális formádat, akkor
kérlek, mutasd meg nekem azt az Éned!

5. vers

Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Arjunám, Prtha fia, lásd hát fenségem, a sok
százezernyi, változó isteni formát, melyek sokszínűek, mint
a tenger.

6. vers

Óh, Bharaták legjobbja, lásd hát az Adityák és Rudrák
különféle megnyilvánulásait, a Marutokat, a két Asvint, és a
többi sok csodát, amit még senki sem látott, vagy hallott
ezelőtt!

7. vers

Óh, Álom Legyőzője, bármit is kívánj megtekinteni, azon
nyomban megláthatod e testben. Ez az univerzális forma képes
megmutatni neked mindazt, amit most kívánsz, s amit majd a
jövőben akarsz. Ebben a formában minden teljes.

8. vers

Isteni szemet adok neked, amellyel megpillanthatod misztikus
fenségemet; anélkül nem láthatsz meg Engem.

9. vers

Sanjaya szólt:
Óh, király, így szólt a Legfelsőbb, a misztikus képességek
Ura, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, majd
megnyilvánította Arjunának univerzális formáját.

10-11. vers

Arjuna végtelen sok szájat és szemet látott. A kép
csodálatos volt. A formát isteni, vakító ékességek,
felöltött fegyverek, és temérdek, rendezett öltözék
díszítette. Teste illatos kenőcsökkel bekenve, gyönyörű
virágfüzérekkel ékesítve. Az egész elragadó, mindenhová
kiterjedő és végtelen volt.

12. vers

Ha sok ezer Nap egyszerre lángolna fel az égen, az
közelítené csak meg a Legfelsőbb Személy univerzális
formájának ragyogását.

13. vers

És akkor Arjuna megláthatta a világegyetem sok ezer részre
osztott, végtelen kiterjedéseit, mind egy helyen, az Úr
univerzális formájában.

14. vers

A zavart és megdöbbent Arjuna a csodálattól lenyűgözve,
égnek álló hajjal, összetett kézzel tiszteletét kezdte
ajánlani a Legfelsőbb Úrnak.

15. vers

Arjuna szólt:
Kedves Uram, testedben látom egybegyűlve az összes félistent
és a különféle élőlényeket. Látom Brahmát, amint a
lótuszvirágon ül, látom Sivát, valamint sok bölcset és
isteni kígyót.

16. vers

Óh, kozmosz Ura, univerzális testedben minden oldalról sok-
sok vég nélkül kiterjedő formát, gyomrot, szájat és szemet
látok. Mindezeknek nincs sem kezdete, sem vége, sem közepe.

17. vers

Nehéz a különféle koronákkal, buzogányokkal és csakrákkal
ékesített formádat nézni, mert vakítóan ragyog, mérhetetlen
és izzó, mint a Nap.

18. vers

Te vagy a legvégső cél, az univerzumokban a legkiválóbb,
kimeríthetetlen, s a legősibb. Te vagy a múlhatatlan vallás
fenntartója, az örökkévaló Istenség Személyisége.

19. vers

Te vagy a kezdet, a közép és a vég nélküli forrás. Számtalan
karod van, a Hold és a Nap nagy, végtelen számú szemeid közé
tartozik. Látom, a szádból izzó láng lövell, s ragyogásod
által melegíted ezt az egész univerzumot.

20. vers

Habár egy vagy, kiterjedtél az égben, a bolygókban, s a
köztük levő űrben egyaránt. Óh, Nagy Lélek, félelmetes
formádat szemlélve látom, hogy mind a három bolygórendszer
lakosai megzavarodtak.

21. vers

Az összes félisten meghódol Előtted, s Beléd hatolnak.
Nagyon félnek, s összetett kézzel védikus himnuszokat
zengenek.

22. vers

Csodálkozva szemlélnek Téged az Úr Siva különféle
megnyilvánulásai, valamint az Adityák, a Vasuk, a Sadhyák, a
Visvadevák, a két Asvin, a Marutok, az ősatyák, a
Gandharvák, a Yaksák, az Asurák és a tökéletessé vált
félistenek.

23. vers

Óh, Hatalmas-karú, bolygóján az összes félisten zavartan
szemléli számtalan arcod, szemed, karod, gyomrod, lábad és
rettenetes fogaid. Én is megdöbbentem, akárcsak ők.

