14. fejezet

A Nar Shaddaa csatája

Az elsõ dolog, amit Winstel Greelanx admirális megpillantott, amikor az Imperial Destiny elõbukkant a hipertérbõl, egy hanyatt-homlok menekülõ apró felderítõhajó volt. Az admirális fanyarul elmosolyodott. Ebbõl még látni fogok jó néhányat a mai napon…

A gondolat rosszkedvvel töltötte el. Nehéz lesz csatát vesztenie egy ilyen szervezetlen bandával szemben. Hogy a galaxis nevére érje el?

– Uram, a flotta kijött a hipertérbõl – jelentette a helyettese, Jelon parancsnok.

– Mondja meg nekik, hogy helyezkedjenek alakzatba! – utasította gépiesen Greelanx.

Az unalomig jól tudta, mi fog történni, ezért nem is figyelte, hogyan fejlõdik ékalakzatba a hét csatahajó. A Destiny volt a csúcson, valamivel hátrébb, kétoldalt az Arrestor és a Liquidator nevû nehézrombolók, ezektõl odébb pedig a Peacekeeper és a Pride of the Senate rombolók. A másik két nehézcirkáló, az Enforcer és az Inexorable alkották a hátvédet. A rombolók kieresztették a TIE-vadászaikat, amelyek rögtön körülölelték az éket.

A két felderítõ Carrack, a Vigilance és az Outpost elõrelendült, és kiengedte TIE-vadászait. A tizenhat Guardian osztályú korvett már felvette a kagylóhéjalakzatot, készen rá, hogy elállja a menekülés útját.

Az egész gyorsan és olajozottan zajlott, a legcsekélyebb fennakadás nélkül. Greelanx minden mûveletet gondosan begyakoroltatott a parancsnokaival.

– Admirális úr, a flotta hajói harcállásban – közölte Jelon, alig egy perccel a parancs kiadása után.

– Nagyszerû. Jöhet a következõ fázis.

– Igenis, admirális úr.

A “saláta” cirkálósebességgel megindult a Nar Shaddaa felé: A csatahajók lomhán követték õket. Greelanxnek csak most tûnt fel, hogy a holdat több száz, talán több ezer roncs öleli körül. Nyilvánvaló volt, hogy képtelen lesz átmanõverezni ezek közt a csatahajóival, ha a kalózok ellentámadásba lendülnek. Ez azt jelentette, hogy a hold közelébe érve irányt kell változtatniuk.

Az admirális összekulcsolta a kezét a háta mögött, és aggódva az apró pöttyöt figyelte, amely a felbukkanásukkor elmenekülõ hajót jelképezte a radarképernyõn. Ahogy a felderítõhajó a roncsok közelébe ért, két másik kisebb hajó csatlakozott a rémülten menekülõ pilótához.

Greelanx felsóhajtott. Ha ez így megy tovább, a csata tizenöt perc alatt véget ér, és képtelen lesz elveszíteni. Legrosszabb álmában sem gondolta volna, hogy valaha is ilyen abszurd helyzetbe kerülhet.

Az elsõ néhány másodpercben Roa alig tudta megállni, hogy ne nyúljon hozzá a hiperhajtómû kapcsolójához. Annak ellenére, hogy tudta, a birodalmi flotta több tucat hajóból fog állni, és ezek közül egyesek ezerszer nagyobbak lesznek, mint a legnagyobb hajó, amellyel valaha is repült, a csatahajók elõbukkanása valósággal sokkolta.

Anélkül, hogy tudatában lett volna, megfordította a hajóját, és teljes sebességgel a Nar Shaddaa irányába száguldott. A gyakorlatok, ahogyan azt Mako ígérte, nem voltak hiábavalóak. Bejelentkezni. Kapcsolatba kell lépnem Makóval. Felderítõ vagyok, vagy nem?

Átkapcsolt a kódolt külön sávra.

– Védelmi Központ, itt a Lwyll. Központ, jelentkezz.

Mako hangja töltötte meg a sisakját.

– Hallgatlak, Lwyll. Látod õket?

– Látom õket, Központ. – Roa ellenõrizte a szenzorait és a hátsó kamera képernyõjét. – Alakzatba formálódtak és közelednek.

– Helyes. Vezesd be õket, Roa, de vegyél vissza egy parányit a sebességbõl, ha feltûnés nélkül meg tudod tenni! Az Elegant Interlude és a Star Traveler hamarosan csatlakozik hozzád. Próbáljátok meg legalább a “saláta” egy részét a megbeszélt helyre csalni.

– Vettem, Központ.

Roa fokozatosan visszavett a sebességbõl. Döbbenetes volt, milyen gyorsan közelednek a Carrack osztályú cirkálók. Gyors hajók! Roa örült neki, hogy Mako a segítségére küldte a másik két hajót. Mindkettõ gyors jármû volt, Danith Jalay és Renna Strego pedig tapasztalt kapitányok.

Az öreg csempész vett egy mély levegõt. A félelem még mindig ott volt benne, valahol mélyen, de már nem fenyegette a gondolkodás folyamatát.

Roa elfészkelte magát az ülésben, és a feladatra összpontosított.

A Dragon Pearl hídján Mako Spince fáradhatatlanul a szenzorok és a taktikai kijelzõk képernyõit pásztázta. Még pislogni is alig mert. A Pearl túl nagy volt ahhoz, hogy elrejtõzhessen a roncsok között, Blue azonban úgy foglalta el vele a pozíciójukat, hogy a Carrackok csak akkor vehessék észre õket, ha már belesétáltak a kelepcébe.

Mako látta, hogy az egyik Carrack, az Outpost irányt változtat; a Vigilance tovább folytatta útját, egyenesen a csapda irányába. Ebben volt logika, hiszen Greelanx nem tudhatta, hol fogják várni a csempészek. Várható volt, hogy ha a csempészek megtámadják a Vigilance-t, az Outpost továbbra is majdani pozícióján marad, hogy elvághassa a menekülõ hajók útját.

Gyere közelebb, mormogta Mako a közeledõ cirkálónak. Na még egy kicsit…

Falan Inirót, a koréliait a barátai gyakran nevezték forrófejûnek és meggondolatlannak. Iniro ilyenkor mindig azzal védekezett, hogy “gyors döntési képessége” valójában áldás, hiszen gyakran ennek köszönheti a legjobb üzleteket, a legjobban fizetõ szállítmányokat és a legnagyobb szabakknyereményeket.

Most, módosított YT-1210 osztályú kisteherhajóján, a Take That!-en üldögélt és türelmetlenül füstölgött. A francba, gondolta morózusan. Mit szarakodnak már?

Idegesítõ volt itt várakozni, egy roncs árnyékában, egy elektromágnessel a döglött hajóra kapaszkodva. Iniro újra ellenõrizte a kijelzõket, és ezúttal valami megragadta a figyelmét. Valami, egy igazán nagy valami közeledett feléjük.

Ez közülük lesz valamelyik, reménykedett Iniro. Már bánta, hogy nem szereltetett új szenzorokat, abból a modem fajtából, ami jobb jelazonosítóval volt ellátva.

– Hé, Gadaf – szólt rodiai tüzérének –, valamit látok a képernyõn. Készülj fel!

– Vettem, kapitány – nyugtázta a rodiai. – Készenlétben vagyok.

A csempészek közül néhányan megjegyezték, hogy szerintük a Take That! fegyverzete túl gyenge, nem sokra fog menni vele a birodalmiak ellen. Falan Iniro viszont meg volt gyõzõdve róla, hogy – valóban jelentõs – tapasztalata bõségesen pótolni fogja a tetõre szerelt egyetlen lézer mellõl hiányzó többi fegyvert.

– Csak az a gond… – motyogta a mikrofonba a rodiai.

– Mi a gond?

– Hogy nem volt idõnk kalibrálni a lézer célzóberendezését, fõnök, így mindig mellé kell céloznom. Kissé jobbra hord.

Iniro vállat vont.

– Ezt könnyû ellentételezni, Gadaf. Én így is mindig célba találok vele.

– Tudom, fõnök – ismerte el a rodiai. – És én sem panaszkodhatom.

– Hm… – fészkelõdön Iniro. Mikor kapjuk meg már azt az átkozott parancsot?

Az a nagy valami – bármi volt is az –, szinte súrolta a Take That! szenzorait.

Gyerünk már! Mit sza…

A fejhallgató megreccsent, a frászt hozva Iniróra. Mako Spince szólt bele a fûiébe, a távolságtól és a roncsoktól torz hanggal, de azért azonosíthatóan.

– Elsõ Csapásmérõ Egység, itt a Védelmi Központ. Készüljetek fel a…

Iniro ujjongva felordított, és ezzel elnyomta Mako hangját. “Támadásra”, nem? Biztos volt benne, hogy ez hangzott el.

Egy pillanatra felülkerekedett a józan esze, és azt súgta, hogy kérjen megerõsítést a Központtól, de a büszkesége nem hagyta. A többiek nevetnének rajta, és nem lehetne elsõ a támadásnál!

– Nyomás! – rikoltotta, és kikapcsolta az elektromágnest. Amikor elõszáguldottak a roncsok közül, Iniro két másik hajót pillantott meg. Csak kettõ? Xendor talpnyalóira, hát hol vannak a többiek?

Arra már nem maradt ideje, hogy kiderítse a választ. Egy TIE-vadász rohant feléje, alaposan “megdöngetve” az elülsõ pajzsát. Gadaf visszalõtt, de nem találta el.

