Tizennyolcadik fejezet

Végkövetkeztetés - a tökéletes lemondás

1. vers

Arjuna szólt:
Óh, Hrsikesa, óh, Kesi démon legyőzője, szeretném megérteni
a lemondás (tyaga) és a lemondott életrend (sannyasa)
célját.

2. vers

A Legfelsőbb Úr szólott:
A tapasztalt bölcsek az összes tett eredményének feladását
hívják tyagának, s azt az állapotot, vagyis a vágyakkal
végzett tettektől való elállást nevezik sannyasának.

3. vers

Némely tanult ember úgy véli, hogy mindenfajta gyümölcsöző
tett rossz, ezért fel kell hagyni velük, míg más bölcsek azt
állítják, hogy az áldozat, adományozás és önszigor tetteiről
sohasem szabad lemondani.

4. vers

Óh, Bharaták legkiválóbbja, hallj most Tőlem a lemondásról!
Óh, Tigris-az-emberek-között, háromféle lemondásról tesznek
említést az Írások.

5. vers

Az áldozás, adományozás és önfegyelmezés tetteit nem szabad
feladni, sőt ezeket mindig végre kell hajtani. Tény, hogy
mindhárom tisztítóan hat még a nagy lelkekre is.

6. vers

Óh, Partha, mindezt kötelességérzetből, és a haszonlesés
leghalványabb óhaja nélkül kell végrehajtani. Ez az Én
határozott véleményem.

7. vers

Az előírt kötelességeket sohasem szabad feladni. Ha valaki
az illúziótól megtévesztve mégis megválik tőlük, akkor
lemondását a tudatlanság kötőerejébe sorolják.

8. vers

Aki félelemből, vagy mert fáradságosak, feladja az előírt
kötelességeit, az a szenvedély kötelékében van. Így sohasem
lehet elérni a lemondás eredményét.

9. vers

Óh, Arjuna, aki csak azért hajtja végre az előírt
kötelességét, mert annak így kell lennie, és felhagy a tett
gyümölcseihez való ragaszkodással, annak lemondása a jóság
minőségébe tartozik.

10. vers

A jóságban élők nem utálják a kedvezőtlen munkát, de nem is
ragaszkodnak a kedvezőhöz, okos emberek, s nincsenek
kétségeik a munkát illetően.

11. vers

A megtestesült lélek valójában képtelen minden tettől
megválni. Ezért mondják, hogy az igazi lemondás az, ha
valaki a tettei gyümölcséről mond le.

12. vers

Aki nem lemondó, annak tettei háromféle gyümölcsöt teremnek
a halál után: kedvezőt, kedvezőtlent és vegyeset. Ez viszont
sohasem vonatkozik a lemondott rendben élőkre.

13-14. vers

Óh, erőskarú Arjuna, hallj most Tőlem az öt tényezőről, az
összes tett teljesítésének elősegítőjéről! A sankhya
filozófia szerint ezek az alábbiak: a tett színhelye, a
végrehajtó, az érzékek, a törekvés és végül a Felsőlélek.

15. vers

Ez az öt tényező okoz minden jó vagy rossz tettet, amit az
ember a testével, elméjével és beszédével végrehajt.

16. vers

Ezért, aki figyelmen kívül hagyja ezt az öt tényezőt, s az
énjét hiszi egyedüli cselekvőnek, az nem látja a dolgokat
azok valójában, így érthető módon egyáltalán nem okos.

17. vers

Akit nem a hamis ego ösztönöz, és értelme mentes az anyagi
kötelékektől, azt tettei nem kötik, s nem is gyilkos ő, még
ha embereket is öl e világban.

18. vers

A tudás, a tudás tárgya és a tudó a tett három ösztönző
tényezője, az érzékek, a munka és a cselekvő pedig a tett
háromrétegű alapját képezik.

19. vers

Az anyagi természet három kötőerejével párhuzamosan
háromféle a tudás, a tett és a cselekvő is. Íme, halld ezt
is!