24. vers

Óh, mindent-átható Visnu! Nem vagyok képes tovább
fenntartani lelki egyensúlyomat. Félek eget betöltő, ragyogó
színeid, valamint izzó szemeid és szájaid láttán.

25. vers

Óh, urak Ura, világok menedéke, kérlek, légy kegyes hozzám!
Lángoló halotti arcaid és félelmetes fogaid látványa elűzte
lelki békémet, teljesen megzavarodtam.

26-27. vers

Dhrtarastra összes fia, és a velük szövetséges királyok,
Bhisma, Drona és Karna, valamint kiváló katonáink egytől-
egyig a szájadba özönlenek. Borzadva látom, miként
némelyikük koponyája szétmorzsolódik félelmetes, iszonyú
fogaid között.

28. vers

Mint folyók az óceánba, úgy ömlenek e harcosok lángoló
szájaidba, hogy ott megsemmisüljenek.

29. vers

Látom az embereket teljes sebességgel torkodba rohanni,
miként az éjjeli lepkék is fejvesztetten a tűzbe szállanak.

30. vers

Óh, Visnu, lángoló nyelveiddel minden irányban elpusztítasz
mindenkit, s felmérhetetlen sugaraid beragyogják az
univerzumot. Perzselvén a világot, Te jelen vagy mindenütt.

31. vers

Óh, urak Ura, ily félelmetes forma, kérlek, áruld el nekem,
ki vagy Te! Hódolatomat ajánlom Neked, s esedezem, légy
kegyes hozzám! Küldetésedet nem ismerem, de vágyom arra,
hogy halljak róla!

32. vers

Szólt a Magasztos Úr:
Idő vagyok, világok pusztítója. Azért jöttem, hogy az összes
embert foglalkoztassam. Te és a többi Pandava kivételével
mindkét fél harcosai meg fognak semmisülni.

33. vers

Kelj fel hát, készülj a harcra! Óh, Savyasacin, virágzó
királyságot fogsz élvezni ellenségeid legyőzése után. Én már
halálra ítéltem őket, te csupán eszköz lehetsz a harcban.

34. vers

A hatalmas vitézek, mint például Drona, Bhisma, Jayadratha
és Karna, már mind elpusztultak. Harcolj csak, s ne aggódj,
győzedelmeskedni fogsz ellenségeid felett!

35. vers

Így szólt Sanjaya Dhrtarastrához:
Óh, király, Arjuna reszketett, midőn e szavakat hallotta az
Istenség Legfelsőbb Személyiségétől, majd összetette kezét,
s félelemmel telve, elcsukló hangon eképpen szólott:

36. vers

Óh, Hrsikesa, Neved hallatára örömtelivé válik a világ, s
így mindenki ragaszkodni fog Hozzád. A tökéletessé vált
lények tiszteletteljes hódolatukat ajánlják, míg a démonok
szerteszét menekülnek. Mindez így van rendjén.

37. vers

Óh, Nagylelkű, óh, Határtalan, miért ne ajánlják hát
hódolatukat Neked, ki még Brahmánál is felsőbbrendű vagy? Te
vagy az eredeti mester, óh, univerzum menedéke,
legyőzhetetlen forrás, minden ok oka, aki transzcendentális
ehhez az anyagi megnyilvánuláshoz képest.

38. vers

Te vagy az eredeti Személy, a Legfelsőbb Isten, a
megnyilvánult kozmikus világ egyetlen oltalma. Tudsz
mindent, s Te vagy mindaz, amit meg kell ismerni. Te felette
állsz az anyagi kötőerőknek. Óh, végnélküli forma, Te hatod
át az egész kozmikus megnyilvánulást.

39. vers

Te vagy a levegő, a tűz, a víz, és Te vagy a Hold! Te vagy a
Legfelsőbb Irányító, Te vagy a Brahma, a nagyatya. Ezért
tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked újra meg újra -
ezerszeresen.

40. vers

Hódolatom elölről, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen
erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent-áthatóként
Te vagy a minden!

