Harmadik fejezet

Karma-yoga

1. vers

Arjuna szólt:
Óh, Janardana! Óh, Kesava! Miért késztetsz, hogy részt
vegyek ez iszonyatos harcban, ha véleményed szerint az
értelem jobb a gyümölcsöző munkánál?

2. vers

Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Ezért
kérlek, mondd meg nekem világosan, mi a leghasznosabb
számomra!

3. vers

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt:
Óh, bűntelen Arjuna, már megmagyaráztam, hogy az emberek két
rétege valósítja meg az Abszolútat. Némelyek empirikus,
filozófiai spekuláció útján, mások odaadó szolgálat által
kívánják azt megérteni.

4. vers

Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán
azáltal, hogy eláll a munkától, és pusztán lemondással sem
érhet el tökéletességet.

5. vers

Minden ember akaratlanul kényszerítve van, hogy az anyagi
kötőerőkből születő impulzusok szerint cselekedjen; ezért
senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.

6. vers

Aki visszatartja érzékeit és cselekvésre szolgáló szerveit,
ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csüng, az
bizonyára becsapja magát, és az ilyet álszentnek hívják.

7. vers

Sokkal jobb az, aki elméjével uralkodik érzékein,
cselekvésre szolgáló szerveit pedig ragaszkodás nélkül
odaadó munkával foglalja le.

8. vers

Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a
tétlenségnél! Az ember még fizikai testét sem képes
fenntartani munka nélkül.

9. vers

Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen
Visnunak, mert különben a munka leköti az anyagi világhoz.
Ezért, óh, Kunti fia, teljesítsd előírt kötelességed az ő
örömére, s ily módon mindig mentes maradsz a ragaszkodástól,
és megszabadulsz a kötelékektől!

10. vers

A teremtés kezdetén az összes élőlény Ura az emberek és
félistenek generációit bocsátotta előre Visnunak szánt
áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: „Legyetek
boldogok e yajna (áldozat) által, mert ennek végrehajtása
majd megajándékoz benneteket minden kívánatos dologgal!”

11. vers

A félistenek, akiket az áldozatok megörvendeztettek, szintén
a kedvedben fognak járni, és általános jólét fog uralkodni,
ha ily módon tápláljátok egymást.

12. vers

Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek
elégedettek a yajna végzésével, ellátják az embereket minden
szükségessel. De minden bizonnyal tolvaj az, aki élvezi ezen
adományokat anélkül, hogy visszaajánlaná a félisteneknek.

13. vers

A bhakták megszabadulnak mindenféle bűntől, mert csak olyan
ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat
gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek
ételt, bizony csak bűnt esznek.

14. vers

Mindenki teste gabonaféléken él, melyeket az eső termel.
Yajna (áldozat) végzéséből ered az eső, yajna pedig az
előírt kötelességekből.

15. vers

A szabályozó cselekedeteket a Vedák írják elő, a Vedák pedig
az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen
megnyilvánulásai. Következésképpen a mindent átható
Transzcendencia mindig jelen van az áldozati tettekben.

16. vers

Kedves Arjuna, ha valaki nem követi ezt az előírt védikus
áldozatkört, az biztosan bűnös életet él, mert léte
hiábavaló annak, aki csak az érzékekben leli örömét.

17. vers

De aki az önvalóban találja meg örömét, az önvalóban
felvilágosult és egyedül az önvalóval teljesen elégedett -
számára nincsen kötelesség.

18. vers

Az önmegvalósult embernek nincsen személyes szándéka, amit
teljesíteni akarna előírt kötelességei végrehajtása közben,
de arra sincs semmi oka, hogy ne hajtson végre ilyen munkát;
ő nem függ semmilyen más élőlénytől.

19. vers

Ezért kellene az embernek a kötelesség kedvéért cselekednie
állandóan, anélkül, hogy ragaszkodna tettei gyümölcseihez.
Aki így, vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a
Legfelsőbbet.

20. vers

Előírt kötelességük teljesítésével még a királyok is - mint
Janaka és mások - elérték a tökéletes állapotot. Cselekedned
kell hát a köznép tanítása érdekében!