Túlságosan balra célzott az idióta!, állapította meg Iniro. Egy éles kanyarral megfordította a Take That!-et, és maximális sebességre gyorsított.

– Nyírd ki, Gadaf! – ordította.

Vörös fény csapott ki az ágyúból, ezúttal csak hajszálnyival tévesztve el a pörgõ, cikázó TIE-t. Iniro káromkodva utána-lendült. Nem volt könnyû követni a kis átkozottat ebben a roncs-dzsungelben.

– Mindjárt rávezetem! – kiáltotta a rodiainak. – Kapd el! Most!

Ahogy ígérte, a következõ pillanatban a TIE és a Take That! egy pályára kerültek, és semmi nem volt közöttük. Újabb vörös nyaláb csapott ki az ágyúból, ez alkalommal telibe találva a TIE-t.

A vadászgép gomolygó tûzze változott, elõbb sárgává, aztán izzó fehérré, és csak nõtt, nõtt… Aztán egyik pillanatról a másikra szétoszlott, és már csak egy céltalanul lebegõ hamufelhõ volt a TIE helyén.

Iniro kapitánynak azonban nem volt ideje ünnepelni. Valami megragadta a figyelmét a taktikai képernyõn. Az a nagy izé üldözõbe vette! Még egy másodperc, és elkapják!

Villámgyorsan irányt váltott, hogy egy közeli roncs fedezékébe meneküljön, de már késõ volt. A Carrack turbólézerei zöld tûzbe vonták a hajóját. Az egész nem tartott tovább egyetlen szempillantásnál. Amikor tíz másodperccel késõbb a tûzgömb összeroskadt, már semmi nem volt a Take That! helyén.

Még por sem maradt belõle.

Másodpercekkel azután, hogy követte Falan Iniro Take That!-jét, Niev Jaub már tudta, hogy végzetes hibát követett el. A kis sullusti a – természetesen módosított – kisteherhajójában, a Bnef Nllében várakozott, amikor látta, hogy a Take That! kilõ a rejtekhelyérõl. Azt hitte, hogy félreértette Mako parancsát, ezért követte a másik hajót. Aztán kiértek a roncsok közül, és csak egyetlen másik hajót látott a Take That! mellett. Ekkor már biztos volt benne, hogy túl hamar rajtoltak.

Vissza akart térni a roncsok fedezékébe, de elkésett. Egy TIE célba vette, és kis híján leperzselte a pofaszakállát. Jaub oldalra kapta a kis teherszállítót (amely történetesen egy kagylóhéjas sullusti ragadozóra hasonlított), és kitérõ manõverekbe kezdett.

A Nar Shaddaa védõinek többségével ellentétben Jaub becsületes kereskedõ volt, aki a hold egykor fényes kaszinóit egzotikus sullusti gyümölcsökkel és zöldségekkel látta el. A Nar Shaddaan élõ, tekintélyes méretû sullusti közösség tagjai közt rengeteg barátja, sõt rokona akadt, így amikor Mako felhívása elhangzott, úgy gondolta, kötelessége jelentkezni. Nem hagyhatta cserben azokat, akik olyan fontosak voltak a számára.

És most? – kérdezte magától, tüzet nyitva egy TIE-ra. Nem kelhetek versenyre ezekkel a pilótákkal!

De már nem volt visszaút. A Carrack cirkáló már észrevette õket, és pillanatokkal késõbb, Jaub rémületére, tüzet nyitott a Take That!-re. Kerek szeme még jobban elkerekedett, amikor a koréliai hajó szó szerint elpárolgott.

Ha Jaub megpróbált volna eliszkolni, talán sikerül neki. De ennél jobb ötlete támadt. Már csak néhány másodpercig kell valahogy életben maradnia, aztán Mako úgyis megindítja a támadást, és akkor fordul a kocka.

Egy TIE zúgott el mellette. Jaubnak fogalma sem volt, honnan bukkanhatott elõ, de ott volt. Újabb kitérõ manõvert hajtott végre, és ezzel bekerült a Carrack cirkáló turbólézereinek a hatósugarába. A kis sullusti rémülten felsikított, ahogy a zöld halál megnyalintotta a hajója pajzsát.

Jól vagyok, nem talált el, nem talált el, nem… ó, istenek… eltalált, villant át az agyán.

Az energiája vészesen fogyott. A lövés csak súrolta, de még ez is elég volt ahhoz, hogy tönkretegye a hátsó pajzsot és a hajtómûveket. A Bnef Nlle tehetetlenül sodródott tovább.

Jaub ellenõrizte a manõverezõfúvókákat, és legalább azok mûködtek. Fékezni és gyorsítani nem, de legalább forogni tudott a hajóval.

Körülnézett, és látta, hogy két TIE indult feléje hátulról. Még néhány másodperc, és atomjaira lövik.

A Carrack cirkáló már ügyet sem vetett rá: túl kicsi volt, a TIE-ok is elbánhattak vele, és különben is már megbénították. A hatalmas birodalmi hajó méltóságteljesen továbbúszott az ûrben a Bnef Nllére csaknem merõleges pályáján.

Másodpercek… már csak másodperceim vannak hátra. Nem vesztegethetem el õket, gondolta Jaub. Nem tartotta magát különösebben bátornak, de mint sullusti, gyakorlatias lény volt.

Megforgatta a hajóját a hossztengelye körül, és úgy hagyta a fúvókákat. Pár pillanat, és a Bnef Nlle olyan veszettül pörgött, mint egy búgócsiga.

– Bnef nlle, mindenkinek! – sikította Jaub, ahogy a Carrack cirkáló tatja felé robogott.

A “bnef nlle” sullustiul azt jelentette, hogy jó szerencsét.

Jaub attól tartott, hogy nem fog sikerülni, a Carrack túl gyorsan megy – de aztán az utolsó pillanatban kiderült, hogy mégis, igen, mégis neki fog rohanni a birodalmi hajó bal oldali pajzsának.

Öröm töltötte el apró keblét, aztán már csak a lángok voltak…

– Átkozott, ostoba fajankók! Miért nem várták meg, hogy kiadjam a parancsot? – ordította a taktikai képernyõnek Mako.

Talán félreértették. Mako azt mondta, “készüljetek fel a támadásra”, és alig hallgatott el, azok hárman máris elõbújtak a rejtekhelyükrõl. Mako végignézte a képernyõn, mint lövik atomjaira az elsõ kettõt, és nem tehetett semmit. Legalább a második fickó, bárki is volt, nem halt meg hiába. És még az a bolond is, aki az egész õrültséget elkezdte, kilõtt egy felderítõ TIE-t.

Most pedig a harmadik hajó egyenesen feléjük menekült, egy TIE-jal a nyomában.

– Nagyszerû! – kiáltotta Mako. – Mutasd csak meg neki, hol rejtõzünk! Ha túléled ezt, saját kezemmel foglak megnyuvasztani!

– Mako, ennek annyi, ha nem csinálunk valamit – mondta feszülten Blue.

– Hagynom kellene, hogy megfizessen az ostobaságáért morogta Mako, de azért meggyõzte magát, hogy a Carrack eléggé bent van már ahhoz a roncsok közt, hogy ne tudjon elmenekülni. Itt az ideje, döntötte el.

– Jól van – mondta Blue-nak és a tüzéreknek. – Menjünk ki, és mentsük meg a nyamvadt irháját!

Bekapcsolta a komegységet, és kiadta a parancsot:

– Figyelem, pajtások! Kezdõdhet az ellentámadás! Elsõ Csapásméró Egység, most támadjatok, fiúk és lányok! Kapjátok el azokat a TIE-okat, mi meg rámegyünk a Carrackra! Fedezzetek!

Amint a menekülõ teherhajó pilótája észrevette a roncsok közül kiemelkedõ Dragon Pearlt, irányt változtatott, és feléjük rohant, mint a kisgyerek, aki az anyja szoknyája mögött akar menedéket keresni. Blue kiadta a tûzparancsot a jacht tüzéreinek; hat turbólézer esett neki a bolondot üldözõ TIE-nak.

A birodalmi vadászgép látványosan felrobbant.

– Ez pazarlás – morogta Mako. – Azoknak az ostoba szúnyogoknak egyáltalán nincs pajzsuk.

A Pearl a Carrack felé fordult, melynek kapitánya csak most vette észre, hogy kihívták.

– Blue, ereszd ki azokat a fejvadászokat! – kiáltotta Mako.

– Már megtettem két perccel ezelõtt! – kiáltott vissza a nõ, – Ne utasítgass folyton, tudom a dolgomat!

A Vigilance szembefordult a jachttal – felvette a kesztyût.

Természetesen a Carrack volt erõbeli fölényben. Sokkal erõsebb páncélzata volt, mint a jachtnak, jobb pajzsa és több fegyvere. Emellett gyorsabb is volt, bár nem lényegesen.

Ugyanakkor Blue már megszokta a Nar Shaddaa roncstemetõjében való manõverezést, míg a Carrack pilótája remélhetõen még sosem járt itt. És a hutt jacht kisebb is volt, ezáltal jobban manõverezhetõ.

Blue igyekezett is kihasználni ezt az elõnyt: nyílegyenesen lecsapott a Carrackra, amikor támadott, aztán felkapta a hajó orrát, és olyan elképesztõ ügyességgel manõverezett vissza a roncsok közé, hogy a Pearl eresztékei csak úgy csikorogtak.