20. vers

A jóság minőségébe az a tudás tartozik, ami által az ember
minden létben az egy és örökkévaló lelki természetet látja,
a fel nem oszthatót a felosztottban.

21. vers

A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által a
különböző testek szerint lát különféle élőlényeket az ember.

22. vers

Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli
ismeretről - amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos
fajta munkához, mint az egyetlenhez - azt mondják, hogy a
tudatlanság kötőerejébe tartozik.

23. vers

A kötelesség szerinti tettet, amit az eredmények
gyümölcséről lemondott ember kötődés, vonzódás vagy gyűlölet
nélkül hajt végre, a jóság kötőerejébe sorolják.

24. vers

Viszont, amit nagy erőlködéssel végez a vágyait kielégíteni
óhajtó, s ami a hamis egoból származik, azt a szenvedély
kötőerejébe sorolják.

25. vers

A tudatlanságban és illúzióban végrehajtott, a jövőbeli
kötöttséget és a következményeket figyelmen kívül hagyó, a
mások számára ártalmas, célszerűtlen tettről pedig azt
mondják, hogy a tudatlanság kötőereje jellemzi.

26. vers

Az anyagi ragaszkodástól és a hamis egotól megszabadult,
lelkes, határozott, a sikerrel és kudarccal szemben egyaránt
közömbös cselekvő a jóság kötőerejébe tartozik.

27. vers

A munkája gyümölcséhez ragaszkodó, azt szenvedélyesen
élvezni akaró, kapzsi, irigy, tisztátlan, az örömtől és
bánattól befolyásolt cselekvő a szenvedély kötőerejében van.

28. vers

Az a munkás pedig, aki mindig az Írások parancsaival
ellenkező munkát végez, materialista, önfejű, csaló, lusta,
állandóan mogorva, halogató és nagyon ért mások
megsértéséhez - a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

29. vers

Óh, Dhananjaya, figyelj, amint részletesen leírom neked az
anyagi természet kötőerői szerinti háromféle értelmet és
határozottságot.

30. vers

Óh, Partha, az illúzió és sötétség varázsa alatt a
vallástalanságot vallásnak, a vallást vallástalanságnak
vélő, mindig rossz irányba törekvő értelem a tudatlanság
kötőerejébe tartozik.

31. vers

Az a tökéletlen értelem, amely nem tud különbséget tenni a
vallásos és az ateista élet, valamint a végrehajtandó és az
elkerülendő tettek között, a szenvedély kötőerejében van,
óh, Prtha fia.

32. vers

Óh, Partha, az illúzió és a sötétség varázsa alatt a vallástalanságot
vallásnak, a vallást vallástalanságnak vélő, mindig rossz irányba
törekvő értelem a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

33. vers

Óh, Prtha fia, az a rendületlen határozottság, amely a yoga
gyakorlása által marad szilárd, s szabályozza az elmét, az
életet és az érzékek működését, a jóság minőségében van.

34. vers

Óh, Arjuna, az a határozottság, amely által szorosan kötődik
az ember a gyümölcsöző eredményhez a vallásban, gazdasági
fejlődésben és érzékkielégítésben, a szenvedély minőségében
van.

35. vers

Az az ostoba határozottság pedig, óh, Partha, amely nem
képes túljutni az álmon, félelmen, bánkódáson, mogorvaságon
és illúzión, a tudatlanság kötőerejébe tartozik.

36-37. vers

Óh, Bharaták legkiválóbbja, kérlek, hallj most Tőlem a
háromféle örömről, amit a feltételekhez kötött lélek élvez,
s amely néha minden fájdalmának véget vet. Az eleinte
méregnek tűnő öröm, amely végül nektárédessé válik, s
gyakorlása által ráébreszti az embert az önmegvalósításra -
azt a jóság kötőereje szerint valónak nevezik.

38. vers

Azt az örömöt, amit az ember az érzékeknek az
érzéktárgyakkal való kapcsolatából merít, s ami az elején
nektárnak, ám később méregnek tűnik, a szenvedély minőségébe
sorolják.

