Nyolcadik fejezet

A Legfelsőbb elérése

1. vers

Arjuna így kérdezett:
Óh, Uram, óh, Legfelsőbb Személy, kérlek, magyarázd meg
nekem, mi a Brahman! Mit értsek az önvaló s a gyümölcsöző
cselekedetek alatt, mi ez az anyagi megnyilvánulás, és kik a
félistenek?

2. vers

Óh, Madhusudhana, hogyan, és a test melyik részén él az
áldozat Ura? Miként tudhatnak Rólad a halál pillanatában
azok, akik odaadó szolgálatot végeznek?

3. vers

A Legfelsőbb Személy eképpen válaszolt:
Az elpusztíthatatlan, transzcendentális élőlényt Brahmannak,
örök természetét pedig önvalónak hívják. Az anyagi testek
fejlődését szolgáló tetteket karmának, vagyis gyümölcsöző
cselekedeteknek nevezik.

4. vers

A fizikai természetet végtelenül változékonynak ismerik. Az
univerzum a Legfelsőbb Személy kozmikus formája, és Én
vagyok az az Úr, akit a megtestesült lelkek szívében lakozó
Felsőlélek képvisel.

5. vers

Bárki legyen is az, ha a halál pillanatában Rám emlékezve
hagyja el testét, minden kétséget kizárva azonnal eléri az
Én természetemet.

6. vers

Ki milyen létre gondol teste elhagyásakor, azt éri majd el
kétségtelenül.

7. vers

Ezért, óh, Arjuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg
hajtsd végre harcosi kötelességed! Tetteid Nekem ajánlva,
elméd és értelmed rendületlenül Rám függesztve,
kétségtelenül elérsz Engem.

8. vers

Óh, Partha, aki Rajtam, az Istenség Legfelsőbb Személyiségén
meditál, elméjében állandóan Rám emlékezve, anélkül, hogy
eltérne az útról, az biztosan elér Engem.

9. vers

Az ember úgy meditáljon a Legfelsőbb Személyen, mint
olyanon, aki mindentudó, a legősibb irányító, kisebb a
legkisebbnél, a fenntartója mindennek, túl van az anyagi
felfogáson, felfoghatatlan, s mindig egy személy. Ragyogó Ő,
mint a Nap, s mivel transzcendentális - túl van ezen az
anyagi természeten.

10. vers

Aki a halál beálltakor életlevegőjét a két szemöldöke közé
rögzíti, és teljes odaadással a Legfelsőbb Személyre
emlékezik, az minden kétséget kizárva eljut az Istenség
Legfelsőbb Személyiségéhez.

11. vers

A Vedákat jól ismerő bölcsek, akik az omkarát vibrálják, és
a lemondás rendjének nagy szentjei a Brahmanba hatolnak. Az
ilyen tökéletesség után vágyakozók cölibátusban élnek. Most
pedig röviden elmagyarázom neked azt a folyamatot, amely
által felszabadulhat az ember.

12. vers

A yoga elkülönülést jelent mindennemű érzéki tevékenységtől.
Gondolatait a szívre összpontosítva, érzékeinek összes
ajtaját bezárva, életlevegőjét a koponya felső részében
tartva, az ember egyre jobban meggyökerezhet a yogában.

13. vers

Ha a yogát elsajátító és a betűk tökéletes kombinációjából
eredő szent om szótagot vibráló személy teste elhagyásakor
az Istenség Legfelsőbb Személyiségére gondol, akkor minden
bizonnyal a lelki bolygókra jut.

14. vers

Óh, Prtha fia, aki szüntelenül Rám gondol, könnyen el is ér
Engem, mert az ilyen személy állandóan odaadó szolgálatban
él.

15. vers

A nagy lelkek, az odaadó yogik, miután elértek Engem, soha
többé nem térnek vissza ebbe a szenvedésekkel teli, átmeneti
világba, mert már abszolút tökéletességhez jutottak.

16. vers

Az anyagi világ a legfelsőbb bolygótól a legalacsonyabbig a
szenvedések helye, ahol az ismétlődő születés és halál
uralkodik. Óh, Kunti fia, ha valaki eljut az Én
környezetembe, annak sohasem kell újra születnie.

17. vers

Ezer földi korszak Brahma egy napja, másik ezer egy
éjszakája.

18. vers

Brahma napjának hajnalán élőlények sokasága kel életre,
alkonyán pedig minden megsemmisül.

19. vers

Óh, Partha, újra meg újra jön a nap, élénk lények tömegét
hozván, de a következő éjszakára mind eltűnik reménytelenül.

20. vers

Ám létezik egy másik természet is, amely ehhez a
megnyilvánult és megnyilvánulatlan anyaghoz képest örök,
transzcendentális, páratlan és sohasem semmisül meg. Az a
világ még akkor is megőrzi eredeti létét, amikor ebben a
világban már minden megsemmisült.

21. vers

Azt a legfelsőbb világot megnyilvánulatlannak és
múlhatatlannak hívják. Az az Én felsőbb hajlékom, s a
legvégső cél. Aki egyszer eljut oda, nem tér vissza többé.

22. vers

A mindenkinél hatalmasabb Istenség Legfelsőbb Személyiségét
kizárólag vegyítetlen szeretettel lehet elérni. Habár lelki
hajlékán tartózkodik, mégis áthat mindenen, és őbenne van
minden, ami létezik.

23. vers

Óh, Bharaták legjobbja, most a különböző időpontokat
magyarázom el neked, amikor az ember örökre, vagy pedig csak
egy időre hagyja el ezt a világot.

24. vers

A Brahmant ismerők kedvező pillanatban, a tűzisten hatásának
ideje alatt, fényben, a holdvilágos két hét és a Nap északi
pályájának hat hónapja alatt távoznak el e világból.

25. vers

A yogi ismét visszatér, ha a füst, az éjszaka, a
holdfogyatkozás két hete és a Nap déli pályájának hat
hónapja alatt hagyja el ezt a világot, illetve ha a Holdra
jut.

26. vers

Az anyagi világegyetem elhagyásának két módjáról írnak a
Vedák. Az egyik világosságban, a másik sötétségben történik.
A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben
elmenőnek vissza kell térnie.

27. vers

Óh, Arjuna, a bhakták ismerik e két utat, és sohasem
kerülnek tévhitbe. Ezért gyökerezz szilárdan az odaadásban!

28. vers

Az odaadó szolgálat útját járó személy nincs megfosztva az
olyan eredményektől, melyek különben a Vedák
tanulmányozásából, az önsanyargató áldozatok végzéséből,
adományozásból vagy filozófiai és gyümölcsöző
cselekedetekből származnak. Ő végül is eljut a
transzcendentális világba.