Miután kirepült az ülésébõl, amikor egy találat pár pillanatra kiiktatta a mesterséges gravitációt, Mako végre vette magának a fáradságot, és bekapcsolta a biztonsági öveket. Látta, hogy a szélvédõ elõtt lézerek és turbólézerek fénye kenõdik szét a pajzsokon, onnan azonban, ahol ült, a Vigilance-t nem lehetett látni.

Eleinte attól tartott, hogy a Vigilance egyike az új modelleknek, amelyeket már sugárvontatóval is felszereltek, de a jelek szerint mégsem volt az.

A hutt jacht megrázkódott a lövések alatt, újra és újra.

– Elveszítjük a jobb oldali pajzsot – közölte Blue. – Még egy találat ide, és…

BUMM!

A Pearl akkorát ugrott, mint egy fenéken billentett bolha. Blue elkáromkodta magát.

– Tûz! Pörköljetek oda nekik!

Jiliac jachtját most a saját turbólézereinek a lökései rázták meg.

Mako majd meghalt a kíváncsiságtól, de a hajó olyan hevesen ugrált és rázkódott, hogy nem mert felállni a helyérõl. Már csak az hiányzott, hogy kitörje a kezét – vagy a nyakát.

BUMM-BUMM!

– A francba! – kiáltott fel Blue. – Elvesztettünk három löveget.

BUMM!

– Ez volt a negyedik.

– Mi az isten folyik odakint, Blue? – próbálta túlordítani Mako a legújabb sortüzet. – Kárt tettünk egyáltalán valakiben?

– Ja – közölte kurtán Blue. – Kárt tettünk bennük. Lõjetek, fiúk! Most!

Mako képtelen volt tovább elviselni ezt a tétlenséget. Kicsatolta magát, és áttámolygott Blue mellé, hogy megnézze, mi a helyzet.

– A bal pajzsa gyengélkedik – mondta neki Blue. – A mi jobb oldali pajzsunk elszállt. – Úgy fordította a hajót, hogy a viszonylag ép orrpajzs legyen a Vigilance felé.

– A hajtómûvek is lomhák – állapította meg a hajó mozgásából Mako.

– Ne mondd! – csattant fel Blue.

A Pearl újra lõtt, és ekkor…

Mako diadalittasan felkiáltott, amikor megpillantotta a fekete égésnyomot a Carrack oldalán.

– A bal oldali pajzsa kifújt!

– Nekünk is a jobb oldali – emlékeztette Blue.

– De bébi, elkaptuk! Támadást szüntess! – Mako visszarohant a parancsnoki posztjára. – Jól van, figyelj! Too Late Now! Minestra! Itt a Védelmi Központ! Jelentkezzetek! Vége!

A két kalózhajót Mako ezekre a koordinátákra osztotta be.

– Itt Minestra. Hallgatunk, Mako.

– A Too Late Now úgyszintén.

– Jó híreim vannak, fiúk! Most lõttük szét a Vigilance bal pajzsát!

– Már úton vagyunk – közölte a Minestra kapitánya. – Most már jobb lesz, ha visszavonultok. Épp eleget kaptatok ti is. Mi majd elintézzük õket.

– Boldogan – kiáltotta Blue, és a Dragon Pearl, fájdalmasan lomhán, elbicegett. Mako végignézett a diagnosztikai érzékelõkön, és elkáromkodta magát. Nincs jobb oldali pajzs, a hajtómû sérült, a páncélzat úgyszintén, és valahol szökik a levegõ. Jiliac nagyon morcos lesz…

A két kalózhajó odaért, és a teherhajók odagyûltek, hogy szétmarcangolják a Vigilance-t, mint dögevõk a sérült ragadozót. A Carrack egyik találatot kapta a másik után, míg végül a páncélzata már nem bírta tovább, és berobbant. A hajó oldalán keletkezett tátongó lyukon át már gyerekjáték volt szétlõni a hajtómûveit, majd a hídját. Alig telt bele néhány perc, és a Vigilance már csak egy halom élettelen fém volt. Életmentõ kapszulák spricceltek ki a halott hajó testébõl – a legénység hanyatt-homlok menekült.

Mako elvigyorodott.

– Szép munka volt, fiúk! Mi most akkor elhúzunk az Illúziópontra, és megpróbáljuk kijavítani a sérüléseket. Ti tartsatok ki, fiúk! A vámõrség hajói mindjárt itt lesznek!

Greelanx admirális nem akarta elhinni Jelon parancsnok jelentését.

– Azt mondja, hogy a Vigilance-t elvesztettük? Eldon kapitány halott?

– Igen, admirális úr. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom.

– És a TIE-vadászok?

– Az összest kilõtték, uram.

Greelanx túl fegyelmezett volt ahhoz, hogy hangosan káromkodjon, de azt már senki nem akadályozhatta meg, hogy gondolatban megtegye.

– A vámõrségi cirkálók gyorsuljanak teljes sebességre! Adjon melléjük két TIE-osztagot, és mondja meg nekik, hogy szabad kezet kapnak!

– Igenis, uram!

Greelanx egy pillanatig azt fontolgatta, hogy beveti a hold túlsó oldalán várakozó másik Carrackot, az Outpostot is, de végül letett róla. Az Outpostra késõbb még szüksége lehet, ha el kell végezni a nagytakarítást. Nem akarta veszélynek kitenni az egyetlen megmaradt felderítõhajóját.

Megmutatjuk ezeknek a sakáloknak, gondolta dühösen, tökéletesen megfeledkezve róla, hogy neki ezt a csatát el kell veszítenie…

Soontir Fel kapitány kábultan bámulta a Pride of the Senate kompultján álló apró holofigurát. Forgott vele a világ, mintha valaki jól gyomorszájon öklözte volna.

– Eldon halott?

Greelanx bólintott.

– Sajnos, igen.

– Értem, uram. Mondhatok valamit, admirális úr?

– Hallgatom – mondta kedvetlenül Greelanx.

– Talán kissé… komolyabban kellene vennünk ezeket a csempészeket, uram. Úgy tûnik, nemcsak vaktában lövöldöznek. Az az érzésem, hogy ez egy jól megszervezett ellentámadás.

– A megjegyzését tudomásul vettem, Fel. Greelanx kilép.

A holofigura elenyészett.

Soontir egyperces fõhajtással emlékezett a halott Darv Eldonra. A kapitány osztálytársa volt az Akadémián. Elválaszthatatlan barátok voltak immár tíz éve. A halála fájt, mintha vibropengét forgattak volna meg a szívében.

Fel nyelt egyet, aztán kihúzta magát. Gyászolni majd ráér késõbb. Most az a legfõbb kötelessége, hogy annyi csempészt tegyen hidegre, amennyit csak tud…

Han Solo eleinte nagyon furcsának találta, hogy lõnie kell a TIE-vadászokra, ahelyett hogy repülné õket. Amint Mako elrendelte a támadást az Elsõ Csapásmérõ Egységnek, Han, Csubakkával és Jarikkal a Bria szárnyára szerelt lövegtornyokban, TIE-vadászatra indult. Eddig kettõt sikerült kilõniük, és most a roncsok között cirkálva újabb “áldozatok” után kutattak.

A Bria hátsó pajzsa megsérült, ami nem volt egy életbiztosítás, de ettõl eltekintve a hajó sértetlen volt, amit nagyobbrészt Han ügyességének köszönhettek.

Han egyike volt azon keveseknek, akiknek se párjuk, se meghatározott pozíciójuk nem volt. Mako azért akarta így, hogy Han képes legyen szemmel tartani az egész flottát, és oda repülhessen, ahová akar – illetve ahol szükség van rá.

A koréliai hátrapillantott a bal szárny felé, ahol Jarik üldögélt a kis forgó toronyban. A kis fickó eddig nem teljesített jól. Kapkodott és ideges volt, következetesen sikerült eltévesztenie minden egyes TIE-célpontját. Han már maga is hajlott azt hinni, hogy mégsem kellett volna magával hoznia a fiút.

Csubakkával már más volt a helyzet. A vuki eltalált egy TIE-t, tönkretéve az egyik manõverezõfúvókáját. A vadászgép nekirohant egy roncsnak, és felrobbant.

A másik TIE-t Han lõtte ki a hajóorra szerelt ikerágyúval.

Mako jelentkezett.

– Figyelem! A könnyûcirkálók támadásba lendültek! A jelek szerint a kapitányaik szabad kezet kaptak! Mindenki nagyon vigyázzon!

Han a helyszínre akart sietni, hogy nekiessen valamelyiknek, amikor váratlanul egy TIE bukkant fel, és lõni kezdett rájuk.

– Csubi, Jarik! – üvöltötte Han. – Vigyázzatok! – Kikerült a TIE útjából, de elõtte még eleresztett egy sorozatot. Nem talált.

Egy másik TIE tûnt fel. Han ugyanúgy lõtt és kitért. A TIE megperdült. Eltalálta!

Dühödt vuki üvöltés tépett bele Han dobhártyájába. Eltalálták!, ez volt Han elsõ gondolata. Még levegõt is elfelejtett venni rémületében; aztán hátraperdült, és azt látta, hogy Csubi õrjöng és szitkozódik a kis fülkében, de sértetlen.

Ebbe meg mi ütött?, tûnõdött Han. Még egyszer hátrafordult, és valami olyat látott Csubi mancsában, aminek nem ott, legalábbis nem úgy kellett volna ott lennie. Csubi olyan nagyon le akarta szedni a TIE-t, hogy izgalmában kitépte a botkormányt!

Most a koréliain volt a sor, hogy elkáromkodja magát.

