Tizenharmadik fejezet

A prakrti, a purusa és a tudat

1-2. vers

Arjuna szólt:
Kedves Krsna, szeretném megérteni a prakrtit, a purusát, a
ksetrát, a ksetrajnát, a jnanát és a jneyamot.
A Magasztos Úr így válaszolt:
Óh, Kunti fia, az anyagi testet hívják ksetrának, ismerőjét
pedig ksetrajnának.

3. vers

Óh, Bharata leszármazottja, értsd meg, hogy szintén Én
vagyok ksetrajna minden testben. Jnanának a testre, valamint
annak birtokosára vonatkozó tudást hívják. Ez az Én
véleményem.

4. vers

Kérlek, halld most részletes leírásom a tett mezejéről,
annak felépítéséről, változásairól, keletkezéséről,
ismerőjéről és hatásairól.

5. vers

A különféle bölcsek a Veda könyvekben [főleg a Vedanta-
sutrában] írnak a tettek ismerőjéről és a tudásról, amely a
tettek mezejéről szól, s ezt nagyon logikusan ok és
okozatként mutatják be.

6-7. vers

Az öt durva fizikai elem, a hamis ego, az értelem, a
megnyilvánulatlan, a tíz érzék, az elme, az öt érzéki tárgy,
vágy, irtózat, boldogság, az aggregátum, a léttünetek és a
meggyőződések - ezeket együttesen a tettek mezejének és
visszahatásainak tekintik.

8-12. vers

Alázatosság, büszkeség [nélküliség]1* , erőszak nélküliség, béketűrés,
egyszerűség, egy hiteles lelki tanítómester elfogadása,
tisztaság, kitartás, önszabályozás, az érzékkielégítés
tárgyairól való lemondás, mentesség a hamis egotól, a
születés, öregség, betegség és halál okozta bajok meglátása,
nem kötődés a gyermekekhez, feleséghez, otthonhoz és a
többihez, valamint kiegyensúlyozottság a kívánt és a nem
kívánt esetekben, állandó és vegyítetlen odaadás Irántam,
elhagyatott helyen való élés, elkülönülés az emberek
általános tömegétől, az önmegvalósítás fontosságának
felismerése és az Abszolút Igazság utáni filozófiai kutatás
- ezt mind tudásnak nyilvánítom, az ezzel ellenkezőt pedig
tudatlanságnak.

13. vers

Most megmagyarázom a jneyamot, melynek ismeretével
megízlelheted a halhatatlanságot, a kezdet nélkülit, a Nekem
alárendeltet. Neve Brahman, vagyis lélek, s ez túl van az
anyagi világ ok és okozat törvényén.

14. vers

Mindenhová elnyúlnak karjai és lábai, arcai és szemei
mindenhol jelen vannak, s mindent hall - így létezik a
Felsőlélek.

15. vers

A Felsőlélek az eredeti forrása minden érzéknek, ám Ő mégis
érzékek nélküli. Bár Ő minden lény fenntartója, mégis
kötetlen. A természet fölött áll, ugyanakkor az anyagi
természet összes kötőerejének mestere.

16. vers

A Legfelsőbb Igazság kívül is, belül is, a mozgóban és a
mozdulatlanban is létezik. Ő túl van a látás és a tudás
anyagi érzékszervének hatalmán. Bár nagyon-nagyon távol van,
mégis megtalálható mindenki közelében is.

17. vers

Bár a Felsőlélek felosztottnak tűnik, valójában ez soha
sincs így: Ő egy. Habár valamennyi élőlény fenntartója,
tudni kell Róla, hogy mégis Ő az, aki elpusztít és megteremt
mindent.

18. vers

Ő a fényforrása minden fénylő tárgynak, túl van az anyag
sötétségén és megnyilvánulatlan. Ő a tudás tárgya és célja.
Mindenki szívében jelen van.

19. vers

Összefoglalóan leírtam a tettek mezejét, a tudást, valamint
a tudás tárgyát. Teljességében csak a bhaktáim érthetik meg
ezeket, s így elérhetik az Én természetemet.

20. vers

Tudni kell, hogy az anyagi természet és az élőlények kezdet
nélküliek. Változásaik, valamint a három kötőerő az anyagi
természet termékei.

21. vers

Úgy mondják, a természet az oka minden anyagi tettnek és
visszahatásnak, míg az élőlény a szenvedések és élvezetek
okozója a világban.

22. vers

Ily módon élvezi az anyagi világgal kapcsolatba került
élőlény a természet három kötőerejének termékeit. A gunákkal
való társulás következtében különféle fajokban születik meg,
s hol jó, hol rossz éri őt.

23. vers

Az anyagi testben van egy másik, egy transzcendentális
élvező is - az Úr, a Legfelsőbb Birtokos, aki
felülvigyázóként és engedélyezőként létezik, s akit
Felsőlélekként ismernek.

24. vers

Aki megérti az anyagi természetről, az élőlényről és a
természet kötőerőinek egymásra hatásáról szóló filozófiát,
az biztosan felszabaduláshoz jut. Az ilyen személy nem fog
újra megszületni ebben a világban, függetlenül a jelenlegi
helyzetétől.

25. vers

A Felsőlelket néhányan meditáció által, egyesek a tudás
művelése révén, mások pedig a gyümölcsöző vágyaktól mentes
munka segítségével látják meg.

26. vers

Azután vannak olyanok is, akik másoktól hallottak a
Legfelsőbb Személyről, s bár nem jártasak a lelki tudásban,
elkezdték imádni Őt. Ők is túljutnak a halál birodalmán, s
ezt éppen annak a képességüknek köszönhetik, hogy a hiteles
forrásokra hallgattak.

27. vers

Óh, Bharaták vezére, minden létező, mozgó és mozdulatlan
egyaránt, csupán összetevője a tettek mezejének és az azt
ismerőnek.

28. vers

Aki minden testben látja az egyéni lelket kísérő Paramatmát,
és aki megérti, hogy sem az egyéni lélek, sem pedig a
Felsőlélek nem semmisül meg soha, az valóban lát.

29. vers

Aki a Felsőlelket minden élőlényben, mindig, mindenhol
egyenlőnek látja, az nem degradálódik elméje által, s így
eléri a legvégső célt.

30. vers

Aki látja, hogy minden tettet az anyagi természet alkotta
test hajt végre, és az önvaló nem tesz semmit, az valóban
lát.

31. vers

Amikor a bölcs ember többé nem látja a különbségeket, melyek
a különféle anyagi testeknek tudhatók be, akkor eljut a
Brahman-felfogáshoz, s így meglátja, hogy az élőlények
mindenhová elterjednek.

32. vers

Az örökkévalóság látomásával rendelkezők tudják, hogy a
lélek transzcendentális, örökké létező, s túl van a
természet kötőerőin. Óh, Kunti fia, a lélek nem cselekszik
soha, és nem is kötődik, habár kapcsolatban áll az anyagi
testtel.

33. vers

Finom fizikai természetéből adódóan az éter nem keveredik
semmivel, bár mindent áthat. Hasonlóan, a lélek sem vegyül a
testtel, bár abban foglal helyet.

34. vers

Óh, Bharata fia, ahogy a Nap egyedül beragyogja ezt az egész
bolygórendszert, úgy világítja meg belülről a lélek az egész
testet a tudat sugaraival.

35. vers

Aki tudatosan látja a különbséget a tettek mezeje és annak
tulajdonosa között, s képes megérteni a felszabadulás
folyamatát az anyagi kötelékek alól, az szintén eléri a
Legfelsőbbet.