Első fejezet

Hadiszemle a kuruksetrai csatamezőn

1. vers

Dhrtarastra király így szólt Sanjayához:
Óh, Sanjaya, mi történt fiaimmal és Pandu fiaival, miután
harcra vágyva összegyűltek a kuruksetrai zarándokhelyen?

2. vers

Sanjaya így felelt:
Óh, királyom, Duryodhana király megtekintette a Pandu fiai
által felállított sereget, majd tanárához lépett, s eképpen
szólt:

3. vers

Óh, tanárom, nézd Pandu fiainak hatalmas seregét, amelyet a
te tanítványod, Draupada fia állított fel oly ügyesen!

4. vers

Hadseregük számos hősi íjásszal bír, akik küzdelemben
egyenlőek Bhimával és Arjunával. Ott van Yuyudhana, Virata
és Drupada is, akik szintén nagy harcosok.

5. vers

Ott van aztán Dhrstaketu, Cekitana, Kasiraja, Purujit,
Kuntibhoja és Saibya is, mindannyian hősök, kiváló harcosok.

6. vers

Ott a hatalmas Yudhamanyu, a rettentő erejű Uttamauja,
valamint Subhadra és Draupadi fiai. Ezek a vitézek mind
bámulatos szekérharcosok.

7. vers

Óh, brahmanák legjobbja, most tájékoztatásul hadd szóljak
azokról, akik különösen méltóak seregeim vezényletére!

8. vers

Először is jómagad, majd a csatában mindig győzedelmes
Bhisma, Karna, Krpa, Asvatthama, Vikarna, valamint Somadatta
fia, Bhurisrava.

9. vers

És még sok más hős, akik készek életüket áldozni az én
ügyemért. Mind különféle fegyverekkel felszerelt, s
valamennyiük jártas a hadtudományban.

10. vers

Erőnk mérhetetlen, s Bhisma nagyatya tökéletes védelmet
nyújt, míg a Pandavák hadereje, amit Bhima védelmez gondosan
- korlátozott.

11. vers

Ezért a sereg falanxában kijelölt stratégiai helyén,
mindenkinek teljes támogatást kell nyújtania Bhisma
nagyatyának.

12. vers

Ekkor Bhisma, a Kuru dinasztia hatalmas és vitéz ősatyja, a
harcosok nagyatyja hangosan kagylókürtjébe fújt. Az oroszlán
bődülésére emlékeztető hang megörvendeztette Duryodhana
szívét.

13. vers

Ezután megharsantak hirtelen a kagylókürtök, tülkök, kürtök
és trombiták, megperdültek a dobok, s ez együttesen szörnyű
hangzavart adott.

14. vers

A másik oldalon, a fehér ménektől vont nagy harci szekéren
állva, az Úr Krsna és Arjuna is megszólaltatták
transzcendentális kagylókürtjüket.

15. vers

Az Úr Krsna (Hrsikesa) a Pancajanyát, Arjuna a Devadattát, a
herkulesi tetteket végrehajtó és falánk Bhima pedig rettentő
kagylókürtjét, a Paundramot fújta.

16-18. vers

Yudhisthira király, Kunti fia Anantavijayát, Nakula és
Sahadeva pedig Sughosát és Manipuspakát szólaltatta meg.
Kasi királya, a kiváló íjász, Sikhandi, a nagy harcos,
Dhrstadyumna, Virata, és a legyőzhetetlen Satyaki, valamint
Draupada, s leányának, Draupadinak fiai, Subhadra fia, az
erős-karú, és még mások is, mind megfújták kagylókürtjüket.

19. vers

A különböző kagylókürtök vibrálása betöltötte a földet és az
eget, s az óriási lárma megremegtette Dhrtarastra fiainak
szívét.

