13. fejezet

Varázslat

Han, Csubakka és Salla Zend a huzatos leszállón álltak, és várták, hogy a Phantasm rámpáján megjelenjen a pilóta. Még néhány másodperc, és egy magas, fekete hajú nõ bújt elõ a hajó belsejébõl. Amint észrevette Hant, integetni kezdett.

– Ez õ! – mondta Han izgatottan Sallának. Csubi barátságos morgással elõrelendült.

– Solo! – kiáltotta az újonnan érkezett. – Csubakka!

– Xaverri! – kiáltotta vissza Han. Õ is a nõ elé indult. Mint két mágnes ellentétes pólusa rohantak egymás felé.

Átölelték és megszorongatták egymást, de a csókok csak a másik homlokán cuppantak. Han odavezette a vendégüket Sallához.

– Xaverri, õ Salla. Csempész és igazi mûszaki zseni.

– Örülök! – nyújtott kezet a mágusnõnek Salla.

– Részemrõl a szerencse – fogott vele kezet Xaverri. – Solo barátja az én barátom is.

Han kényelmetlenül érezte magát. Még soha nem mutatta be egymásnak két barátnõjét. Azon tûnõdött, vajon Xaverri ugyanott szeretné-e folytatni, ahol hónapokkal korábban abbahagyták. Salla, érthetõen, nem örült volna ennek.

De akkor is… gondolta dacosan… nem vagyunk házasok vagy ilyesmi.

Ennek ellenére gondosan ügyelt arra, hogy Salla mellett ballagjon a leszállóról lefelé menet – Xaverri egyik táskájával a kezében.

Késõbb, amikor kenyeret és traladonsajtot falatoztak a kedvenc koréliai büféjében, Han elõadta a tervét Xaverrinek.

– Akkor foglaljuk össze röviden! – mondta gondterhelten Xaverri. – Te azt szeretnéd, hogy holoillúziót vetítsek a birodalmiak elé, azt a látszatot keltve, hogy egy egész sereg csempészhajó száguld feléjük. Az illúziónak elég valóságosnak kell lennie és elég hosszú ideig kell tartania ahhoz, hogy a birodalmiak rájuk vessék magukat. Jól értettem?

– Tökéletesen – bólintott Han. Õ maga is csak most fogta fel, mit kér Xaverritõl. A mágusnõ még soha nem hozott létre ekkora méretû illúziót. Talán más sem.

Xaverri megingatta a fejét. Hosszú, fekete haja a mellére omlott.

– Nem kérsz túl sokat, Solo?

– Hé – próbált vigyorogni Han –, gondolj rá úgy, mint egy igazi kihívásra. Ez lesz az eddigi legnagyobb trükköd!

– Minden holoillúzióhoz vetítõk kellenek – emlékeztette Xaverri. – Honnan szerzünk ennyit?

– Arra gondoltam, hogy felhasználhatnánk a kaszinók háromdé projektorait – állt elõ a kész válasszal Han. – Tudod, azokkal, amikkel a játéktermekben lévõk elé vetítik az élõmûsorokat, hogy a vendégek vidáman játszhassak el az utolsó gatyájukat is.

Xaverri összevonta a szemöldökét.

– Talán. De hiába hozunk létre egy virtuális flottát, ha a birodalmiak szenzorai semmit nem fognak mutatni.

– És ha zavarójeleket adnánk le? – javasolta Salla. – Ha megbolondítanánk a szenzorjaikat?

A mágusnõ ezen eltûnõdött egy darabig, végül határozottan bólintott.

– Azt hiszem, kezd összeállni a kép. Lehet, hogy mégis meg tudom csinálni…

Han elõrehajolt.

– Igen? És hogyan?

Xaverri ivott egy kortyot, merengett egy kicsit, aztán közölte:

– A közlekedésirányító bójákkal fogunk hamis adatokat sugározni a birodalmiak felé. Így nemcsak látni, hanem mûszeresen is érzékelni fogják, hogy van elõttük valami.

Salla izgatottan összecsapta a két kezét.

– Ez az! Tökéletes!

Xaverri a másik nõre mosolygott.

– De ehhez segítségre lesz szükségem. Hackerekre, akik átprogramozzák a bójákat, és megbízható mûszerészekre, akik átépítik a vetítõket. Ismersz ilyeneket?

Salla vigyorogva kinyújtotta a kezét, Xaverri pedig belecsapott.

– Lefogadhatod, hogy igen, Xaverri – mondta a csempésznõ. – Shug és én megcsináljuk.