39. vers

Az az öröm pedig, ami kötve és távol tartja az embert az
önmegvalósítástól, ami az elejétől a végéig illúzió, s
alvásból, tunyaságból és tévhitből születik, a tudatlanság
kötőerejében van.

40. vers

Nincsen olyan lény, sem itt, sem a felsőbb bolygók
félistenei között, aki mentes lenne az anyagi természet
három kötőerejétől.

41. vers

Óh, Ellenség fenyítője, a brahmanákat, ksatriyákat,
vaisyákat és sudrákat cselekedeteik minősége szerint, az
anyagi természet kötőerőinek megfelelően csoportosítják.

42. vers

A brahmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó
tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés,
tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és
vallásosság.

43. vers

Hősiesség, erő, elszántság, leleményesség, bátorság a
csatában, nagylelkűség és vezetőképesség képezi a ksatriyák
feladatát.

44. vers

A vaisyák természetéből adódó kötelességét földművelés,
tehenek védelme és kereskedés, a sudrákét pedig a fizikai
munka és mások szolgálata jellemzi.

45. vers

Mindenki elérheti a tökélyt saját kötelessége
végrehajtásával. Halld most Tőlem, miképpen lehetséges ez!

46. vers

Ha kötelessége teljesítése közben a mindent-átható Urat, az
összes élőlény eredetét imádja az ember, akkor elérheti a
tökéletességet.

47. vers

Jobb az embernek a saját kötelességét végeznie, ha hibásan
is, mint hogy elvegye másét, és tökéletesen megcsinálja azt.
Az ember saját természetéhez igazodó, előírt kötelességeit
sohasem éri a bűnös visszahatás.

48. vers

Mint lángot a füst, úgy takar be minden igyekezetet
valamilyen hiba. Óh, Kaunteya, ezért az embernek nem szabad
feladnia a természetéből fakadó munkát még akkor sem, ha az
hibákkal teli.

49. vers

Az éri el a lemondás legtökéletesebb fokát, aki fegyelmezi
érzékeit, értelmével elrugaszkodik az anyagi dolgoktól, s
figyelmen kívül hagyja az anyagi élvezetet.

50. vers

Óh, Kunti fia, tanuld meg Tőlem, amit most összefoglalok:
milyen módon cselekedve érheti el valaki Brahmant, a
tökéletesség legfelsőbb szintjét.

51-53. vers

Aki az értelme által megtisztult, elméjét szilárd
határozottsággal fegyelmezi, megvált az érzékkielégítés
tárgyaitól, mentes a ragaszkodástól és a gyűlölettől,
magányos helyen él, keveset eszik, testét és nyelvét
fegyelmezi, mindig transzban van, lemondó, mentes a hamis
egotól, az álhatalomtól, hamis büszkeségtől, kéjtől, dühtől
és birtoklásérzettől, s békés, az biztosan felemelkedik az
önmegvalósítás síkjára.

54. vers

Aki ilyenformán eljutott a transzcendentális síkra, az
egyszerre megvalósítja a Legfelsőbb Brahmant. Sohasem
bánkódik, és nem is vágyik semmire, egyenlő minden
élőlénnyel szemben. Ebben az állapotban tiszta odaadó
szolgálatot ér el Énirántam.

55. vers

A Legfelsőbb Személyt kizárólag az odaadó szolgálat által
lehet igazán megérteni, s ha valaki az ilyen odaadás által
teljesen tudatossá vált Istenről, akkor bejuthat az Ő
birodalmába.

56. vers

Az Én hívem, bár állandóan sokféle tettet végez, az Én
védelmem alatt, kegyem révén eléri örökkévaló és
elpusztíthatatlan lakhelyemet.

57. vers

Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz
mindig az Én védelmem alatt! Légy teljesen tudatos Rólam az
ilyen odaadó szolgálatban!