– Csubi, te bundás mamlasz! Nézd, mit tettél!

Csubakka sértõdötten közölte, hogy nagyon is tisztában van azzal, amit tett.

BANG! Egy TIE lövedéke kenõdött szét a Bria középsõ pajzsán.

Hé, Solo! Koncentrálj a repülésre, vagy itt hagyod a fogad! Most, hogy Csubi ilyen szépen kiiktatta magát, már nemcsak a hajófart, hanem a jobb oldalt is védenie kellett.

– Jarik – szólt bele a sisakmikrofonba –, figyelj rám, kölyök! Csubi odaát letörte azt az átkozott botkormányt. Neked kell leszedned a TIE-t!

– M-m-mi? – kérdezte remegõ hangon Jarik. – Nekem?

– Igen, neked! És most tartsd nyitva a szemed! Ott jön!

Jarik a rémülettõl dermedten kuporgott a vackában. A legrosszabb rémálmom valóra vált! Mindannyian meg fogunk halni, és én leszek a hibás!

Kényszerítette magát, hogy felüljön, és körülnézzen. A célkeresõ egyelõre nem jelzett célpontot. Képes lesz befogni, ha megjelenik? Nem valószínû. Eddig folyamatosan kudarcot vallott.

Hol lehet, hol…

És akkor megpillantotta. Fentrõl repült rájuk, alattomosan, mint egy lecsapni készülõ ragadozó madár.

Nem tudom megcsinálni… mi van, ha nem tudom megcsinálni?, sikította Jarik elméje, de a keze mégis megmozdult. Ott volt a célkeresõ, rajta a rács meg a TIE, és egyszer csak… a kettõ eggyé vált.

Jarik hüvelykujja rápréselõdött az elsütõ gombra. Nem akaratlagos mozgás volt, de megtette hatását.

Vörös sugár csapott ki az ágyúból, telibe találva a TIE apró testét.

A robbanást hallani nem lehetett, a látvány azonban bõven kárpótolta ezt.

Jarik megdörzsölte a szemét. Én csináltam?

– Szép lövés volt, kölyök! – ordította a fülébe Han. – Lássuk, meg tudod-e ismételni!

Én csináltam? Igen, én! Megcsináltam! Képes vagyok rá!

Jarik “Solo” még soha nem volt ilyen büszke magára.

– Rendicsek, Han!

Ellenõrizte az ágyú töltöttségét, aztán marcona arckifejezést öltve magára, újabb célpontok után pásztázott.

Salla Zend leolvasta a Rimrunner helyzetkoordinátáit, aztán kinézett a szélvédõn. A Falcon pontosan ott volt, ahol lennie kellett. Mivel mindkét hajó egyformán gyors volt, Salláék párjául Landót és azt a fura kis pilótadroidot jelölték ki.

Sallának el kellett ismernie, hogy nem semmi a kis bádogfickó. Még soha nem hallott olyan droidról, amely hajót tudott vezetni, de hát Vuffi Raa valahonnan a galaxis egy nagyon-nagyon távoli zugából származott, ahol talán minden lehetséges volt. Az a kis fickó nemhogy végig követni tudta a roncsok között, de néha még le is hagyta!

– Látsz valahol cirkálót, Vuffi? – kérdezte tõle Salla.

– Egyelõre nem, Lady Salla – felelte a kis droid. – És a nevem Vuffi Raa, ha nem sértem meg.

– Semmi gond, Vuffi Raa – felelte Salla. – De áruld el, mit jelent a neved?

– A programozóim nyelvén egy számot, Lady Salla.

– Aha. – Salla körülnézett. Még mindig nem látott birodalmi hajókat, a szenzorai azonban jelezték, hogy egy nagyobb hajóraj hatolt be a Nar Shaddaat övezõ “roncsfelhõbe”. Lando, készülj fel! Azok a szemetek itt vannak a közelben.

– Vettem, Salla.

– Rik? Shug? Bármelyik pillanatban itt lehetnek. Készen álltok?

– Igen, Salla – felelte Shug.

– Készen állunk, csinos hölgyem – felelte Rik szirupos hangon.

Salla megforgatta a szemét.

– Ne fárassz, Rik! Pofa be, és figyelj. Tartalékold a poénjaidat azoknak, akik értékelni tudják õket!

– Hé, Salla, nem tehetek róla, hogy van szemem! – mondta színlelt sértõdöttséggel Rik. – Solo képtelen értékelni téged, ezt te is tudod. Te sokkal jobbat érdemelsz, mint az a nyálas koréliai. Te egy klassz nõ vagy, õ meg…

– Kussolj, Rik! – vakkantott rá Salla. – És fékezd a hormonjaidat.

– De Salla… – tiltakozott fájdalmas hangon Rik. – Én komolyan beléd zúgtam az elsõ pillanatban, hogy…

– Lady Salla! – szakította félbe Vuffi Raa. – Megtámadtak minket!

Salla ellenõrizte a szenzorokat és a hajók azonosító kódjait. Egy Guardian osztályú könnyûcirkáló, a Lianna Guard! Salla irányt változtatott, hogy egyenesen szemberohanjon a cirkálóval, és lenyûgözve tapasztalta, hogy Vuffi Raa már megtette ezt.

Pár másodperccel késõbb a Lianna Guard tüzet nyitott. A Rimrunnert találat érte, de a pajzsok felfogták a lövedék energiáját. A birodalmi hajó gyors volt, és éppen olyan jól manõverezhetõ, mint a nála kisebb teherhajók. Ráadásul éppen arra tervezték, hogy csempészhajókat vadásszon le…

Shug leadott egy sorozatot a quadlézerével, a birodalmi pilóta azonban kitért a sugár elõl, mielõtt még befoghatták volna. Nagyon ügyes!, gondolta elismerõen Salla. De akkor is elkapjuk. Egyedül van két hajó ellen.

A Lianna Guard annyira lekötötte a figyelmét, hogy észre sem vette a képernyõn a vészesen közeledõ, villogó pontokat. Vuffi Raa felsikított:

– Lady Salla! TIE-vadászok!

A Rimrunner kapott egy találatot az elülsõ pajzsába. Shug most már folyamatosan tüzelt, akárcsak Lando. Az egyik TIE-t találat érte. Hogy kié volt az érdem, azt Salla nem tudta volna megmondani, de a birodalmi vadászgép szétpukkant, és ez volt a lényeg.

Kitérni! Salla oldalra döntötte a Rimrunnert, de az egyik TIE mégis eltalálta. A pajzs elnyelte az energia nagyobbik részét, a hajó azonban még így is hevesen megrázkódott.

– Kapjátok el azokat a nyavalyásokat! – kiáltotta dühösen.

– Azon vagyok! – felelte kórusban Lando és Shug.

Salla elkáromkodta magát. Hol van a Lianna Guard? A harc hevében elvesztette szem elõl a Guardiant.

BAMM!

A Rimrunnert megint megrázta egy találat. A hajó irányt váltott, és egyenesen egy roncs felé rohant. Sallának az utolsó pillanatban sikerült kikerülnie a fémhalmazt, ám ezért egy újabb találattal kellett fizetnie. A rázkódás erejébõl ítélve ezúttal nem egy TIE volt, hanem a járõrhajó.

– Nesze! – ordította Lando, és Salla egy újabb TIE-t látott szétrobbanni.

Kettõ kettõ ellen. Az esélyeik most már kiegyenlítõdtek, de hol volt a Lianna Guard? Lando nyomában? Nem! A Rimrunner mögött!

– Térj ki, Salla! – sürgette Lando.

– Francokat! – üvöltötte Salla. – Erre vártam egész idõ alatt! Rik, hogy a csersav marja ki az irhádat, kapd el!

Lodrel kapitány, a Lianna Guard parancsnoka kajánul elvigyorodott, amikor a hajójának sikerült rátapadnia a mynock formájú teherszállító farára. Megvagy!, gondolta elégedetten, és már nyitotta a száját, hogy kiadja a parancsot a kiszolgáltatott hajó elpusztítására.

De mielõtt még megszólalhatott volna, valami különöset vett észre a CorelliSpace hajó hátulján. Két gonoszul feketéllõ csõ bújt elõ a tatból!

– Kitérni! – ordította a kapitány, de a két rakéta már elindult. Hé, ez nem fair!, gondolta sértõdötten Lodrel.

Ez volt az utolsó gondolata.

– Juhé! – kurjantott Salla, amikor a járõrhajó eltûnt a szenzorkijelzõrõl. – Elkaptuk! Szép lövés volt, Rik!

– Ez azt jelenti, hogy megcsókolsz, ha visszatértünk a bázisra? – kérdezte a csibész.

– Ne is álmodj róla – mondta vidáman Salla. – De egy italra azért számíthatsz!

– Gratulálok, Lady Salla – hallotta Vuffi Raa fontoskodó, õrjítõen illedelmes hangját.

– Remekül csináltátok, Salla! – kiabált a fülükbe Lando. Teljesen megfeledkeztem róla, hogy ott vannak azok a rakéták. Shug, te vagy a legjobb szerelõ a galaxisban!

– Igen, Shug, ezt neked köszönhetjük – csatlakozott hozzá Salla.

– Jó kis móka volt, mi? – kuncogott szerényen Shug. – Akarjátok, hogy megismételjük?

– De még mennyire! – vágta rá szinte egyszerre Lando és Salla.

Mako Spince megkönnyebbülten fellélegzett, amikor a Dragon Pearl végre bevánszorgott az Illúziópont körül várakozó kalózhajók közé. A parancsnok ellenõrizte a szenzorokat, és közben a hajói bejelentkezéseit hallgatta.