Csubakka lelkesedésében akkorát ordított, hogy a közelben elhaladó felszolgálódroid elejtette a tálcáját, és riadtan visszaiszkolt a konyhába.

– Csubi azt mondja, hogy rá is számíthattok – tolmácsolta Han. – Xaverri… gondolom, egy turné kellõs közepérõl szólítottunk el. Azt akarom, hogy tud: kárpótolni fogunk a veszteségekért.

– Hé, Solo, ne sértegess! – tolta le a mágusnõ. – A Császárnak készülünk borsot törni az orra alá, nem? Hogy hagyhatnék ki egy ilyen bulit?

Mire Han és Csubi megérkeztek a “vadászpilótáik” eligazítására, a többiek már csak reájuk vártak. Mako, hogy csillapítsa az egybegyûltek feszültségét, kivonult a színpadra, és vicceket mesélt. Amikor aztán a két jó barát belépett a terembe, a pulpitusra csapott, és katonásan elordította magát:

– Figyelmet! Elég a komolytalanságokból, lássunk neki a munkának! És jól nyissátok ki a fületeket, mert a ti életetekrõl van szó!

Mako megvárta, hogy minden tekintet rászegezõdjön, aztán folytatta:

– Most elmondom nektek, hogy fogjuk móresre tanítani a birodalmiakat. Hogy mikor fognak támadni, azt pontosan nem tudhatjuk, azt azonban sejtjük, hogy milyen taktikát fognak követni. Hogy honnan? Onnan, hogy a birodalmi flottának kész sémája van minden elképzelhetõ helyzetre, és a tisztjeik arra vannak kiképezve, hogy azokat kövessék, akár tetszik nekik, akár nem. A mi jó öreg Han cimboránk egykor birodalmi tiszt volt, úgyhogy megerõsítheti a szavaimat. Jól mondtam, Han?

Han felment a színpadra, és bólogatni kezdett.

– Makónak igaza van! – ordította, mert Makóval ellentétben neki nem volt mikrofonja. A barátja intett neki, hogy menjen oda hozzá, és ossza meg vele a szónoki emelvényt. Han bepréselte magát melléje.

– Szóval az efféle mûveleteknél azt szokták tenni, hogy egy távoli ponton összegyûlnek, és harcrendbe állnak. Ha szerencsések vagyunk, idõben kiszúrhatjuk õket a szenzorjainkkal. Ha csak az utolsó percben vesszük észre õket, akkor pillanatok alatt fel kell szállnunk a hajóinkkal. Készek vagytok rá?

A csempészek kórusban igennel feleltek.

– Helyes – örült neki Han. – Szóval felfejlõdnek, és valószínûleg elvégeznek egy utolsó mûszaki ellenõrzést. Aztán végrehajtanak egy mikrougrást, amivel egybõl a Nar Shaddaa közelében teremnek, persze túl a felszíni fegyvereink hatósugarán. Csakhogy mi nem a felszínrõl fogjuk elindítani az ellentámadást. A flottánk egy része a roncsövezet szemete közé fog elrejtõzni, a többiek pedig átmenõ forgalomnak álcázzák magukat. Néhány kisebb vadászgép, mint például Roa Lwyllje, felderítõ repüléseket fog végrehajtani. A többiek a nagyobb teherhajók rakterében vagy a külsejükre tapadva fognak várakozni. Azok, akik mit sem sejtõ civil hajóknak álcázzák magukat, látványosan pánikba fognak esni a birodalmi hajók láttán. Eddig világos?

– Igen! Persze! – kiáltották lelkesen a csempészek. A gondolat, hogy végre rendesen odapörkölhetnek az arrogáns birodalmiaknak, egészen felvillanyozta õket.

Mako vette át a szót.

– Nos, ez lesz az a pont, amikor a birodalmiak elõreküldik a salátát.

Az elsõ sorban az egyik kapitány felemelte pikkelyes mancsát.

– Milyen salátát, Mako?

Han és Mako egymásra néztek, s mindketten felsóhajtottak.

– Elnézést – folytatta Mako. – Salátának a nagyobb felderítõhajókat és a TIE-vadászaikat szoktuk nevezni, Valószínûleg két Carrack osztályú könnyûcirkálóról lesz szó. Mindegyik négy felderítõ TIE-vadászt hordoz. Ezeket együtt nevezzük salátának, világos?

– Világos! – bólogatott a csempész, bár látszott rajta, még mindig nem érti, miért kell éppen salátának nevezni az elõõrsöt.

Mako elvigyorodott.