41-42. vers

A múltban nem tudtam dicsőségedről, ezért csupán így
szólítottalak: „Óh, Krsnám; óh, Yadavám; kedves barátom!”
Kérlek, nézd el, bármit is tettem bolondságomban vagy
szeretetemben! Tréfálkozván, sokszor voltam tiszteletlen
Veled szemben, miközben együtt pihentünk, egy ágyban
feküdtünk, vagy együtt ettünk; néha kettesben, néha pedig a
többi barátunk előtt. Kérlek, bocsásd meg minden vétkem!

43. vers

Te vagy az atyja a teljes kozmikus megnyilvánulásnak, Te
vagy az imádandó lelki tanítómester. Senki sem egyenrangú
Veled, és senki sem válhat eggyé Veled. Mérhetetlen vagy a
három világon belül.

44. vers

Te vagy a Legfelsőbb Úr, aki minden élőlény számára
imádandó. Ezért hát leborulok, hogy a tiszteletemet
ajánljam, és kegyedért esedezem. Kérlek, nézd el, bármilyen
hibát is követtem el Veled szemben, s légy türelmes hozzám,
mint apa a fiához, barát a pajtásához, szerető a kedveséhez!

45. vers

Boldog vagyok az eddig sohasem látott univerzális forma
megtekintése után, de ugyanakkor félelem gyötri elmémet.
Kérlek hát, részesíts kegyedben, s fedd fel ismét eredeti
formádat, mint az Istenség Személyisége, óh, urak Ura,
univerzum hajléka!

46. vers

Óh, ezerkarú, óh, univerzális Úr, szeretnélek négykarú
formádban látni, ékes sisakkal fejeden, kezeidben buzogányt,
csakrát, kagylókürtöt és lótuszvirágot tartván. Nagyon
vágyódom, hogy ebben a formádban lássalak!

47. vers

A Magasztos Úr szólt:
Kedves Arjunám, boldogan mutattam meg belső energiám által
az univerzális formát. Előtted még senki sem látta ezt, a
végtelent és vakítóan ragyogót.

48. vers

Óh, Kuru harcosok legjobbja, előtted senki sem láthatta
univerzális formámat, mert azt nem lehet megpillantani a
Vedák tanulmányozásával, áldozatok végrehajtásával vagy
hasonló cselekedetekkel. Egyedül te láthattad meg azt.

49. vers

Az elméd nyugtalanná vált szörnyű arculatom láttán. Most
legyen hát vége ennek! Kedves bhaktám, szabadulj meg minden
aggodalomtól, hogy megbékélt elmével megpillanthasd a kívánt
formát.

50. vers

Sanjaya e szavakkal fordult Dhrtarastrához:
Ezeket mondta Krsna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége
Arjunának, majd nagylelkűen felfedte előbb a négykarú, végül
a valódi, gyönyörűséges kétkarú formáját, ily módon
lelkesítve a megrettent Arjunát.

51. vers

Amikor Arjuna megpillantotta Krsnát eredeti formájában, így
szólt:
Látván emberhez hasonló, gyönyörű formád, elmém
megnyugodott, s visszatért eredeti lelkiállapotom.

52. vers

Szólt a Magasztos Úr:
Kedves Arjunám, nagyon nehéz megpillantani ezt a formám,
amit most látsz. Még a félistenek is állandóan lesik az
alkalmat, hogy megláthassák ezt a számukra annyira kedves
formát.

53. vers

Amit most transzcendentális szemeddel felfogsz, azt nem
lehet meglátni vagy megérteni csupán a Vedák
tanulmányozásával, sem komoly vezeklések végzésével, sem
adományozással, sem rituális imádattal. Az efféle folyamatok
által lehetetlen eredeti formámban megpillantani Engem.

54. vers

Óh, kedves Arjunám, ellenség fenyítője, csakis osztatlan
odaadó szolgálat által lehet Engem igazán megérteni. Egyedül
így lehet közvetlenül meglátni Engem, úgy, ahogyan előtted
állok. Ily módon lehet csak behatolni a Rólam szóló tudás
misztériumába.

55. vers

Kedves Pandava, aki tiszta, odaadó szolgálatomban él,
mentesen előző tetteinek szennyétől és az elmebeli
spekulációtól, és barátja minden élőlénynek - az biztosan
eljut Hozzám.