A csempészek eddig jól szerepeltek, de ezzel együtt elkerülhetetlen volt, hogy ne legyenek veszteségeik. Mako gondterhelten pipálta ki az elvesztett hajókat. Sok barátot elvesztek ma, gondolta keserûen. Túl sok jó hajót, és még több cimborát…

Összeszámolta a veszteségeket. A csempészhajók közel ötven százaléka… megszûnt létezni. Még ha meg is nyerik ezt a csatát, hosszú idõnek kell eltelnie, mire a csempészkereskedelem helyreáll.

A birodalmiak azonban elvesztették a TIE-vadászaik mintegy felét, és hasonló arányú volt a veszteség a járõrhajók között is.

A kérdés az, merengett Mako, mikor fogja Greelanx bevetni a csatahajóit. A nehézcirkálók és a rombolók rendületlenül közeledtek, de egyelõre még lõtávolságon kívül voltak.

Mako a szenzorkijelzõre pillantott. Két járõrhajó éppen sarokba készült szorítani egy csempészhajót. Ó, ne!

Kétségbeesett hang kiabált bele Mako fejhallgatójába.

– Védelmi Központ! Segítséget kérünk! A hajóm megsérült, és…

A hang halálüvöltéssé torzult, majd egyik pillanatról a másikra elhallgatott. A villogó pont eltûnt a szenzorkijelzõrõl. Mako ordítani tudott volna.

– Jelon parancsnok, utasítsa a megmaradt TIE-okat, hogy szálljanak ki és vegyék fel a harcot az ellenséggel! – parancsolta Greelanx admirális.

– Értettem, uram.

A birodalmi csatahajók immár alig ötszáz kilométerre voltak a Nar Shaddaa roncsgyûrûjétõl. Greelanx ivott egy korty stimteát, aztán visszatért a szenzorkijelzõhöz. Egy perc se telt bele, már látni lehetett a csatatér felé tartó tucatnyi apró pontot.

– Parancsnok, tájékoztassa az ék hajóit, hogy orbitális pályára állunk, a roncsgyûrûn kívül!

– Igenis, uram.

– És maximális sebességre gyorsulunk. Támadást indítunk.

– Igenis, uram!

Greelanxet újra és újra meglepte a csempészek makacssága. Nem hitte volna, hogy ilyen sokáig ki fognak tartani, arra meg éppen nem számított, hogy ilyen hatalmas veszteségeket fognak okozni a flottájának.

De ennek ellenére még mindig fogalma sem volt, hogyan fogja elveszteni a csatát. A csempészek bátran küzdöttek, de teherhajóikkal nem voltak ellenfelei a hatalmas birodalmi csatahajóknak. Greelanx fájdalmasan felsóhajtott. Nincs más hátra, fel kell áldoznia valamelyik csatahajóját.

Az admirális beleszürcsölt a teájába, de alig bírta lenyelni a stimuláló folyadékot. Mintha acélos ujjak fonódtak volna a torkára. Már nemegyszer küldte a katonáit a halálba, de soha nem szántszándékkal. Nem volt biztos benne, hogy meg tudja tenni.

Pedig nem volt más választása.

Maximális sebességre gyorsultak! Támadnak!, döbbent rá Mako a felgyorsuló pontok láttán. Átkapcsolt a különfrekvenciára.

– Han, itt Mako. Hallasz?

– Igen, Mako. – Han adását megzavarta a roncsgyûrû, de azért érteni lehetett a szavait. – Hallak. Mi történt?

– Greelanx bevetette a csatahajóit. El fogom rendelni a visszavonulást. Megtennél nekem egy szívességet, pajtás?

– Persze.

– Te meg Csubi játsszatok hátvédet a visszavonulás alatt. Maradj hátra, és tereld a népet, rendben? Ne hagyd, hogy túl lassúak legyenek, és lépj a farkukra, ha nagyon rohannának. Intézd úgy, hogy a birodalmiak a nyomukban loholjanak!

– Rendicsek. Hogy állunk?

– Összességében elég jól, de sok barátot elveszítettünk.

– Tudom. Láttam a roncsokat – mondta fakó hangon Han.

– Mako kilép.

Mako átváltott egy másik külön sávra.

– Renthal kapitány!

– Itt Renthal.

– Azonnal visszavonulót fújok, készüljenek fel!

– Készen állunk. Visszahívom a Minestrát.

– Mi a helyzet a Too Late Nowval?

– Elvesztettük.

– Khm… én…

– Renthal kilép.

Mako visszaváltott a közös frekvenciára.

– Fiúk-lányok, itt a Védelmi Központ. Jók voltatok, ûrcsavargók, de most itt a váltás ideje. Visszavonulunk, mindenki a kijelölt vektora mentén. Emlékezzetek, hogy csináltuk a gyakorlatokon. Ismétlem, vissza kell vonulnotok a kijelölt vektorotok mentén, most. Védelmi Központ kilép.

Xaverri Shug mûhelyének egy lerekesztett részében állt, és feszülten a taktikai kijelzõt figyelte. A Dragon Pearlrõl továbbított kép szerint a csempészek hátat fordítottak az ellenségnek, és lélekszakadva menekülni kezdtek. Jól csinálták, mert tényleg úgy tûnt, mintha eluralkodott volna rajtuk a pánik, és azok sem játszották túl magukat, akiknek Mako és Han utasítása szerint le-le kellett maradniuk, hogy felingereljék – és felbátorítsák – a sarkukban loholó birodalmiakat.

A mágusnõ izgatottan megnedvesítette az ajkait. Már azt hitte, sohasem érkezik el a pillanat, de most már majdnem itt volt. Még néhány perc, és több birodalmit ölhet meg egyetlen gombnyomásra, mint amennyirõl valaha is álmodni mert volna.

Ez az, mondta az Illúziópont felé közeledõ ékalakzatnak. Csak így tovább, gyerünk, gyerünk, üldözzétek õket, és sétáljatok bele szépen a csapdámba…

Még pislogni sem mert, mintha attól tartott volna, hogy ez is csak varázslat, és ha újra kinyitja a szemét, a csatahajók már nem lesznek ott, ahol látni szeretné õket. Aztán a szeme égni kezdett a megerõltetéstõl, és kénytelen volt lehunyni egy pillanatra.

Amikor kinyitotta, a formáció nemcsak hogy még mindig a helyén volt, hanem éppen az Illúziópont kellõs közepén tartózkodott. A jóllakni készülõ ragadozó elégedett vigyora ült ki Xaverri arcára.

– Mako, itt Xaverri – jelentkezett be egy különfrekvencián.

– Mako. Hallgatlak, Xaverri.

– Aktiválom a trükköt… most – közölte, és megszakította a kapcsolatot. A vezérlõpultjához lépett, és lassan, alaposan megízlelve minden egyes pillanatot, lenyomta a vörös gombot, azt, amely fölé az volt odaírva, hogy: “NE NYÚLJ HOZZÁ, HACSAK NEM XAVERRI VAGY.”

– Most meghaltok – suttogta.

Az Imperial Destiny megkerülte a Nar Shaddaa legmagasabb pontját, a parancsnak megfelelõen nagy ívben, hogy elkerülje a Csempészek Holdja körül keringõ szemetet. A hold korongja mögül elõbukkant a Nal Hutta, amely még innen, százhuszonháromezer kilométer távolságból is hatalmas volt.

Greelanx a hídon állt, és az elõttük menekülõ csordát nézte. A csempészek eddig keményen küzdöttek, ezt el kellett ismernie, de a hatalmas csatahajók látványa megrémítette õket, olyannyira, hogy eddigi sikereik ellenére minden gyõzelmi mámoruk elszállt. Most meg úgy menekültek, mint koréliai vreltek a kopók elõl. Greelanx egyszerûen nem tudta elképzelni, hogyan fogja elveszíteni velük szemben a csatát.

– Greelanx admirális! – szólította meg a szenzortiszt. Uram, vettem valamit, de hogy honnan került… Ellenség a láthatáron, uram!

Greelanx a szenzorkijelzõre pillantott, aztán a panorámaablak felé fordult, és eltátotta a száját.

A Nal Hutta irányából száz és száz csempészhajó tartott feléjük, köztük néhány koréliai korvett! Zsoldosok, állapította meg Greelanx. A csempészeknek nincsenek ekkora hajóik!

– Honnan kerültek elõ? – kérdezte Jelon a szenzortiszttõl. – Miért nem jelentette õket korábban?

– Bizonyára a Nal Huttáról szálltak fel, uram. Én a csempészflotta mozgását követtem nyomon, ahogy azt ön parancsolta, uram.

Greelanx összeráncolta a homlokát. A birodalmi flottánál töltött évtizedek alatt kifinomodott ösztönei azt súgták, hogy valami nincs rendjén ezekkel a hajókkal.

– Teljes szenzoros szkennelést! – adta ki a parancsot.

– Máris, uram!

Néhány pillanattal késõbb már meg is jelentek az eredmények a szenzorkijelzõn. Greelanx szemügyre vette õket. A huttok vészhelyzetre tartalékolhatták õket, most meg kétségbeesésükben ránk szabadították az egész falkát, gondolta mély meggyõzõdéssel. Megköszörülte a torkát.

– Jelon parancsnok, utasítsa az éket és a vadászainkat, hogy hajtsanak végre egy száztíz fokos kanyart az y tengely mentén, és vegyék fel a harcot az új hajók ellen. Ha végrehajtották a manõvert, szabad kezet kapnak!