21. vers

Bármit is tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek
nyomdokába lépnek; és bármilyen irányadó mértéket is szabjon
meg saját példájával, az egész világ követi őt.

22. vers

Óh, Prtha fia, Számomra nincsen előírt munka a három
bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi,
amit el kellene érnem - mégis végzek munkát.

23. vers

Mert ha Én nem cselekednék, óh, Partha, az emberek minden
bizonnyal követnék példámat.

24. vers

Mert ha Én abbahagynám a munkát, romba dőlne az egész világ.
Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek is, s ezáltal
véget vetnék minden érző lény békéjének.

25. vers

Óh, Bharata leszármazottja, a tudatlanok eredményre vágyva
hajtják végre kötelességeiket. Hogy az embereket a helyes
úton vezesse, a bölcs is cselekszik, de a tetteihez való
ragaszkodás nélkül.

26. vers

A bölcs ne zavarja meg a gyümölcsöző tettekhez ragaszkodó
tudatlanok elméjét. Nem a tétlenségre kell buzdítani őket,
hanem az odaadó szellemben végzett munkára.

27. vers

A megtévesztett szellemi lélek az anyagi természet három
kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek
végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.

28. vers

Óh, Erőskarú, az Abszolút Igazság ismerője nem lesz
rabszolgája érzékeinek és azok kielégítésének, mert jól
látja az odaadó és az érdekmunka közötti különbséget.

29. vers

A balgák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve
teljesen lefoglalják magukat a materiális munkával, és így
annak rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében ugyan az
efféle tettek alsóbbrendűek, a bölcsnek mégsem szabad
megzavarni őket.

30. vers

Küzdj ezért, óh, Arjuna, minden munkádat Énnekem feláldozva,
elmédet Rám irányítva, haszonvágy, önzés és letargia nélkül!

31. vers

Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik,
és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, azok
felszabadulnak a karma rabságából.

32. vers

De akik irigységből nem veszik figyelembe ezt a tanítást, és
nem gyakorolják rendszeresen, azokat minden tudástól
megfosztottnak, rászedettnek, valamint tudatlanságra és
rabságra kárhozottaknak kell tekinteni.

33. vers

Mindenki a saját természete szerint cselekszik, még a bölcs
is. Mit érünk vele tehát, ha elfojtjuk azt?

34. vers

A megtestesült lények vonzalmat és irtózatot éreznek az
érzéktárgyak iránt, de nem szabad ily módon az érzékek és
tárgyaik hatalma alá kerülni, mert ezek csak akadályok az
önmegvalósítás útján.

35. vers

Sokkal jobb a saját előírt kötelességeket végrehajtani - még
ha hibásan is -, mint másokét. Más feladatait végezni
veszélyes, ennél jobb az is, ha az embert saját kötelessége
közben éri a halál.

36. vers

Arjuna szólt:
Óh, Vrsni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata
ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?

37. vers

A Magasztos Úr így válaszolt:
Csupán a kéj az, óh, Arjuna. Ez a szenvedély kötőerejével
való társulásból születik, és később haraggá alakul át: ez a
világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.

38. vers

Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, mint magzatot anyja
méhe, úgy burkolják be az élőlényt a kéj különböző fokai.

39. vers

Óh, Kunti fia, így fedi be az ember tiszta tudatát örök
ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, és lángol, mint a
tűz.

40. vers

Az érzékek, az elme és az értelem a székhelye a kéjnek,
amely beborítja az élőlény igazi tudását, és tévútra vezeti
őt.

41. vers

Ezért, óh, Arjuna, Bharata sarj legjobbja, még az elején
zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét
(a kéjt), és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás e
rombolóját!

42. vers

A cselekvő érzékszervek felsőbbrendűek a tompa anyagnál, az
elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő (a lélek)
még az értelemnél is felsőbbrendű.

43. vers

Ha megértette, hogy a lélek transzcendentális az anyagi
érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember
felsőbbrendű énjével uralkodjon az alsóbbrendű felett, s így
lelki erővel győzze le a kéjként ismert telhetetlen
ellenséget.