58. vers

Ha tudatos leszel Rólam, akkor kegyem által túl fogsz jutni
a feltételekhez kötött élet minden akadályán. Azonban, ha
nem ilyen tudatban, hanem a hamis egon keresztül cselekszel
- nem hallván Engem -, akkor elvesztél.

59. vers

Ha nem cselekszel az utasításaim szerint, és megtagadod a
harcot, akkor tévútra térsz. Természetedből adódóan amúgy is
a jövőben küzdened kell majd.

60. vers

Óh, Kaunteya, illúziód révén ugyan most megtagadod az
utasításaim szerinti cselekvést, de saját természeted később
csak arra kényszerít, hogy ezt a munkát végezd.

61. vers

Óh, Arjuna, a Legfelsőbb Úr mindenki szívében jelen van. Ő
irányítja az élőlények vándorlását, akik az anyagi energia
teremtette gépezetben foglalnak helyet.

62. vers

Óh, Bharata leszármazottja, hódolj meg Előtte teljes
egészedben! Az Ő kegye által transzcendentális békéhez fogsz
jutni, és eléred a legfelsőbb, örök lakhelyet.

63. vers

Íme, kinyilatkoztattam neked a titkok titkát. Fontold meg
jól, s aztán tégy úgy, ahogyan jónak látod!

64. vers

Mivel kedves barátom vagy, ezért ismét feltárom előtted a
tudás legbizalmasabb részét. Halld hát Tőlem, mert a javadat
szolgálja!

65. vers

Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem! Imádj Engem, és ajánld
tiszteleted Előttem; így kétségtelenül el fogsz jutni
Hozzám. Ezt megígérem neked, mert nagyon kedves barátom
vagy.

66. vers

Add fel a vallás minden változatát, s hódolj meg egyedül
Énelőttem! Én megszabadítalak minden bűnös visszahatástól,
ne félj!

67. vers

Ezt a meghitt tudást soha nem szabad ismertetni azokkal,
akik nem önfegyelmezettek, nem odaadóak, nem folytatnak
odaadó szolgálatot, vagy irigyek Rám.

68. vers

Aki ezt a legnagyobb titkot a bhaktáknak elmagyarázza,
számára az odaadó szolgálat garantált, a végén pedig
visszatér Hozzám.

69. vers

Nincs és nem is lesz soha nála kedvesebb szolgám.

70. vers

Kijelentem, hogy aki tanulmányozza ezt a szent párbeszédet,
az az értelmével imád Engem.

71. vers

Aki pedig hittel és irigység nélkül hallja, megszabadul a
karma összes bűnös visszahatásától, s eljut a jámborok lakta
bolygókra.

72. vers

Óh, Partha, teljes figyelemmel hallgattad-e ezt?
Szertefoszlott-e már illúziód és tudatlanságod, óh, bőség
meghódítója?

73. vers

Arjuna szólt:
Kedves Krsnám, óh, Csalhatatlan, tévhitem már eloszlott.
Kegyed által visszanyertem emlékezetem, s most szilárd
vagyok, kételyektől mentes, készen arra, hogy utasításaid
szerint cselekedjem.

74. vers

Sanjaya szólt:
Így hallottam a két nagy lélek, Krsna és Arjuna párbeszédét.
E mondanivaló olyannyira csodálatos, hogy égnek áll tőle a
hajam.

75. vers

Vyasa kegyéből ezt a legtitkosabb dialógust közvetlenül a
misztikák mesterétől, Krsnától hallottam, amint személyesen
beszélt Arjunával.

76. vers

Óh, király, amint ismételten visszaemlékezem Kesava és
Arjuna szent párbeszédére, az öröm hullámai járnak át újra
meg újra.

77. vers

Óh, király, az Úr Krsna formájára emlékezve még nagyobb
csodálat tölt el, örömöm lankadatlan!

78. vers

Bárhol is legyen Krsna, a misztikák mestere, és Arjuna, a
legkiválóbb íjász, ott biztos a bőség, a győzelem, a
rendkívüli erő és az erény. Ez az én véleményem.

.oOo.