Látva, hogy a birodalmi flotta a fantomflotta felé fordult, Mako Spince diadalittasan felkiáltott:

– Igen! Bedõltek neki! – Sávot váltott a komegységen. – Renthal kapitány!

– Látom – közölte a nõ. – Nem hittem, hogy mûködni fog, de el kell ismernem… Akkor most lerohanjuk õket.

– Kapják el õket!

Mako kérésére Han Solo hátramaradt, a “menekülõ” csempészek mögött. Miután átrepültek a Nar Shaddaa legmagasabb pontja felett, Han megparancsolta nekik, hogy bújjanak ki a roncsgyûrû fölé – nem akarta, hogy a magaslat eltakarja õket a birodalmiak elõl.

A roncsok közé rejtõzve megvárta, hogy mindenki végrehajtsa a parancsot, aztán õ is elõ akart bújni, de már elkésett: a birodalmi flotta ebben a pillanatban haladt el felette. Már azt fontolgatta, hogy visszabújik a roncsok alá, és teljes sebességre gyorsulva megelõzi õket, amikor két másik hajóra figyelt fel a közelében. Mint az azonosító kódjukból kiderült, az egyik a Rimrunner volt, a másik pedig a Falcon.

Biztos volt benne, hogy valamelyiküket találat érte, ezért maradtak le a többiektõl. Bekapcsolta a komegységet.

– Védelmi Központ, itt Han. Jelentkezz, Mako!

– Itt Mako. A birodalmiak pillanatokon belül elérik az Illúziópontot.

– Landót és Sallát látom a szenzorkijelzõn. Mindannyian a birodalmi flotta mögött vagyunk, Mako.

– Tudom. Én kértem meg õket, hogy várjanak be téged. Gondoltam, szükséged lehet rájuk, ha belefutsz egy kóbor járõrhajóba.

– Akkor semmi bajuk?

– Amennyire én tudom.

– Átkapcsolnál hozzájuk?

– Persze.

Annak érdekében, hogy a kommunikációs sávok ne legyenek túlterhelve, minden hívás Makón keresztül ment, kivéve az egymás mellé kijelölt hajók – mint a Rimrunner és a Falcon – privát frekvenciáit.

– Han pajtás! – hallotta pár pillanattal késõbb Lando hangját.

– Mögöttetek vagyok, Lando, és azon tûnõdöm, hogyan kerülhetnék a birodalmiak elé. Szeretnék én is ott lenni a fogadóbizottságban.

– Sallával ugyanezen törjük a fejünket. Nem akarok kimaradni a csetepatéból. Már kilõttünk belõlük jó néhányat jegyezte meg büszkén –, de azért nem ártana utánuk küldeni még egypárat.

– Három Guardian osztályú könnyûcirkálót – mondta Hannak Salla.

– Hé, ez nem semmi! Gratulálok!

– Gazdám! – hallatszott Vuffi Raa jellegzetes hangja. Akarod, hogy a csatahajók elé kerüljek?

– Igen, Vuffi Raa. Ó, és… ne szólíts “gazdám”-nak.

– Igenis, gazdám.

Han elröhögte magát.

– Hol a csudában szedted össze azt a droidot, Lando?

– Hosszú történet.

Pár másodperccel késõbb a Bria csatlakozott a másik két hajóhoz. Han bekapcsolta a komegységet.

– Készen álltok? Vágjunk eléjük, amíg még nem késõ!

Csubakka, aki otthagyta a használhatatlanná vált lövegtornyot, és most másodpilótaként a Bria elülsõ ikerágyúját kezelte, izgatottan felordított, és a szenzorkijelzõre mutatott.

A kijelzõn az éket jelképezõ pontok lelassultak, és kanyarodni kezdtek, mindvégig tökéletesen megtartva az alakzat formáját.

– Rajta, Xaverri! – üvöltötte Han. – Hé, Lando, Salla! Nézzétek csak, mit mutat a szenzor!

A birodalmi flotta folytatta a manõvert. Tehát nem jöttek rá a turpisságra, állapította meg Han. Ennek igazán örült, az viszont bosszantotta, hogy lekéstek a döntõ pillanatot. Az Illúziópont, az ék és az õ pozíciójuk által alkotott háromszög láttán azonban támadt egy merész ötlete.

– Lando! Salla! Mit szólnátok hozzá, ha egy mikrougrással áthelyeznénk magunkat a fantomflotta kellõs közepébe? Leheljünk egy kis életet Xaverri flottájába!

– Han! – tiltakozott Salla. – A Nar Shaddaa mellett vagyunk, ha nem vetted volna észre. A gravitációs ereje kiszámíthatatlanná teszi az ugrást! Legalábbis ennyi idõ alatt! Ne felejtsd, Xaverri illúziója nem fog tovább tartani egy-két percnél.

– Erre is gondoltam – felelte Han. – Lando, mondd meg a kisokos robotodnak, hogy számolja ki a mikrougrás vektorát, és a komegységen át töltse le a navigációs komputerünkbe. Hé, Vuffi Raa, tegyél minket a fantomflotta elejére. Meg tudod csinálni?

– Kettes osztályú droid vagyok, persze, hogy el tudok végezni egy ilyen primitív számítást – felelte sértõdötten Vuffi Raa. – De fel kell hívnom rá a figyelmét, Solo kapitány, hogy a manõver igen kockázatos. – A hangját hallgatva Han könnyen el tudta képzelni, hogy felháborodottan kalimpál mind a tizen-akárhány csápjával.

– Lando, komám, csináljuk meg. Parancsold meg neki!

Lando sóhajtott egy hatalmasat.

– Jól van, te õrült koréliai. Vuffi Raa, te mûszaki zseni, tedd, amit Han mondott!

Néhány pillanat múltán Vuffi Raa sértõdött hangon közölte:

– Adatok betáplálva.

– Akkor nyomás! – kiáltotta Han. A csillagok megnyúltak, a következõ másodpercben pedig már a birodalmi flotta felé száguldott terjes sebességgel!

Oldalra pillantott. Salla és Lando is rendben megérkezett, mögöttük pedig… Xaverri flottája takarta el a csillagokat. Han tudta, hogy Xaverri alaposan ki fog tenni magáért, de az, amit most látott, egyszerûen lélegzetelállító volt.

– Adjunk nekik! – rikoltotta. – Nagy vagy, Vuffi Raa! Amint a fantomflotta lõtávolságba ért, a csatahajók tüzet nyitottak, de egyik sem õket vette célba. Ez klassz, vigyorgott Han. Olyan sokan vagyunk, hogy azt sem tudják, kire lõjenek.

– Készen állsz, Jarik?

– Készen, Han!

– És te, Csubi?

– Hrrrnnn!

– Enyém a bal oldali romboló! – közölte Landóval és Sallával. Leolvasta a hajó azonosítóját. – A Peacekeeper.

– Veled maradunk – jelentette ki Lando. – Fedezni fogjuk egymást.

– Rendicsek! – Han már régen érezte ilyen jól magát. Akkor kezdõdjön a móka!

– Mire készülsz, Han? – aggodalmaskodott Salla.

– Ó, csak arra gondoltam, hogy elhúzok a Peacekeeper hídja elõtt, és integetek a kapitánynak – felelte jókedvûen Han. Csak egy kis baráti látogatás…

– Han! – szólt rá Salla. – Szeretném, ha mindannyian túlélnénk ezt az egészet!

– Õrült koréliai – motyogta Lando.

– Hé, mit aggódtok? Amíg engem láttok, addig semmi gáz!

Reldo Dovlis kapitány, a Peacekeeper birodalmi romboló parancsnoka lekicsinylõen elhúzta a száját.

– Tüzet szüntess! Ezek nem igazi hajók. Nem lehetnek. Egyetlen lövésünk se tett kárt bennük, és fordítva. Csak az energiánkat és az idõnket vesztegetjük.

A szenzortiszt felnézett.

– A mûszerek azt mutatják, hogy igaziak, uram.

– Akkor a mûszerek hazudnak – reccsent rá Dovlis. A taktikai képernyõre pillantott. – Hajók közelednek a tat felõl. Forduljunk meg, és fogadjuk õket az elülsõ turbólézerütegeinkkel. Vegyék célba õket, és ha szólok, lõjenek.

A hajó lomhán oldalt fordult. Dovlis eközben a taktikai képernyõn szemmel követte az ellenséges hajók mozgását. Megkönnyebbülten látta, hogy még bõven lesz ideje leadni rájuk néhány sortüzet. A méreteikbõl ítélve ezzel…

A következõ pillanatban egy hajó suhant el elõttük, olyan közel a híd panorámaablakához, hogy Dovlis ijedtében felkiáltott. A hajó, egy apró, ütött-kopott SoroSuub teherszállító, végrehajtott egy tökéletes hurokkanyart, majd újra feléjük rohant.

Nem mind fantom! – döbbent rá Dovlis.

– Megfordulni! Vissza! – ordította. – Lõjék le azt a hajót! A Peacekeeper visszafordult a fantomflotta felé. A hajók olyan közel voltak, hogy Dovlis tátva felejtette a száját. Két másik viharvert teherszállító húzott el a csatahajó elõtt.

– Vegyék célba õket! – üvöltötte Dovlis. – Tûz!