– És azért saláta, mert a birodalmiak mindig ezzel próbálják megetetni az ellenséget. Úgy fogják beállítani, mintha a felderítõk és az õket követõ néhány kisebb hajó alkotná a flotta magvát. Pedig a fõétel csak ezután következik. Az admirális valahol hátrébb fog várakozni a rombolóival, hogy csak akkor bújjon elõ ránk szórni áldását, ha már szétforgácsoltuk erõinket az elõõrs hajói között.

– De rajtunk nem fog kifogni! – rikoltotta egy csempész a hátsó sorok valamelyikébõl.

– De nem ám. Úgy fogunk tenni, mintha minden erõnkkel a “salátára” vetettük volna magunkat. Figyeljétek csak!

Mako ismét átadta a szót Hannak, õ maga pedig a csata holografikus szimulációján segített nyomon követni a történéseket.

– Mint a szimuláción láthatjátok, két csoportra fogunk oszlani: az Elsõ és Fõ Csapásmérõ Egységre. Az Elsõ Csapásmérõ Egységet azok a kisebb hajók fogják alkotni, melyeknek nincs komolyabb fegyverzetük, plusz csatlakozik még hozzájuk néhány zsoldos kapitány átalakított vámõrségi hajójával. Akkor most következzen azoknak a neve, akik az Elsõ Csapásmérõ Egységbe fognak tartozni.

Han felolvasta a listát.

– Rendicsek. Késõbb majd azt is meg fogja tudni mindenki, pontosan hol kell lennie, mikor és mi lesz a tennivalója. Elõtte azonban szeretném, ha mindenki egy összképet kapna arról, ami ránk vár. – Mako átadta Hannak a lézerpálcát, és átvette a szót.

– Akkor rátérnék a Fõ Csapásmérõ Egységre. Ebbe fog tartozni minden nagyobb hajó, plusz a nehézfegyverzettel ellátott teherhajók és a csillagharcos osztagok. Van hat Y-szárnyúnk, néhány Cloak típusú vadászgépünk és több Z-95-ös fejvadászunk. Mondom a listát.

Míg Mako a Fõ Csapásmérõ Egység tagjainak a névsorát olvasta, Han elõhívta a csatarend holografikus képét. A színpad fölött a levegõ megtelt apró hajók és különbözõ színû vonalak, hullámok látszólag kusza mintázatával.

– Jó, most már mindenki tudja, hogy melyik Csapásmérõ Egységhez tartozik. Van valaki, akit még nem osztottunk be sehova?

Néhány újonnan érkezett felemelte a mellsõ végtagját; gyorsan õket is beosztották egyik vagy másik egységbe, majd Mako folytatta:

– Az Elsõ Egység fog elõször támadni, mint ahogy az a nevébõl is következik. Maradjatok mindig párban, úgy, ahogy beosztottunk titeket! Két egymást fedezõ hajó kétszer olyan hatékony lehet, mint két magányos!

Han a mikrofonhoz hajolt.

– És nagyon vigyázzatok a birodalmi cirkálók turbólézereivel. Nagyon erõsek, elég egyetlen jól célzott lövés belõlük, és… Éppen ezért soha ne közelítsetek egyenes vonalban egyetlen nagyobb birodalmi hajó felé sem. Világos?

– Világos! – visszhangozták a pilóták.

Mako folytatta.

– Ne feledjétek, csempésztársaim, hogy több tucat TIE-vadász lesz az elõõrs hajói közé vegyülve! Azok a kis átkozottak mozgékonyak és jó lézereik vannak, viszont igen sebezhetõek. Egy jó lövés, és végük. Mivel túl gyorsak ahhoz, hogy befogjátok õket, a reflexeitekre kell hagyatkoznotok az õ esetükben. Segítsetek egymásnak, tereljétek a párotok elé a TIE-vadászt! Vettétek a lapot?

– Igen! – ordították a többiek. – Kicsináljuk a kis rohadékokat!

– Jó, akkor ez lesz a csata elején. Nekiesünk az elõõrsnek, a birodalmiak hite szerint az összes hajónkkal. Ezzel remélhetõleg felborítjuk a rendjüket, kilövünk néhány felderítõ TIE-t, és ha szerencsénk van, kiiktatjuk valamelyik Carrack osztályú könnyûcirkálót, bár szerintem erre még a mi derék Lando barátunk se merne fogadni.

Mako megjegyzése “általános derültséget” váltott ki. Valaki odakiáltott a fiatal szerencsejátékosnak:

– Hé, Lando, milyen esélyeket adsz nekünk?

Han kért szót.

