Tizenkettedik fejezet

Az odaadó szolgálat

1. vers

Arjuna így kérdezett:
Ki tekinthető tökéletesebbnek: aki mindig megfelelően imád
Téged az odaadó szolgálatban, vagy aki a személytelen
Brahmant, a megnyilvánulatlant imádja?

2. vers

A Magasztos Úr szólt:
Aki elméjét személyes formámra rögzíti, s mindig nagy,
transzcendentális hittel imád Engem, azt a
legtökéletesebbnek tekintem Én.

3-4. vers

De akik az érzékek szabályozásával, s azáltal, hogy
egyenlőek mindenkivel szemben, teljesen az Abszolút Igazság
személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely
túl van az érzékek felfogásán, s mindent-átható,
felfoghatatlan és mozdulatlan, az ilyen személyek, akik
mindenki jólétéért fáradoznak - végül is elérnek Engem.

5. vers

Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a
Legfelsőbb személytelen, megnyilvánulatlan aspektusához
vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az
előrejutás a megtestesült lények számára.

6-7. vers

Óh, Prtha fia, gyorsan megszabadítom a születés és halál
óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem
imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban
él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.

8. vers

Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére,
és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így
kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.

9. vers

Kedves Arjunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy
elmédet eltérés nélkül Rám szögezni, akkor kövesd a bhakti-
yoga szabályozó elveit. Ily módon majd felébred a vágy
benned, hogy elérj Engem.

10. vers

Ha nem tudod gyakorolni a bhakti-yoga szabályait, akkor
próbálj csak Nekem dolgozni, mert ha Értem cselekszel, akkor
majd eléred a tökéletes szintet.

11. vers

Ha képtelen vagy ilyen tudatban dolgozni, akkor próbálj
lemondani munkád minden gyümölcséről, s horgonyozz az
önvalóban.

12. vers

Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe. A
meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a
munka gyümölcseiről való lemondás, mert ezáltal lelki
nyugalomhoz jut az ember.

13-14. vers

Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem
képzeli tulajdonosnak magát, mentes a hamis egotól, azonos a
boldogságban és boldogtalanságban, mindig elégedett, odaadó
szolgálatban él, eltökélten igyekszik, elméje és értelme
egyetértésben van Velem, s az Én bhaktám - az nagyon kedves
Számomra.

15. vers

Aki nem okoz problémát senkinek sem, az aggodalom nem
zavarja, s változatlan úgy a boldogságban, mint a
boldogtalanságban - az nagyon kedves Nekem.

16. vers

Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától,
tiszta, ügyes, gondok nélküli, mentes minden fájdalomtól, s
egy tettében sem törekszik a munka gyümölcsére - az nagyon
kedves Nekem.

17. vers

Az olyan bhakta, aki nem vonzódik az anyagi örömhöz, de nem
is gyűlöl, nem bánkódik és nem vágyakozik, lemond úgy a
kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról - az nagyon kedves
Nekem.

18-19. vers

Aki egyenlő barátaival és ellenségeivel szemben,
kiegyensúlyozott a tiszteletben és szégyenben, hidegben és
melegben, boldogságban és boldogtalanságban, jó és rossz
hírben, mindig mentes az anyagi társulás szennyeződésétől,
állandóan csendes, mindennel elégedett, nem törődik
semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, és odaadó
szolgálattal foglalja le magát - az nagyon kedves Nekem.

20. vers

Az a bhakta, aki az odaadó szolgálat e maradandó útját
járja, hittel szolgál, s Engem tekint legfelsőbb céljaként -
az főleg nagyon kedves Nekem.