Mako Spince legénységének sikerült úgy-ahogy helyrepofoznia a Dragon Pearl jobb oldali pajzsát, és a hajótesten támadt réseket is behegesztették. A hajtómûvek még mindig nem mûködtek tökéletesen, Mako azonban úgy döntött, ennek ellenére részt fognak venni a csatában. Renthal kapitány melléjük adott egy Y-szárnyút; az apró, de annál veszélyesebb vadászgép most ott repült az oldalukon, készen rá, hogy megvédje a hajó sérülékeny jobb oldalát.

A taktikai és a szenzorképernyõk tanúsága szerint a Mako által kiválasztott célpont, a Liquadator nevû nehézcirkáló lõtávolságba került. A hajó még mindig háttal volt nekik, kiszolgáltatva magát a Dragon Pearlnek és a többi – valódi – kalózhajónak.

– Mako, lõtávolságon belül vagyunk – figyelmeztette Blue.

– Tudom – bólintott a szépséges pilótanõ felé Mako. Hagyni fogom, hogy elõször az Y-szárnyú támadjon, aztán mi is megcsókoljuk. Mondd meg a tüzéreknek, hogy a bal hátsó pajzsot lõjék, a gépterem feletti résznél. Az Y-szárnyú is ugyanezt fogja tenni.

– Értem – mormogta Blue, és továbbította a parancsot. Mako kimondhatatlanul örült az Y-szárnyú jelenlétének. A fürge, modern vadászgép nem csupán hagyományos lézerekkel, hanem protontorpedókkal is fel volt szerelve.

Átkapcsolt az Y-szárnyú frekvenciájára.

– Itt Mako. Készen álltok?

– Igen!

– Akkor rajta!

Mako lassított, az Y-szárnyú pedig rávetette magát a cirkálóra, kilõtt rá gyors egymásutánban négy torpedót, majd visszafordult.

– Pajzs megpuhítva, Mako – tért vissza melléjük az Y-szárnyú. – Ti következtek!

– Végre!

Mako a pilótájára nézett, és bólintott. Blue maximális sebességre gyorsította a jachtot – ami még mindig nem jelentett túl nagy értéket –, és kiadta a tûzparancsot.

A turbólézerek mûködésbe léptek. Az elsõ sorozat kiiktatta a Liquidator pajzsát, a továbbiak pedig pillanatok alatt lángba borították a géptermét.

A Liquidator halott hajó volt.

Drea Renthal kapitány izgatottan elõrehajolt az ülésében. Végre! Egy kis kedvemre való akció! Eddig sem unatkozott, a hajói irányítása kellõképpen lekötötte, most azonban õ repült, és õ készült ölni.

Az egyik nehézcirkálót, az Arrestort szemelte ki magának. Ezek a cirkálók elavultak és lassúak voltak, sõt még a pajzsuk is viszonylag gyenge volt. Az Arrestorhoz képest a Renthal’s Fist egy jól felfegyverzett, mozgékony gyilkológép volt. A koréliai korvetthez lent és fent ikerágyúk, kétoldalt pedig quadlézerek tartoztak. A birodalmi csatahajókon rendszeresített protontorpedó-vetõcsõ már csak hab volt a tortán.

Csak négy protontorpedója volt – mint arra Han is rámutatott, nehéz volt beszerezni õket –, Renthal azonban úgy döntött, ez alkalommal nem fog takarékoskodni velük.

– Készítsétek elõ az egyes és a kettes torpedót – mondta a legénységének, amint lõtávolba értek. – Célozzatok a tatra! Szeretnék egy reaktorrobbanást látni!

– Értettem, uram!

Renthal elmosolyodott.

Szerette, ha “uram”-nak szólították.

A Renthal’s Fist lecsapott.

– Tûz! – üvöltötte a kapitány.

A hajó megrázkódott, majd megint, ahogy a kék tüzet okádó torpedók kilõttek. Az elsõ kiiktatta a cirkáló hátsó pajzsát, a második belefúrta magát a hajótestbe, és hatalmas pusztítást végzett.

– Nyissatok tüzet a turbólézerekkel! – parancsolta Renthal, és visszatért egy újabb rohamra.

Az Arrestor tehetetlenül rázkódott a találatok alatt. A turbólézerek egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak, utat perzselve maguknak a reaktor felé.

Renthal soha nem tudott rájönni, mi figyelmeztette. Talán az ösztön, vagy a harccal eltöltött húsz év tapasztalata. Egy éles kanyarral megfordította a hajóját, és maximális sebességre kapcsolva elhúzott a cirkáló közelébõl.

Mögötte az Arrestor szétpukkant, mint egy törékeny TIE.

Renthal kárörvendõen felnevetett. Huh, ez aztán jólesett!

Mako egészen feldobódott, amikor látta, hogy Renthal újabb négy Y-szárnyúja szórja meg protontorpedókkal a Peacekeeper megpuhított részét. A romboló hatalmas volt, sokkal nagyobb, mint a lomha nehézcirkálók, de azért Mako bízott benne, hogy legalább ezt az egyet ki fogják lõni.

Úgy tûnt, Han, Salla és Lando kitalált valami eszement mutatványt, amellyel még mindig lekötötték a Peacekeeper elülsõ ágyúit.

Az Y-szárnyúak másodszor is megrohamozták a rombolót. Két sorozat, és mindegyikben ötször két protontorpedó, számolta Mako. Ez összesen húsz torpedótalálat! Ez soknak tûnt, de Mako szolgált birodalmi rombolón, és tudta, milyen átkozottul szívósak tudnak lenni ezek a hajók.

Az elsõ tízet már megkapta… Ez bõven elég lesz a hátsó pajzsnak.

Az Y-szárnyúak kiengedték a torpedóikat, és… igen! Koromfekete lyukak jelentek meg a jobb oldalon – ott, ahol a hajtómûvek voltak. Most, hogy a pajzs már nem állta útjukat, a kalózhajók is nekiestek a rombolónak. A kapitány megpróbálta szembefordítani velük a rombolóját, de a Peacekeeper már alig reagált.

Aztán egy vakító villanás látszott, és a hatalmas hajó hajtómûve leállt. Mako halkan füttyentett. Attól tartok, bajban vagy, kisapám.

– Uram, a reaktor túlterhelõdött! A biztonsági rendszer automatikusan lezárta! – jelentette Reldo Dovlis helyettese. A hajtómûvek energia nélkül maradtak, uram.

Dovlis kétségbeesetten körülnézett. Hogyan fog hajtómûvek nélkül elmenekülni? A csempészhajók aprók voltak, de folyamatosan támadtak, és rengetegen voltak. Méterrõl méterre haladtak elõre a tat felõl, szétlõve a pajzsait és felsebezve a hajótestet lézereikkel.

– Újra kell indítanunk a hajtómûveket, vagy végünk mondta Dovlis, és ez így is volt. – Bírálják felül a biztonsági rendszer tiltását. Energiára van szükségünk!

– De kapitány… – A fiatalember arca hamuszürke volt a félelemtõl. Dovlis tökéletesen megértette. Egy reaktor nem játékszer. De mi mást tehetne? Az összes csatahajójuk harcban állt, nem remélhettek gyors segítséget.

Dovlis abban reménykedett, hogy a biztonsági rendszer jóval a kritikus állapot, vagyis a robbanásveszély bekövetkezése elõtt leállította a reaktort.

– Parancsot kapott! – mondta könyörtelenül a helyettesének.

– Igen, uram!

Ha legalább annyi idõre el tudnánk indítani a hajtómûveket, hogy a parancsnoki hajó közelébe kerüljünk!, gondolta Dovlis. Hajtómû nélkül a Nar Shaddaa gravitációs ereje le fogja rántani õket.

Hallotta, hogy a hajtómûvek lassan, fájdalmasan beindulnak, és a szíve sajgott, hogy ezt kell tennie a hajójával. De most mindannyiuk élete volt a tét.

A Peacekeeper megrándult, ugrott egyet, aztán lassan megindult…

…majd hevesen megrázkódott, ahogy a jobb oldali hajtómûve felrobbant. A bal oldali viszont még mûködött, és szédítõen pörgetni kezdte a rombolót.

– Hajtómûvet ki! – ordította Dovlis, a helyettese azonban megelõzte. A hajtómû leállt, és a Peacekeeperre csend borult.

A mesterséges gravitáció még mûködött, a tartalék energiatárolóknak köszönhetõen. Ez utóbbiak teljesítménye azonban nem volt elég nagy ahhoz, hogy a stabilizátorokat mûködésbe hozhassák. Egyszerûen nem volt mivel megállítani a hajó forgását.

Reldo Dovlis leplezetlen rémülettel nézte a panorámaablak elõtt elsuhanó csillagokat, a pajzstól ködösnek látszó holdfelszínt, a csillagokat, a holdat…

Tegyél valamit!, sikoltotta az agya. Lehúz minket a hold gravitációs ereje! Még egy perc, és nekiütközünk a Nar Shaddaa energiapajzsának.

Csillagok… hold… csillagok… hold…

Szédülni kezdett, a forgástól, a kétségbeeséstõl és a félelemtõl.

Csillagok… hold… csillagok… hold… csillagok… közeledõ hold…

Dovlis összeszedte magát. Végtére is birodalmi tiszt volt, vagy nem?

– Van valakinek valami ötlete? – kérdezte, nyugalmat erõltetve magára.

A híd legénysége némán bámult vissza rá. Ez tipikusan az a helyzet volt, amikor a bölcs ember inkább hallgatott. Csillagok… hold… csillagok… vészesen közeledõ hold…

Csillagok… hold…

Aztán már csak a hold volt és a fátyolosan derengõ pajzs…

…és legvégül semmi. Csak a sötétség. Az örök sötétség.