– Valahol a csatának ezen a pontján a birodalmiak parancsnoka el fogja indítani a flottája maradék részét, a nagyobb hajókat leszámítva. A nehézcirkálókat és a rombolókat valószínûleg továbbra is a Nar Shaddaa bombázására fogja tartalékolni. Ha megtámadtátok az elõõrs hajóit, majd a csatahajó is nektek esik, életbevágó, hogy mindenki a kijelölt pozíciója közelében maradjon. Csak így tudjátok mindannyian ugyanarról az oldalról támadni õket, hogy túlterheljétek a pajzsaikat. Ha ez megtörtént, megadjátok nekik a kegyelemlövést, majd elpucoltok a helyszínrõl. Itt fõleg azok lesznek elõnyben, akiknek rakétái vagy torpedói is vannak. Ezekkel gyorsan és hatékonyan ki lehet iktatni a vámõrség korvettjeit.

Han komoran végignézett a katonáin.

– Ekkorra már alapos zûrzavar lesz odafent, barátaim. Nagyon vigyázzatok, merre mozdultok és kire lõtök. És valaki mindig hallgassa a komegységet, mert lehet, hogy más pozícióban lesz szükségünk rátok. Világosan beszéltem?

– Igen! – felelték néhányan.

Han elfintorodott, és a füléhez emelte a tenyerét.

– Hé, ennyire öreg és süket lennék? Azt kérdeztem, világos-e?

– Igen! Világos! – hallatszott immár sokkal erõteljesebben.

– Így már sokkal jobb – bólintott Mako. – Akkor lépjünk tovább! Mindannyiunk érdekében õszintén remélem, barátaim, hogy alaposan odapörköltök nekik. Számbeli fölényben lesztek és jól ismeritek a terepet, tehát minden esélyetek megvan rá, hogy az elõõrs hajóinak legalább a felét elpusztítsátok. Az admirális nem fog hinni a szemének, de ha magához tér elsõ meglepetésébõl, és tisztelni kezd minket…

Mako hatásszünetet tartott, és a terem hamarosan megtelt “Ojjé, igen!” és “Majd tiszteletre tanítjuk õket!” kiáltásokkal.

– Megtanítjuk õket kesztyûbe dudálni! – rikoltotta Han, aztán hátrébb állt, hogy Mako folytathassa.

– Ez eddig rendben, de az admirális nem fogja ölbe tett kézzel nézni, hogy elpáholjuk az embereit. Nem, bármennyire is gyûlölöm ezt mondani. És ha már nagyon begurult, akkor… akkor elindítja a csatahajóit. Legalább két nehézcirkálóra és egy, esetleg két rombolóra számíthatunk. Ezeknek már olyan vastag páncélzatuk és olyan erõs pajzsuk van, a fegyverzetükrõl nem is beszélve, hogy a legtöbb hajónknak semmi esélye ellenük.

Hirtelen józan csend telepedett a teremre. Han attól tartott, hogy a pilóták egy része feláll és elvonul, de határtalan megkönnyebbülésére senki nem mozdult.

– Ugyanakkor – folytatta Mako –, hogy úgy mondjam, nekik is megvan a hátulütõjük. Ha komoly károkat tudunk okozni egy-két csatahajón, a birodalmiak szinte biztosan vissza fognak vonulni. A standard birodalmi eljárás ugyanis az, hogy ha nem tudsz gyõzni, akkor minimalizáld a veszteségeidet, és vonulj vissza.

– De hogyan fogjuk ezt elérni, Mako? – kérdezte egy csempész férfi.

– Jó kérdés. Kidolgoztunk egy stratégiát, amely reményeink szerint ellensúlyozni fogja az erõfölényüket. Akkor figyeljetek. Amikor azok a nagy teknõk ellenünk indulnak, mi fejvesztve menekülni kezdünk. De csak akkor, ha kiadtam rá a parancsot, és a Dollin pányvájára, nehogy formációban, mert akkor azonnal rájönnek, hogy át akarjuk verni õket! Nem, ezt úgy kell megcsinálnunk, hogy igazinak tûnjön, különben gyanút fognak.

– Akkor hát mit tegyünk? – kiáltotta egy bothai. – Rohanjunk egymásnak a hajóinkkal?

Mako morcosan összevonta a szemöldökét.

– Félre a tréfával, bohóc! Úgy fogtok tenni, mintha nem parancsra vonulnátok vissza, hanem a rémülettõl hajtva. Azt akarjuk elérni, hogy üldözõbe vegyenek titeket. Világos?

– Igen! – zengték.

– Menni fog! – kiáltotta a bothai. – Ha be leszünk rezelve, nem lesz nehéz úgy tennünk, mintha be lennénk rezelve!

Nevetés követte szavait.