20. vers

Óh, király, halld, mi történt:
Arjuna, Pandu fia, aki a harci szekerén ült, s akinek
Hanuman jelölte a zászlaját, felvette íját, s Dhrtarastra
fiai felé tekintve felkészült nyilai kilövésére. Akkor, óh,
király, Arjuna e szavakkal fordult Hrsikesához:

21-22. vers

Arjuna szólt:
Óh, Csalhatatlan, kérlek hajtsd harci szekeremet a két sereg
közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a
harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy csatában!

23. vers

Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhrtarastra gonosz
szívű fiának örömet szerezzenek!

24. vers

Sanjaya folytatta:
Óh, Bharata leszármazottja, Arjuna kérésére az Úr Krsna a
két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.

25. vers

Bhisma, Drona és a világ többi vezérének jelenlétében így
szólt Hrsikesa, az Úr:
Lásd, óh, Partha, az itt összesereglett Kurukat!

26. vers

És Arjuna látta, hogy atyái, nagyatyái, tanárai, anyai
nagybátyjai, fivérei, fiai, unokái, barátai, apósai és
jóakarói is mind jelen voltak, mindkét seregben.

27. vers

Amikor Arjuna, Kunti fia meglátta a különféle rokonok és
barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:

28. vers

Arjuna szólt:
Kedves Krsnám, harci vágyban égő barátaim és rokonaim
láttára tagjaim reszketnek, és kiszárad az ajkam.

29. vers

Az egész testem remeg, hajam égnek áll. Gandiva íjam
kicsúszik kezemből, és bőröm tüzel.

30. vers

Nem bírok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról,
fejem szédül. Óh, Kesi démon végzete, én csak rosszat
sejtek.

31. vers

Nem látom, mi jó származhat abból, ha megölöm rokonaimat e
harcban. Kedves Krsna, nem vágyom a győzelemre, és a
királyság, a dicső gyönyör sem kell nekem.

32-35. vers

Óh, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy
mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk,
most itt sorakoznak előttünk? Óh, Madhusudana, még ha én
életben is maradnék, miért kívánjam a halálukat, amikor
tanítók, atyák, fiak, nagyapák, nagybácsik, apósok, sógorok,
unokák és a teljes rokonság előttünk áll, készen arra, hogy
feláldozzák az életüket és vagyonukat? Óh, Janardana, minden
lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, még a három
világért sem vagyok hajlandó harcolni velük!

36. vers

A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk a
támadókat. Ezért nem helyes, ha megöljük barátainkat és
Dhrtarastra fiait. Mit nyernénk ezen, óh, Madhava, szerencse
istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját
rokonaink élete árán?

37-38. vers

Óh, Janardana, habár ezek az emberek a kapzsiságtól hajtva
nem látnak semmi hibát abban, hogy barátaikkal
veszekedjenek, vagy hogy kiirtsák saját családjukat, miért
tennénk így mi, akik tudjuk, hogy mi a bűn?

39. vers

A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is
kivesznek, s az életben maradt családtagok vallásellenes
életet fognak élni.

40. vers

Óh, Krsna, a vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a
család nőtagjai, ami azután, óh, Vrsni leszármazottja, nem
várt utódokat fog eredményezni.

41. vers

A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a
családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak. Az ilyen
romlott családokban nem áldoznak ételt és italt az
ősatyáknak.

42. vers

A családi hagyományok pusztítóinak gonosz tettei véget
vetnek a különféle közösségi tervezeteknek és a családok
jólétét szolgáló cselekedeteknek.

43. vers

Óh, Janardana, népek fenntartója, azt hallottam a tanítványi
lánc által, hogy a családi hagyományokat lerombolóknak
mindig a pokolban a helyük.

44. vers

Óh, jaj, mily különös, hogy a királyi gyönyörök utáni
vágytól hajtva súlyos bűnök elkövetésére készülünk!

45. vers

Inkább haljak meg ellenállás nélkül és fegyvertelenül a
Dhrtarastra fiak kezétől, mintsem harcoljak ellenük.

46. vers

Sanjaya mondta:
Így szólt Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát
félredobva leült harci szekerén, s szívét elborította a
bánat.