A csempészek között, akik a megsebzett Peacekeeper ostromolták, ott volt Roa is. Az öreg csempész az utóbbi idõben úgy érezte, hogy kezd kiöregedni a szakmából, hogy már nem a régi. Ezen a napon azonban két TIE-vadászt is kilõtt, és ettõl visszatért a régi önbizalma. Erõsnek és legyõzhetetlennek érezte magát, talán túlságosan is.

A móka kedvéért húzott át a “süllyedõ” romboló hasa alatt, hogy mindenkinek megmutassa, ki a legény a gáton, és hogy érezze az erõt, a Lwyll erejét, a kettõjük erejét, ahogy felkapja az orrát, és kilõ a döglött csatahajó alól.

Már a Peacekeeper felett volt, amikor a hajó nekicsapódott a pajzsnak. Annak ellenére, hogy távolodott, a robbanás ereje elõrerúgta a Lwyllt. Roa nekiesett a mûszerfalnak, és a sisakjával széttört néhány kijelzõt. Apró üvegcserepek fúródtak a karjába és a mellkasába.

Miután a csatahajó felrobbant, a tûz által keltett vákuum beszippantotta a roncsokat a hold légterébe. Az örvény Roát is magával rántotta.

Az ütéstõl elkábult, de nem vesztette el teljesen az öntudatát. Hõsiesen igyekezett nyitva tartani a szemét, távol tartani magától a tudatán át-átcsapó vöröses sötétséget. Nem volt könnyû, de Roa igazi harcos volt. Néhány másodperccel késõbb már újra összpontosítani tudott.

Nem sok öröme telt abban, amit látott. Már mélyen bent volt a Nar Shaddaa légterében, és a Lwyll csak zuhant és zuhant. Roának pislognia kellett. Valami vörös úszott el a szeme elõtt. Talán vér? Valószínûleg.

Megrázta a fejét, és a mozdulat szúró fájdalmat okozott. A teste ugyanúgy sajgott.

A mûszerfal összetört, de néhány kijelzõ még mûködött. A pilótaruhája is megsérült, már nem zárt légmentesen – de erre itt a légtérben már nem is volt szükség.

Roa megmarkolta a botkormányt, s minden ügyességét és tapasztalatát latba vetve megpróbálta visszanyerni az uralmat a vadászgép felett. A Lwyll hûségesen igyekezett segíteni neki, és kettejük erõfeszítésének köszönhetõen sikerült felemelnie a gép orrát, hogy a szárny maga alá gyûrhesse a levegõt.

A fékezõ és a manõverezõfúvókák lomhán reagáltak, de ez még mindig jobb volt, mint ha egyáltalán nem mûködtek volna. Roa a legközelebbi leszállópálya fölé terelte a hajót, és még mindig a gravitációval viaskodva bámulta, mint rohan feléje a beton. Az utolsó pillanatban behunyta a szemét.

Az ütközés pillanatára egyáltalán nem emlékezett, ahogyan arra sem, hogy mikor nyitotta ki a szemét. Másodpercek vagy inkább percek múltán? Fogalma sem volt, de nem is érdekelte. Most csak egyvalamire tudott gondolni.

A tûzre. A Lwyll égett. Bármelyik pillanatban felrobbanhat, és akkor hiába küzdött, hogy lehozza…

Dacolva a karjába fúródott üvegszilánkokkal, kinyújtotta a kezét, és rácsapott a pilótafülke tetejét nyitó gombra. Erõtlen, esetlen mozdulatokkal kicsatolta magát, aztán felkuporodott az ülésre, és a géptörzsre dõlve átvetette az egyik lábát, majd a másikat.

Váratlanul kezek ragadták meg, és leemelték. A segítõi a vállukra emelték, és rohanni kezdtek vele. Roa hátranézett, épp idõben ahhoz, hogy felrobbanni lássa imádott kis hajóját.

De én legalább életben vagyok, gondolta ködös aggyal. Életben vagyok, és az igazi Lwyll még megvan…

Most már nem tiltakozott a feketeség ellen. Szívesen látott barátként üdvözölte.

Annak ellenére, hogy megoldódtak mind jelenlegi, mind jövõben gondjai, Winstel Greelanx admirális boldogtalan volt.

Csak bámulta tehetetlenül a taktikai kijelzõt, a szenzorokat, az ûrben lebegõ roncsokat, és õrjöngött.

Hogy merték azok a koszos csempészek? Hogy merték?

A Carrackok közül az egyik üzemképtelen volt, két nehézcirkálót elvesztettek, a Peacekeeper romboló pedig eggyé vált a Nar Shaddaa körül keringõ roncstemetõvel…

Ha nem lett volna megkötve a keze, Greelanx felsorakoztatta volna a csapatait, és folytatta volna a csatát. Még mindig lett volna esélye, talán egy az egyhez, vagy még annál is jobb. De nem tehette. Eddig az indokot kereste, amellyel visszavonhatja a csapatait, és ezt most tálcán kínálták neki. Jelon parancsnok felé fordult.

– Utasítsa a hajóinkat, hogy vonuljanak vissza! Találkozó az ugrópontnál.

Jelon meg sem próbálta leplezni döbbenetét.

– Visszavonulunk, uram?

– Igen, visszavonulunk – felelte nyers hangon Greelanx. Nem tudjuk teljesíteni a küldetésünket itt, az Y’Toub rendszerben, ezért azt tesszük, ami ilyenkor elvárható: visszavonulunk, amíg még méltósággal megtehetjük.

Normális esetben Greelanx természetesen nem indokolta volna meg a döntését egy alárendeltjének, de ez egyrészt nem volt normálisnak mondható helyzet, másrészt gondolatban már a hivatalos jelentését fogalmazta, és most látni akarta, hogyan fog hatni a frázis.

Jelon vigyázzba vágta magát, és tisztelgett.

– Értettem, uram!

Nyert, gondolta sötét iróniával Greelanx.

– Visszavonulás? – motyogta döbbenten Soontir Fel kapitány Visszavonulunk? De hiszen még gyõzhetnénk!

Nem lett volna könnyû, de sikerülhetett volna. Fel biztos volt benne. Egyszerûen nem akarta elhinni, hogy Greelanx ennyire gerinctelen.

– Az admirális úr fegyelmezett visszavonulást parancsolt ismételte meg Jelon parancsnok.

– De még vannak kint TIE-vadászaink! Nem hagyhatjuk magukra õket! – tiltakozott Fel.

– Az admirális úr elvárja, hogy mindenki legyen ott idejében az ugrás kiindulópontjánál – mondta mereven Jelon.

Fel szája keskeny vonallá préselõdött.

– Fel kilép – közölte kurtán, és az apró hologram-Jelon eltûnt.

Soontir Fel a helyetteséhez fordult.

– Riadóztasson minden TIE-t. Haladéktalanul jelentkezzenek a Pride fedélzetén. Felszedünk annyit, amennyit csak lehet. Közben megkezdjük a visszavonulást.

– Milyen sebességgel, uram?

– Egynegyed sebességgel, Toniv parancsnok.

– Egynegyed, uram?

– Hallotta.

– Értettem, uram!

Fel azért mondott ilyen nevetségesen alacsony sebességértéket, hogy a TIE-oknak legyen idejük visszatérni a Pride fedélzetére. Ezzel elméletileg teljesítette az admirális parancsát – hiszen az nem szólt a sebességrõl –, gyakorlatilag azonban megszegte azt.

Soontir Fel kapitányt azonban ebben a pillanatban a legkevésbé sem érdekelte az admirális parancsa. Bármit mondjon is Greelanx, õ akkor sem fogja cserbenhagyni a TIE-pilótákat!

A dokkok hamarosan megteltek TIE-vadászokkal. Tizenöt tért vissza, és a szenzorok nem jeleztek többet odakint. A Pride immár teljes sebességgel haladhatott a találkozási pont felé.

Egy perccel késõbb Greelanx admirális öltött alakot a holovetítõ felett.

– Fel kapitány!

Felnek nem esett nehezére hûvösnek mutatkozni. Még mindig túl dühös volt ahhoz, hogy aggódjon.

– Igen, admirális úr!

– Ön szándékosan megszegte a parancsomat!

– Visszaszereztem a vadászgépeinket, uram. És a pilótáikat. Úgy gondoltam, ez lényeges.

Greelanx arca elvörösödött.

– Kapitány, ez a döntés a rangjába kerülhet. Jelentést fogok tenni róla.

Fel nyelt egyet, de nem vette le a szemét az apró, ellenszenves figuráról.

– Én is, uram – felelte. – A szabályzatnak megfelelõen be fogok számolni a csata minden egyes részletérõl, úgy, ahogyan azt én láttam.

Greelanx egy pillanatig farkasszemet nézett vele. Egyikük szeme sem rebbent. Végül az admirális bólintott.

– Ahogy óhajtja, kapitány.

A kép elenyészett. Soontir Fel lehuppant egy székbe, és minden ellenkezõ vágya ellenére nem temette a tenyerébe az arcát. Felér tizenöt pilóta egy parancs félreértelmezésével?

Nagyon úgy tûnt, hogy hamarosan meg fogja tudni a választ.

Soontir Fel fáradtan sóhajtott egyet. Az élet néha nagyon komplikált tud lenni. Aztán eszébe jutott valami, és ettõl lényegesen jobb kedve támadt.

Legalább nem kellett végrehajtanom a “Delta Zéró”-t. Azért ez nem kis vigasz.